"Elég legyen! Csecsenföld! Afganisztán! Palesztina! Libanon! Golán-fennsík! És most már Irak is? Elege volt már mindenkinek. Átok rajtatok! Elég, elég, elég." Valahogy így kezdődik az egyiptomi rapper, Saban Abdel-Rahim The Attack on Iraq című száma. Láthatóan nem túlcizellált darab, de a humorral, gyűlölettel, dühvel és félelemmel teli szöveg pontosan tükrözi az arab világ átlagpolgárának érzéseit és véleményét.
Abdel-Rahim európai szemmel nézve meglehetősen furcsa jelenség. Az egykori mosodás, aki olajozott göndör fürtjeivel igazi arab szépfiúnak számít, azelőtt keresetkiegészítésképpen esküvőkön énekelt. 2001-es slágere, a jellegzetes, amerikai hip-hopra hajazó, de arab motívumokat is tartalmazó stílusában készült I hate Israel, azonnal hatalmas sikert hozott neki szerte az arab világban, a kemény basszusok és kürtök jól illettek a kemény mondanivalóhoz.
Abdel-Rahim azonban nem csak afféle gyűlölettel teli arab, aki utálja Amerikát és a zsidókat. Szövegeiben ostorozza Huszeint, amiért nem figyel az arab vezetőkre, a rezsim helyett a nyomorgókért és megalázottakért aggódik. Amerika ellen uszít, mert szerinte Izrael érdekeit szolgálja, és bírálja a gyenge arab kormányokat, vagyis nagyjából a közvéleményt jeleníti meg.
Az utcákon hősként kezelt Abdel-Rahimráról azt tartják, ő az, aki végre meg mer szólalni, aki ki meri mondani, amit muszáj. Száma pillanatok alatt hatalmas siker lett Egyiptomban, Jordániában és Libanonban, s annak ellenére, hogy állami csatornák nem játsszák, s kifejezetten reklámot sem túl sokat kapott, jelen pillanatban már a kívánságműsorok leggyakrabban kért dala. Kalózmásolatai - hivatalos kiadvány még nem lévén - hatalmas példányszámban kelnek el szerte a Közel-Keleten. Az árusok nem győzik rendelni a kópiákat, minden nap végére kifogynak a készletből, írja a Washington Post tudósítója.
Hazája politikai elitje nem nagyra becsüli, ugyanakkor tart a zenésztől, akinek sorait Kairótól Bejrútig tömegek ismételgetik. Az egyiptomi szövetekbe öltöző, hangsúlyozottan nacionalista férfi sikerei azonban nem a politikai elitből táplálkozik. Egy bejrúti tévés szavai szerint: "Ezek nem a bölcsesség szavai. Egyszerű szavak ezek, amilyeneket mindannyian hallani akarunk, és mégsem mondja ki senki más."