A brit heavy metál egyik alapvető, régi zenekara ismét Budapestre látogat. A háromnapos Summer Rock Fesztivál keretében június 16-án a Petőfi Csarnok szabadtéri részén fergeteges koncertre számíthatnak a kemény rock rajongói. Szerdán a Judas Priest és a Quuensryche előtt a Black-out és a Nemesis lép fel, másnap a Cradle of Filth, a Walls of Jericho és a Testament dübörög majd igen hangosan, pénteken pedig a Hollywood Rode, a Dirty Dance, Kalapács és a kaliforniai gimis metál klasszikus formációja, a Twisted Sister varázsolja majd el a rockereket. Az ötödik Summer Rocks fesztiválra délután négytől lehet bejutni.
A legnagyobb név egyértelműen a nyitónap főzenekara, a Judas Priest. A zenekar 1969-ben alakult Birminghamben, Angliában. Alapító tagok: K. K. (Kenneth) Downing gitáros, és közeli jóbarátja, a basszusgitáros Ian Hill. Fiatal, lelkes és tehetséges kezdő rock-zenekarként első koncertjüket Essingtonban adták 1971-ben. Később hozzájuk csatlakozott még Alan Atkins voaklista és John Ellis dobos.
A Judas Priest nevet Atkins előző zenekarától "örökölték", eredetileg pedig Atkins egy Bob Dylan-dal címéből vette, a Ballad of Frankie Lee and Judas Priest-ből. Folyamatos koncertezés vette kezdetét, de ekkor már a dobok mögött Alan Moore ült, igaz, nem sokáig, mert 1971 végén Chris Campbell vette át a helyét. Az 1972-es év javarészében úton voltak Angliában, a turné kellős közepén 1973-ban Atkins és Campbell is elhagyta a zenekart. (Jóval később, 1991-ben Atkins debütáló szóló-albumán megjelent egy Victim of Changes című szám, melyet még közösen írt az akkor még gyerekcipőben járó Judas Priest tagjaival.). Ezzel azonban nemhogy rosszabbra, inkább jobbra fordult a zenekar sorsa. Csatlakozott ugyanis hozzájuk az énekes és volt színházi világítás-technikus Rob Halford, és a dobos John Hinch - mindkét zenész a Hiroshimából érkezett.
További angliai turnézás következett, majd egy ötödik tag lépett be a zenekar életébe: Glenn Tipton (előtte a Flying Hat Band-ben zenélt). A banda 1974-ben turnézott először külföldön, Németországban és Hollandiában, hazaérkezésük után lemezszerződést kötöttek egy kis angol kiadóval, a Gullal. Debütáló bakelitlemezük, a Rocka Rolla (1974) kevésbé sikeredett, ezt bizonyította az is, hogy Hinch otthagyta a csapatot és helyére a korábban kivált Alan Moore érkezett vissza.
Az együttes 1975-ös Reading Fesztiválon történt fellépése sokkal szélesebb közönség számára tette őket ismertté. Második lemezük, a Sad Wings Of Destiny, melyet Jeffrey Calvert és Max West producerek segítségével készítettek, hatalmas fejlődés volt a bemutatkozó albumhoz képest. A jó kritikák ellenére azonban nem lett kasszasiker, így pénzügyi helyzetük még mindig kilátástalan volt, ekkor Alan Moore másodszor is - és ezúttal végleg - kilépett a zenekarból. A megmentő a CBS Records volt, aki nemzetközi lemezszerződést írt velük alá, az itt megjelenő első albumuk, a Sin After Sin igen nagy sikert aratott és ezen a lemezen ismerhette meg a közönség új dobosukat Simon Philips-et. Azonban még ebben az évben első amerikai turnéjukon már nem ő, hanem Les Binks ült a dobok mögött, akivel első közös albumuk a Stained Class mérföldkőnek számít a zenekar pályafutásában.
A következő, Killing Machine című albumon található első slágerlistás kislemezük, a Take On The World. Az 1979-es japán turnén vették fel az Unleashed In The East című koncertalbumot, és még ugyanebben az évben ismét doboscsere történt: Binks helyére Dave Holland érkezett a Trapeze-ből.
Népszerűségük akkor nőtt meg jelentősen, amikor a Kiss-szel és a AC/DC-vel turnéztak együtt. A British Steel című album, amelyben egyensúlyba kerülnek a hangszeres melódiák és a vokális dallamívek- olyan nagy slágereket tartalmazott, mint a Breaking The Law vagy a Living After Midnight.