Az 1971. július 3-án rejtélyes körülmények között eltűnt amerikai énekes-költő "nyughelye" szinte létrejötte pillanatától tömeges zarándoklatok célpontja lett, és az a mai napig. Persze egyáltalán nem úgy, ahogyan ez egy normális sír esetében elképzelhető: a hívek rendszeresen zenéltek, ittak, füveztek a köveken, a virágok mellett italos üvegeket, leveleket, üzeneteket, firkákat hagytak rajta, éppen csak nem szeretkeztek, pedig ha szó szerint értelmezik Morrison egyik híres költeményét, a Sírkert-verset, még ez is belefért volna. A sírkövet egy időben mellszobor ékesítette, ezt azonban már régen ellopták az ereklyegyűjtők.
A temető igazgatósága és Párizs főváros már régóta próbálta megoldani a problémát. Szó volt arról is, hogy felkérik a családot, vigyék haza Amerikába Jim "hamvait", ez a felvetés azonban hamvába holt ötlet maradt. Nemcsak a família miatt, hanem mert kiderült: a sír Párizs 4. leglátogatottabb nevezetessége az Eiffel-torony, a Louvre és a Notre-Dame katedrális után.
Ezért döntöttek úgy, hogy elkerítik - ilyen megtiszteltetésben eddig csak Abélard és Héloise, a híres középkori szerelmespár sírkápolnája részesült, hogy a fiatal párok ne használhassák a régi köveket esküvői oltárnak -, külön táblával figyelmeztetik a rajongókat, hogy a decenstől eltérő viselkedésük, a sír "rongálása", illetve a körülötte való "szemetelés" hatósági intézkedéseket von maga után.
Biztos, ami biztos, így is mindig cirkál a környéken néhány rendőr, és nagyon vigyáznak még arra is, hogy a sírt temetőhöz illendő áhítattal közelítsék meg. Még azokra is rászólnak, akik esetleg félmeztelenül vagy kigombolt ingben szeretnék üdvözölni Jimet.
A Morrison-kultusznak azonban nem kell feltétlenül "szárazon" hódolni, mivel a temetővel szemben, a Pere-Lachaise-ről elnevezett bárban valóságos fotó- és könyvkiállítás mellett lehet felidézni a rock nagy lázadóját.