A 44 éves ír énekes az olasz La Repubblica című lapnak elárulta, hogy amikor dalokat ír, érzéseire és nem a gondolataira hagyatkozik. "Valamennyiünket az ösztönök vezérelnek, még mielőtt gondolkodni kezdenénk. Ez a lemez a bizonyíték rá. Szerettem volna nagyobb politikai töltetet adni neki, de akkoriban más foglalkoztatott: a család, belső képmutatásom, apám halála. Miért nem töltök több időt a gyermekeimmel, ahelyett, hogy másokat próbálok megmenteni? Hogyan énekelhetek a szerelemről, amikor soha nem vagyok otthon? Rengeteg probléma van a világban, közben az én szívem mással van tele" - mondja Bono.
Larry Mullen dobos szerint Bono maga a két lábon járó ellentmondás: imádja a siker látható jeleit, ugyanakkor szeretne valami komolyat letenni az általa felszínesnek ítélt rock asztalára. Csak a "mindent vagy semmit" végleteit ismeri, annak ellenére, hogy ő is, mint a többiek, sokat változott az elmúlt 20 évben. "Tizennégy éves voltam, amikor elkezdtük, először csak buliból. De nagyon kellett csipkednünk magunkat a többi bandához képest, mert nem tudtunk zenélni és azt sem tudtuk, hogyan fogjunk egy dal megírásába. Álmodoztunk, de nem hiszem, hogy bármelyikünk is hitte volna, hogy idáig jutunk" - vallja be Larry.
Ma már büszkék lehetnek múltjukra és jelenükre. Bono úgy vélekedik, hogy nem járhatna emelt fővel a világban, ha nem hoztak volna újat a rockban. "Vannak olyan hangok, színek, érzések a rockban, amelyek csak a mieink. Tudunk olyan dalokat írni, amelyek Istenről beszélnek, a következőben a nők, majd a politika jönnek. Mindez szokatlan a fehér zenében. Persze nem biztos, hogy ezért kell bennünket szeretni, vagy ez bizonyítja nagyságunkat, de ezt objektíven el kell ismerni másoknak is. Remélem, mindez nem hangzik nagyképűségnek" - teszi hozzá óvatosan a pózőrködésben is jeles énekes.