Rammstein: Nem szégyelljük, hogy németek vagyunk

Másodszor lépett fel nálunk a világszerte népszerű német zenekar, a Rammstein. Reise, Reise című, sorrendben a negyedik albumuk mindenfelé szép sikernek bizonyult, és az együttes ironikusabb, viccesebb arcát mutatta meg. Pirotechnikát és a legkülönfélébb show-elemeket bőségesen tartalmazó koncertjük ezúttal a Papp László Sportarénát robbantotta fel. Paul Landers gitárost mindenesetre már órákkal a koncert előtt látszólag végzetes égési sérülések, zúzódások borították, kész szerencse, hogy egy beszélgetésre azért még maradt ereje.

Mindannyian a volt NDK-ban nőttetek fel. Mennyire más a diktatúrát, illetve a demokráciát provokálni?

- A régi zenekarainkkal a nyolcvanas években nem volt nehéz provokatívnak lenni, hiszen gyakorlatilag minden tilos volt. Ettől függetlenül manapság is ugyanúgy tudjuk provokálni a társadalmat, hiszen megvannak a tabuk és a témák, amiket nem szívesen látnak a médiában. Ráadásul megmaradt a keleti naivitásunk és energiánk, nyugati technológiával párosítva. Mindez alkalmas arra, hogy bosszantsuk a Nyugatot. Ha például egy kannibálról énekelünk, ez sokakat idegesít, mi pedig nevetünk ezen.

A Mein Teil című dalotokra gondolsz?

- Igen. Mondhatjuk, hogy hálásak vagyunk Armin Meiwesnek és társának, aki jelentkezett a hirdetésére és hozzájárult ahhoz, hogy a holttestét megegyék. Ez ihlette a számunkat, és ha az emberi lélek ilyen szintű mélységei tárulnak fel, annak mi csak örülünk.

Hogyan élitek meg a manapság tapasztalható NDK-nosztalgiát?

- Na igen. Amikor leomlott a berlini fal, mindenki kiabált, hogy újra akarunk egyesülni a Nyugattal. Mi viszont jól megvoltunk a Nyugat nélkül is, nem akartunk mindenáron egyesülni. Most egyre többen jönnek rá, hogy Nyugaton sem minden fenékig tejfel, nekünk viszont megint csak nincs okunk panaszkodni. Persze a mi példánk nem tipikus, de valahogy mindig úgy alakult, hogy nem volt különösebb gondunk.

Akkor jó eséllyel jártatok fiatalon Magyarországon is, ugye?

- Valamennyien voltunk Magyarországon, többször is. Budapest volt a számunkra elérhető "legnyugatibb" város, a színes kirakataival, szerettünk idejárni. Viszont nem hordtunk papucsot. Szörnyű volt, hogy messziről meg lehetett ismerni a honfitársainkat külföldön, elég volt egy pillantást vetni a lábukra.

Egyre kevésbé lehet kihagyni az internetes fájlcserélők és az illegális zeneletöltések kérdését. Hogyan viszonyul ehhez a zenekar, és hogyan viszonyulsz te?

- Először is szeretem az anarchiát, meg azt is, ha a bevált struktúrák megrendülnek, és egyik napról a másikra nem működnek. A lemezkiadónknál is egyre kevesebb ember dolgozik. Kíváncsi vagyok, hogyan fogják ezt a problémát megoldani. Mint zenekar, mi is érintettek vagyunk a kérdésben, de nincs különösebb bajom ezzel. Ha gyorsan meg akarok hallgatni egy dalt, akkor miért ne tölteném le? Más kérdés, hogy sok CD-t is vásárolok, de a mai árak mellett abszolút megértem azokat, akik ezt nem tehetik meg, és máshogy próbálnak hozzájutni a zenéhez.

Inkei Bence