Az észak-angliai Leeds városát eddig nem feltétlenül az onnét származó zenekarok miatt ismerhettük. Illetve amelyeket igen, azok sem az élet napos oldaláról énekeltek, és nem is a fülbemászó melódiáik miatt voltak ismertek. Kivételt jelenthetne talán a Soft Cell, ám Marc Almond is inkább bizarr figura volt, mintsem vicces és mosolygós, ám ugyanezt még kevésbé lehetne mondani a város további zenei termékeire: a borongós Sisters Of Mercyre, a politikus Gang Of Fourra vagy éppen a folyton elvágyódó Wedding Presentre.
Ezen a képen igyekszik változtatni a Kaiser Chiefs, amely szűk egy évvel az első kislemeze után máris a legnépszerűbb brit zenekarok közé tartozik, és ránézésre inkább a pezsgő London szülötteinek tűnnek. Az öttagú együttes a Parva nevű formáció romjain alakult meg 2003-ban, és a Leeds United futballcsapat legendája, a dél-afrikai Lucas Radebe tiszteletére felvette a labdarúgó volt csapatának nevét, egy minimális változtatással: Kaizer Chiefs helyett a jobban hangzó Kaiser Chiefs névre keresztelték a bandát.
A zenekar tagjai nem titkoltan a klasszikus brit popzene rajongói, és legfőbb inspirációikat is ezektől az együttesektől veszik, tehát zenéjük nyugodtan nevezhető a tíz éve virágzó britpop-vonal folytatásának is. Ez tehát azt jelenti, hogy a Kaiser Chiefs dallamos és szórakoztató popzenét játszik, és egyértelműen felismerhető lemezükön az olyan nagy elődök hatása, mint a Kinks, a Jam, a Madness, az XTC és főként a Blur, amely szintén hasonló hivatkozási pontokat használva futott be a kilencvenes évek közepén.
A Kaiser Chiefs azonban több szimpla epigonnál, hiszen az idén tavasszal megjelent debütáló lemez elsőrangú dalokat tartalmaz, rögtön fülbemászó dallamokkal és ötletes hangszereléssel. Az albumon található 12 dal szinte mindegyike slágeres, tele szellemes popkulturális utalásokkal és Ricky Wilson jópofa szövegeivel. Tény, hogy nagyon eredetinek nem nevezhető a dallamvilág, de a zenekar sosem esik a túlzott utánzás csapdájába, hanem ügyesen sáfárkodik a példaképei hagyatékával.
Mindez persze még nem lenne elegendő a sikerhez, hiszen szükséges volt a jó időzítés is. 3-4 évvel ezelőtt például ugyanez a lemez vélhetően kevés vizet zavart volna, ám az ezredfordulón még tetszhalottnak tűnő brit független színtér azóta úgy megpezsdült, mint legutoljára éppen a kilencvenes évek britpop korszakában. Először a Libertines porolta le a sikerrel a legnagyobb angol zenekarok lemezeit, majd jött a Franz Ferdinand világsikere, és a skót négyes nyomában egyre-másra nőttek ki a földből az ígéretes brit bandák: a Bloc Party, a Futureheads, a Maximo Park és még sokáig lehetne sorolni.
A Franz Ferdinand a Kaiser Chiefs pályafutásának ezenkívül egy közvetlenebb lökést is adott, amikor előzenekarának szerződtette az akkor még szinte teljesen kezdő leedsi bandát, amely egy hálószobában rögzítette első kislemezét, és akkor az Oh My God a brit lista 66. helyéig jutott. Utána azonban beindult a szekér, és az I Predict A Riot már nemcsak Angliában, de az amerikai college rádiókban is sláger lett. Ezután már csak újra kellett venni az Oh My God-ot, ami végleg befuttatta a Kaiser Chiefst, és jelenleg is gyakran látható az MTV-n. A márciusban megjelenő album, az Employment a 3. helyen nyitott a legnépszerűbb albumok listáján, de még Amerikában is bekerült a Top 100-ba, ami kezdő brit zenekartól szép teljesítmény.
A zenekar népszerűségére felfigyelt a U2 is, és a veterán ír csapat európai turnéján a Kaiser Chiefs is előzenekar lesz majd, így például július 2-án a Killers társaságában Bécsben. Kérdés persze, hogy meddig tart majd a brit gitárzenekarok jelenlegi reneszánsza, de a Kaiser Chiefs az Employment alapján van olyan tehetséges, hogy a különböző divatok múltával is tartani tudja majd helyét a legjobbak mezőnyében.
Inkei Bence
Nyerd meg a lemezt!
Kaiser Chiefs-játékunkban három példányt sorsolunk ki az Employment című lemezből.
Kérdésünk: Mi a Kaiser Chiefs legújabb kislemezének címe?
A helyes megfejtéseket május 24-ig a nyeremeny@origo.hu címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: Kaiser Chiefs.