Live 8: gitárral az éhínség ellen

Tíz helyszínen több mint 160 előadó lép majd fel holnap a világ legkülönbözőbb pontjain. Gázsit egyikük sem kap, hanem valamennyien az afrikai nyomort és éhínséget szeretnék múlt időbe tennni. Bár azt csak kevesen hiszik, hogy ez valóban így is lesz majd, azért a Live 8 milliárdnál is több tévénézőre számíthat szombaton. Nálunk a Magyar Televízión követhetők majd figyelemmel a monstre koncert fontosabb történései. 

A Boomtown Rats nevű ír újhullámos zenekar volt frontembere, Bob Geldof 1984-ben látott egy beszámoló a tévében az elképesztő méretű afrikai éhínségről. A zenész a tévénézők millióival szemben úgy érezte, hogy elszörnyedésen és részvétteljes bámuláson kívül másra is képes, ezért első lépésben az Ultravox vezérével, Midge Ure-ral megírta a Do They Know It's Christmas című dalt. Ezt a Band Aid nevű projektbe tömörült sztárok énekelték fel, és a szám december 7-én meg is jelent kislemezen.

Az már történelem, hogy a Do They Know It's Christmas több mint 3 millió eladott darabbal a legnagyobb példányszámban elkelt kislemez lett Nagy-Britanniában, egészen addig, amíg Elton John újra el nem énekelte Diana hercegnő halálára a Candle In The Wind című régi slágerét.

A Band Aid sikere 8 millió font bevételt hozott, és Geldof ezt hiánytalanul segélyezési célokra fordította. Hogy a segélyek szétosztását személyesen felügyelje, el is utazott Etiópiába, ahol rájött, hogy még hatékonyabb lenne a folyamat, ha egy saját szervezésű konvojjal juttathatnák célba a szállítmányt. Így született meg a Live Aid szuperkoncert ötlete, és ma már hihetetlenül rövid idő, tíz hét alatt sikerült is megszervezni az eseményt.

1985. július 13-án két helyszínen, a londoni Wembley-stadionban és a philadelphiai JFK-stadionban rendezték meg minden idők legnagyobb rockzenei rendezvényét, melyet élőben másfél milliárd néző követett figyelemmel világszerte. A tizenhat órás monstre koncerten az akkori mezőny legnagyobb sztárjai léptek fel, és egyes hírek szerint ez 110 millió angol fontnál is több bevételt jelentett a szervezőknek és közvetve az afrikai éhezőknek is. Mindezek ellenére az afrikai éhínség egymilliónál több halálos áldozatot követelt 1984-85-ben.

Nem tudni persze, mennyi lett volna az áldozatok száma, ha ezen a nyári napon nem lép színpadra Londonban a Status Quo, majd nyomában egy sereg világsztár. Minden fellépő egységesen 17 percet kapott, és természetesen mindenki ingyen vállalta a műsort. Igaz, ez nem jelentette azt, hogy egyes zenekarok lemezeladásaira ne lett volna jótékony hatással a fellépés: a U2 például ezzel a fellépésével vált igazi világsztárrá, de az ír kvartetten kívül a Queen és a Cars is jelentősen növelte az eladott lemezei számát.

A Live Aid leghíresebb története azonban Phil Collins nevéhez fűződött, miután előbb Londonban játszott néhány számot, majd egy Concorde átvitte Philadelphiába, ahol szintén fellépett még ugyanazon a napon. Egyébként világsztárok nemcsak a zenészek között akadtak, de az őket felkonferáló színészek és egyéb művészek között is, így Jack Nicholson, Chevy Chase vagy Bette Midler is kivette a részét az eseményből.

A színpadra lépésük sorrendjében az alábbiak léptek fel a Wembley-ben:

Status Quo
Style Council
Boomtown Rats
Adam Ant
Ultravox
Spandau Ballet
Elvis Costello
Nik Kershaw
Sade
Sting
Phil Collins
Howard Jones
Bryan Ferry
Paul Young (és vele együtt Alison Moyet)
U2
Dire Straits
Queen
David Bowie
The Who
Elton John (vele Kiki Dee és a Wham)
Freddie Mercury és Brian May
Paul McCartney

A philadelphiai fellépők:

Bernard Watson
Joan Baez
The Hooters
The Four Tops
Billy Ocean
Black Sabbath
Run DMC
Rick Springfield
REO Speedwagon
Crosby, Stills and Nash
Judas Priest
Bryan Adams
Beach Boys
George Thorogood & the Destroyers (velük együtt Bo Diddley és Albert Collins)
Simple Minds
The Pretenders
Santana (és vele Pat Metheny)
Ashford & Simpson plusz Teddy Pendergrass
Madonna
Tom Petty
Kenny Loggins
The Cars
Neil Young
Power Station
Thompson Twins
Eric Clapton
Phil Collins
Robert Plant, Jimmy Page és John Paul Jones
Duran Duran
Patti LaBelle
Hall & Oates (plusz Eddie Kendricks és David Ruffin)
Mick Jagger (plusz Tina Turner)
Bob Dylan, Keith Richards és Ron Wood