A kubai zene legendája távozott

Vasárnapra virradóra, 78 éves korában meghalt a Buena Vista Social Clubból megismert énekes-zongorista, Ibrahim Ferrer. A nemrég még Európában turnézó zenész személyében Compay Segundo és Rubén González után a kubai zene újabb legendája távozott az élők sorából, aki meseszerű életútjával mindenkinek megmutatta, soha nem szabad feladni álmainkat.

Valószínűleg még maga Ry Cooder, a Buena Vista Social Club című lemez producere sem gondolta, hogy a veterán kubai zenészeket bemutató album ennyire fontos szerepet tölt majd be az ezredforduló zenei életében. A zenész régi álmát valósította meg azzal, hogy egy stúdióba terelte a kubai zene rég elfelejtett és nemzetközi szinten ismeretlen legendáit.

A lemez kirobbanó sikerének köszönhetően a világ is megismerhette Compay Segundo, Rubén González, Eliades Ochoa és Ibrahim Ferrer nevét. A nyugdíjas zenészek természetesen különböző életutat jártak be, ám az közös volt bennük, hogy hosszú éveken át elfeledve éltek, és az album (majd később Wim Wenders dokumentumfilmje) segítségével öregkorukban élhették meg azt a sikert, amelyre évtizedeken át, titokban vágytak hiába.

"Soha nem gondoltam arra, hogy idáig eljutok, mert igazából nem akartam híres lenni. Kezdetben csak annyit akartam, hogy a nevem feltűnjön a lemezek borítóján, és békét akartam, hogy hagyjanak engem nyugodtan énekelni a dalaimat. Rendkívül boldog vagyok, hogy sikerült elérnem azt, amit mindig szerettem volna. A nagy sikerek álmok voltak, és bár késtek, mégis örülök nekik" - mondta erről Ferrer, aki szintén alaposan megküzdött az elismerésért.

A zenész 1927-ben született San Luisban, korán elárvult, 12 éves korától magának kellett gondoskodnia megélhetéséről: újságot, süteményt árult, cukorzsákokat cipelt, hajógyárban dolgozott, majd főként cipőket tisztított, de közben egyre inkább kibontakozott zenei tehetsége. Bárokban kezdett el játszani és énekelni, és 1955-ben Orquestra Chepin-Choven nevű együttesével nagy népszerűségre tett szert. Az El Platanar de Bartolo című dala a kor egyik legnagyobb kubai slágere lett. Akkor még Ferrer nem a ma megismert romantikus, andalító dalokat kedvelte inkább, hanem főleg tempósabb, tüzesebb témákban volt otthon.

Később Benny Moré Orquestra Ritmo Orientalába lépett be, itt azonban csak egy lehetett a sok zenész közül. A mellőzésbe belefáradva végül visszavonult, és újra a cipőpucolás biztosította számára a megélhetést.

Ekkor jelent meg a színen Ry Cooder, és innentől már sokak számára ismerős a történet: széles körben népszerűvé válhatott az addig csak fanatikus gyűjtők által felfedezett kubai zene, és az 1997-ben megjelenő Buena Vista Social Club lemez sikerét követően a legrangosabb koncerttermeket töltötték meg az öregkorukra világhírűvé vált zenészek. Velük együtt Ferrer is újrakezdte az életét, amely újra koncertezéssel telt, ám most már a világot is bejárhatta muzsikájával.

Így állhatott elő az a furcsa helyzet, hogy 73 évesen lett Latin Grammy-díjas, méghozzá a "legjobb új előadó" kategóriában (persze csak az után, hogy már a Buena Vistával is kapott), hiszen két önálló lemezt is kiadott, Buena Vista Social Club Presents Ibrahim Ferrer, illetve Buenos Hermanos (Jó testvérek) címmel. Ferrer egy szám erejéig még a virtuális popzenekar, a Gorillaz tagja is lett (a 2001-es első albumon működött közre a Latin Simone című számban).

Túlzás nélkül állíthatjuk azt is, hogy Ibrahim Ferrer nekünk is régi ismerősünk: fellépett 2003-ban a Sziget Fesztiválon, és láthattuk tavaly is a Budapest Sportarénában, illetve idén májusban a Művészetek Palotájában. A szeretetre méltó öregúr - elmaradhatatlan sapkájával és drótkeretes szemüvegével - sokak számára a Buena Vista Social Club arca és frontembere volt. Idei európai turnéját azonban már betegen vállalta, utoljára a franciaországi Marciac jazzfesztiválján lépett fel. Csak utolsó lekötött koncertje után volt hajlandó hazatérni és befeküdni egy havannai kórházba súlyos gyomor- és bélpanaszokkal, de ekkor már késő volt. Így Compay Segundo és Rubén González után a kubai zene harmadik, életében legendássá vált alakja is búcsúzott a számukra az életet jelentő színpadoktól.