A magyar lemezpiac hosszú évek óta tartó agonizálásának okát már sok szakértő kívánta megfejteni, de nem sikerült egyértelmű "felelőst" találniuk. A MAHASZ és más előadói érdekvédő szervezetek kizárólag az internetet és az illegális letöltéseket teszik felelőssé az évről évre csökkenő példányszámokért, de ezt az érvet mindjárt más megvilágításba helyezi az a tény, hogy az internet-ellátottság szempontjából a mienkénél sokkal jobb helyzetben levő nyugati országokban, arányaiban is sokkal több hanglemezt vásárolnak az emberek, mint nálunk (a Magyarországnál durván hatszor nagyobb lakosságú Nagy-Britanniában, például hat album is millió feletti példányszámban kelt el tavaly, ez párba állítva a NOX album 40-50 ezrével igencsak elgondolkodtató).
A rendszerváltás előtt viszont gyakran százezernél is nagyobb eladási számok repkedtek úgy, hogy a kazettás magnó nem volt luxuscikk, amely szintén azt támasztja alá, hogy a probléma a netes kalózkodásnál sokkal összetettebb. Sokan hozzák fel indokként a lemezek árát, s ezek valóban néha elszállnak, és a magyar lemezvásárlók esetenként nem, hogy olcsóbban, de sokszor drágábban juthatnak ugyanahhoz a lemezhez az amúgy is vastagabb pénztárcájú brit, német vagy osztrák vásárlóknál - már ha egyáltalán hozzájutnak.
Ezzel el is érkeztünk egy olyan aspektushoz, melyet annyira nem szoktak figyelembe venni, nevezetesen ahhoz, hogy Magyarországon a lemezvásárlásnak egyszerűen nincs kialakult kultúrája. Ezt nagy mértékben segítette, hogy a hetvenes, nyolcvanas években elenyészően kevés külföldi lemez jelenhetett meg itthon, ezzel is rászoktatva az embereket arra, hogy a lemezeket ne vegyék meg, ha át lehet másolni vagy esetleg leadja az egészet a rádió (külön a magnósoknak szóló műsoraiban). Amikor aztán a kazettamásolás jelentette problémát nagy nehezen sikerült leküzdeni, jött az írható CD-k és a fájlcserélők kora, a többit pedig már ismerjük.
Nem kérdés, hogy az internet és a letöltések világszerte veszélyeztetik a zeneipar jelenlegi struktúráit, de a veszélyek mellett legalább annyi az új lehetőség is. A múlt hónapban, a debütáló lemezéből csak brit földön, egy hét alatt 360 ezer (!) példányt eladó Arctic Monkeys példája igazolja, hogy egyrészt még mindig szívesen vesznek lemezt a világon, másrészt azt is bizonyította, hogy az internetet a hagyományos lemezipar is a saját szolgálatába állíthatja kellő kreativitással (a zenekar ugyanis a világhálón építette ki rajongói bázisát).
Nálunk egyelőre persze az is komoly fejlemény, hogy elindult az első, legálisan letölthető zeneszámokat árusító portál. A változó nevű Zeneáruház tömeges eladásokat ugyan nem tudott produkálni, de több szám is szignifikáns érdeklődést (értsd: több száz letöltést) váltott ki. Ennek alapján már valós sikerlistát is össze lehetett állítani, melynek alapján az alábbi dalok voltak a legnépszerűbbek (nagyságrendileg nincs túl sok különbség a helyezettek között):
1. K.Maro - Femme Like You
2. Madonna - Hung Up
3. Caramel - Vártváratlan
4. Green Day - Holiday/Boulevard Of Broken Dreams
5. Green Day - American Idiot
A teljes albumoknál azok iránt volt komolyabb érdeklődés, amelyekhez komolyabb promóciós kampány is társult. Ezek: Caramel - Nyugalomterápia, Tiesto - Just Be Remixed és Madonna - Confessions On A Dancefloor.