A csapat egy tévéműsor, az ITV-n futó Popstars: The Rivals eredményeként alakult meg 2002 novemberében. Nadine Coyle, Cheryl Tweedy, Sarah Harding, Nicola Roberts és Kimberley Walsh nem ismerték egymást, mielőtt több ezer másik lánnyal együtt jelentkeztek a műsorba, de végül ötüket választotta ki a közönség és a zsűri, és egy hónappal később már vezették is a brit slágerlistát a Sound Of The Underground című kislemezükkel. A műsor egyébként párhuzamosan ezzel, egy fiúcsapatot is létrehozott, ám a One True Voice nevű együttes pillanatok alatt eltűnt a süllyesztőben.
A lányok viszont egy újabb sikeres és túlzás nélkül elsőrangú kislemez után (a Knack My Sharona című régi slágerét is megidéző No Good Advice), a következő évben felvették első nagylemezüket, és további slágerekkel folytatták diadalmenetüket, amiben előnyös adottságaik és nem utolsósorban jó megjelenésük mellett az is közrejátszott, hogy a Xenomania nevű kollektíva kimondottan erős, ötletesen hangszerelt popdalokat írt számukra, amivel a lánygruppok szokásos közönségén kívül, a műfaj felé kevésbé nyitott kritikusokat is megnyerték a produkciónak.
A tavaly decemberben megjelent második album (What Will The Neighbours Say?) aztán a számos sláger (Love Machine, I'll Stand By You, Wake Me Up) mellett, végre teret adott a lányok dalszerzői tehetségének is (mindegyikük írt egy-egy számot a lemezen), és ezzel végleg a Sugababes legnagyobb riválisaivá váltak. Tavaly nyáron egy újabb top 10 slágerrel jelentkeztek (Long Hot Summer), és decemberben ki is jött a Xenomania boszorkánykonyhájában készülő, harmadik lemez.
A Chemistry még inkább bebizonyította, hogy a Girls Aloud sokkal több annál, mint amit az ember egy tévéműsorban összeszedett lánycsapattól reálisan elvárhatna. A titok nyitja a Xenomaniát vezető Brian Higgins szerint az, hogy mindig bevonják a dalszerzésbe az előadókat is, így jelen album esetében a lányok is hozzájárultak a dalok megírásához. Az album többségében rendkívül dinamikus, táncolható felvételekből áll, s ezeket csak két ballada-klisé zavarja meg, melyek alapján újfent megállapítható, hogy a Girls Aloud erősségei nem a lassú számok.