Apokalipszis, stadionrock, obszcén amazon

Lemezajánlónkban összevonunk több heti termést is, hiszen a nyári uborkaszezonban nem erőltetik meg magukat a kiadók és az előadók. Így ajánlhatjuk a Radiohead frontemberének, illetve legnagyobb rajongóiknak lemezét, egy világuralom előtt álló walesi rockzenekart és egy mocskos szájú amazont.

The Lostprophets: Liberation Transmission

Várakozások: Ezt a walesi zenekart poszt-grunge és nu-metal jelzőkkel is felruházták már, tehát a legszerencsésebb valahova a kettő közé belőni, noha az igazi metálhoz túl sok köze nincsen. Az Egyesült Királyságban ritkán nézik jó szemmel, ha egy zenekar a gazdag brit múltat sutba vágva kizárólag amerikai hatásokkal dicsekedhet. Ennek ellenére a Lostprophets az elmúlt pár évben hatalmas rajongótábort gyűjtött (különösen a Start Something lemeznek köszönhetően, amelyből Amerikában is eladtak egymilliót), és ez a mostani lemez már rögtön a brit lista élén nyit. Az együttes tavaly elveszítette dobosát, őt most a régi motoros, Josh Freese pótolja (legutóbb a The Perfect Circle-ben volt hallható).

Eredmény: A walesiek jó tanítványok, és a főként tinédzserekből álló táboruk azt kapja majd, amit várt: agresszív, punkos gitárattakok közé ékelt egyszerű, fülbemászó popdalokat. Sőt, ha azt vesszük, hogy ez a Lostprophets eddigi legkönnyebben befogadható albuma, még többet is kapnak a vártnál. Még a stadionrock jelző is megállja a helyét, kiabálható refrénekkel, vélhetően már az angolszász országokon kívül is befuttatja a zenekart.

Kiknek ajánlható: Minden 20 év alatti emo-, rock- vagy neopunk-rajongónak. Na jó, még a kicsit idősebbeknek is.

Olyan, mint: A Green Day tíz évvel fiatalabb kiadásban, miután elég sok Linkin Parkot és Fallout Boyt hallgatott.

Peaches: Impeach My Bush

Várakozások: Peaches, azaz a kanadai születésű elektro-amazon, Merrill Nisker Berlinbe költözve találta meg önmagát, és az electroclash mozgalom kiteljesedése esetén vált világhírűvé Teaches Of Peaches című lemezével, obszcén szövegeivel és punkos elektro-diszkójával. Nem véletlen, hogy Madonna is őt említette egyik fő hatásaként Alison Goldfrapp mellett a tavalyi lemeze megjelenése kapcsán. Második albuma három évvel ezelőtt már kevésbé volt sikeres, a mindent eldöntő harmadik albummal pedig elég sokáig pepecselt.

Eredmény: A beszédes című nyitódal, a Fuck Or Kill egyből megadja az alaphangot, és azt is megmutatja, hogy Peaches továbbra is megmarad a szex tematikájánál. Bár zeneileg kicsit változatosabb az anyag, vagyis folytatódik az előző albumon tapasztalható trend, tehát kevesebb elektro mellett még több rockos, hiphopos elem. A lényeg persze most is a nem kevésbé agresszív szövegeken van, melyekben ha lehet, mocskosabban beszél a szexről, mint teszik azt a sokak által szexistának tartott férfi rapperek (akik egyébként szintén megkapják tőle a magukét).

Kiknek ajánlható: Angolul jól értő és prűd hallgatóknak semmiképpen sem.

Olyan, mint: Ha Pink szexuálisan frusztrált, perverz és gátlástalan is lenne egyszerre. Ráadásul még vicces is.

Inkei Bence