Bár sokan és sokszor a szemére vetették, hogy nem is tud kottát olvasni, azt még az ellenségei is elismerik Paul McCartney-ról, hogy istenadta tehetség. Az a muzsikus, akit néhány rajongó kritikus a Beatles-időkben egyenesen "a huszadik század Schubertjének" nevezett, klasszikus formájú zenéhez fordult, amelyhez - részben - klasszikus nyelvet választott. Az Ecce Cor Meum (Behold My Heart), azaz "Íme, a szívem", szeptember 26-án jelenik meg, miután Sir Paul nyolc évig dolgozott rajta.
Ez immár Macca negyedik "klasszikus" műve. Az első az 1991-es, nálunk is bemutatott Liverpooli Oratórium volt, ezt követte az 1997-es Standing Stone, majd 1999-ben a Paul McCartney's Working Classical-ben, elsősorban saját korábbi dalait hangszerelték át nagyzenekarra.
A négytételes, kórusra és szimfonikus zenekarra írt oratórium szövege angol és latin versekből áll. McCartney ezzel visszatekint kicsit középiskolás korára, akkor ismerkedett meg ugyanis a latin nyelvvel Liverpoolban.
A 64 éves muzsikus - aki mostanság válása okán került az újságok címlapjára - reményét fejezte ki, hogy kórusművét ugyanúgy énekli majd a világ ifjúsága, mint Händel Messiás-át. "A latint ismerik és éneklik a kórusok világszerte, ezért is éreztem, hogy érdemes a darabban felhasználni" - nyilatkozta.
A művet az oxfordi Magdalen Kollégium rendelte meg McCartneytől új koncerttermének felavatására. A lemezen, amelynek producere John Fraser, a művet Kate Royal szoprán szólista mellett, a Magdalen és a cambridge-i King's kollégium fiúkórusa, valamint a patinás, londoni Saint-Martin-In-The Fields zeneakadémia kórusa adja elő.