Janet Jackson újra húszéves

Nem tévedés, a legifjabb Jackson lány állítólag húszévesnek érzi magát, új albuma pedig a húsz évvel ezelőtti sikerlemezére hajaz. A nála két nemzedékkel fiatalabb Jamelia egyelőre csak a brit piacon volt Janet vetélytársa, de új lemezével világszerte befuthat. Továbbá: Ludacris megkomolyodik, Solomon Burke cowboykalapban, a Lemonheads tiszta, és a Larrikin Love kicsit zűrös. Lemezajánló.

Ludacris: Release Therapy

Várakozások: A Christopher Brian Bridges néven anyakönyvezett Ludacris volt az egyik legsikeresebb a 2000-es évek elején nagy számban megjelenő déli államokból származó rapperek közül, és miután befutott, szokás szerint dolgozott mindenkivel, aki a szakmában számít, Timbalandtól a Neptunesig. Első lemeze után a Def Jam kiadó szerződtette, és az ott kijött lemezei kivétel nélkül a top 5-be kerültek a Billboard albumlistáján, ráadásként Disturbing Tha Peace néven alkalmi együttest is alapított, szintén sikerrel. Mikor aztán a filmipar is felfedezte, végképp nagy sztár lett, és most mintha ráunt volna a sikerre, legalábbis új lemezén azt ígérte, hogy a komolyabbik oldalát is megmutatja.

Eredmény: A Release Therapy valóban komolyabban veszi magát, és ez egy olyan előadó esetében, mint Ludacris, nem feltétlenül előny. A rappert ugyanis elsősorban ötletes rímjei, táncolható slágerei és szórakoztató egyénisége tette sztárrá, és érthető, hogy egyesek egy idő után úgy érzik, elegük van abból, hogy folyton ugyanazt várják el tőlük, de Ludacris esetében ez akár kereskedelmi öngyilkossággal is fenyegethet. Nem mintha ne lennének jó számok az albumon, és a szokásos sztárparádé (Kanye West, Pharrell, Timbaland) is azt mutatja, jó kezekben van az anyag, mégis, pont a lényege vész el a dolognak, és egyáltalán nem biztos, hogy a kiábrándult régi rajongók helyett az érettebb generáció keblére fogja ölelni Ludacrist. Szerencséjére akad néhány régivágású sláger, ami megmenti őt attól, hogy a többi, rapperből lett színész mintájára elveszítse a hitelét a zenében.

Kiknek ajánlható: A lemez csak fél szívvel ajánlható a "Dirty South" előadók (vagyis a szabadszájú déli rap) kedvelőinek, jó néhány számot ugratniuk kell majd.

Olyan, mint: A címéhez híven egy valódi terápiás lemez, melyen egy befutott színész keresi a visszautat a régi önmagához.

Solomon Burke - Nashville

Várakozások: Solomon Burke, bár soha nem volt igazán elsővonalas, ünnepelt sztár, masszív életműve, úttörő munkássága és senkivel össze nem téveszthető orgánuma okán máig a soul egyik élő és alkotó legendájának számít. A soul aranykoraként is definiálható hatvanas évek után továbbra is aktívan koncertezett és rendületlenül készítette újabb lemezeit, de az igazi újjászületést és kritikai sikert a 2002-es, popos Don't Give Up On Me és hozta el az énekesnek, ezután pedig az így újra a csúcsra került Burke, a soron következő, 2005-ös Make Do With What You Got-al ismét megbízhatóan hozta szintet.

Eredmény: A gospel és a blues mellett Burke másik fontos inspirációja a country volt, ennek ellenére csak most jutott el odáig, hogy megvalósítsa régi álmát és egy többé-kevésbé vegytiszta country lemezt készítsen. A stílus nagyasszonyai - mint Dolly Parton vagy Emmylou Harris - közreműködésével készült Nashville ugyanakkor mégis csordultig van soulal, ami a már hetven felé járó Burke még mindig lenyűgöző hangi adottságait tekintve egyáltalán nem meglepő.

Kiknek ajánlható: Legfőképpen a fent említett stílusok kedvelőinek.

Olyan, mint: Egy igazi soul man, egy country-supergroup élén.