Az egy dunaújvárosi kocsma után elnevezett Kiscsillag afféle szupergrupp, még ha nem is a szó klasszikus értelmében, hisz a tagok egy kivételtől eltekintve mind a Kispál és a Borz valamely inkarnációjából lehetnek elsősorban ismerősek. 2004 őszén, amikor a kilencvenes évek talán legfontosabb magyar zenekara, a Kispál pár hónapos pihenőt tartott, Lovasi András két volt zenésztársával, Ózdi Rezsővel és Bräutigam Gáborral együtt - akik mostanában a klasszikus, koncerteken már régen hanyagolt Kispál-dalokkal turnézó Kispál Originálban is közreműködtek - eredetileg minden komolyabb szándék nélkül hívta életre a csapatot. Jóllehet az azóta már-már szinte eposzi jelzővé emelkedett "szabadidőzenekar" öndefiníció egyre kevésbé állja meg a helyét a projekttel kapcsolatban (hisz már túl vannak jó pár klubkoncerten és fesztiválon, most pedig ugye itt van az első nagylemez is), a hangsúly azért továbbra is az örömzenélésen van.
A többször ki- majd visszalépő, az első demó után pedig végérvényesen távozó basszusgitáros, Ózdi Rezső, akire tényleg már csak az elsőgenerációs Kispál rajongók emlékezhetnek, a kezdeti egy-két évben fontos alkotóeleme volt a zenekarnak, főként a jellegzetes szövegvilág kialakításában játszott igen nagy szerepet. A dobos, Bräutigam Gábor játékát viszont több lemez is őrzi; ő a zenekar talán legvitatottabb anyaga, az Ül után lépett le és fordított hátat a zenélésnek - akkor úgy tűnt - végleg. Hozzájuk csatlakozott még a Kispál és a Borz élő fellépéseinek zömén másodgitárosként feltűnő Leskovics Gábor "Lecsó", aki egyébként a manapság már kevéssé aktív Pál Utcai Fiúk frontembere is egyben.
Az így végleges formát nyert Kiscsillag pedig akár terápiás foglalkozásként is felfogható. Egyfelől ugye ott van Bräutigam és Ózdi, akiknek az elmúlt évek szürke - vagy kevésbé szürke - hétköznapjai után nyilvánvalóan hiányzott már az aktív zenélés és koncertezés, másfelől pedig Lovasi, akinek az utóbbi időben tett nyilatkozatai alapján kifejezetten terhére volt már nem is elsősorban a Kispál és a Borz, hanem inkább az azzal járó rock-dinoszauruszi státus. Sőt, talán a Michael Zwecker távozása miatt jelenleg éppen dobos nélkül maradt anyazenekarnak sem árt, hogy most rövidebb időre parkolópályára kerül. Az új zenekarral tehát mindenki jól jár, legfőképpen pedig a közönség azon jelentős hányada, akikhez közelebb állt az egyszerűbb, önfeledtebb, tizen-egynéhány évvel ezelőtti Kispál-hangzás és attitűd.