Másnapos rock, önfeledt és meleg pop, punk Backstreet Boys

Homlokráncoló, kissé másnapos lemezzel lép a felnőttkorba a Bloc Party, miközben egy libanoni születésű brit énekes felhőtlen hangulatú meleg poplemezzel mutatkozik be a héten. Bevált fegyvertárát hasznosítja az emo királyájává koronázott Fall Out Boy, míg a tuareg Tinariwen a sivatagi rock eddigi legfontosabb albumát jelenteti meg a héten.

Fall Out Boy: Infinity On High

Várakozások: Miután a hasonlóképpen többmilliós eladásokat produkáló pálya- és vetélytárs, a My Chemical Romance a legutóbbi lemezén, a stílusnak többé-kevésbé hátat fordítva visszament az időben rock-régészkedni, és az olyan újoncok, mint a például a - mégoly népszerű - Panic at the Disco! még túlságosan kishalaknak számítanak a piacon, a harmadik-generációs emo zenekarok képzeletbeli trónján jelenleg immáron egyes-egyedül a chicagói Fall Out Boy csücsül. Hogy ez a pozíció mennyire megérdemelt, az már más kérdés, az viszont tény, hogy ma már a FOB zenéje, megjelenése és minden egyes gesztusa gyakorlatilag az "emo" kifejezés definíciójaként is megfeleltethető, ilyenformán pedig, amellett, hogy több millió kamasz számára ők a definitív emo zenekar világszerte, egyben - afféle állatorvosi lóként -, a műfaj és önmaguk paródiáját is tökéletesen prezentálják. Igaz, ez utóbbi nem feltétlenül szándékos.

Eredmény: A zenekar a negyedik lemezén sem változtat semmit a nyertes kombináción (minek is tennék), az Infinity On High továbbra is a Blink-182 féle dallamos pop-punk és a Dashboard Confessional nyomán kibontakozott, korszerű és szalonképes, drámázós emorock nyomvonalán halad. Vagyis energikusan, sok dinamikai váltással és hatásosan, ám tökéletesen izgalommentesre fazonírozva, így a lemez körülbelül annyi érzelmi töltettel bír, mint egy tetszőleges Backstreet Boys lemez, annyi különbséggel, hogy a Fall Out Boyra még táncolni sem lehet. És a Backstreet Boys analógiánál maradva, még felmerül a hitelesség kérdése is, nevezetesen, hogy a celebek oldalán parádézó, vicces kedvű zenekar mennyire meggyőző a tinédzser-világfájdalom aktuális tolmácsolójaként. A válasz természetesen az, hogy semennyire, és ugyan e probléma is könnyedén orvosolható lenne jó dalokkal, de hiába, az Infinity On High-ról sajnos azok is hiányoznak, még Jay-Z felbukkanása sem segít.

Olyan, mint: A Backstreet Boys és a Blink-182 keresztezése.

Kiknek ajánlható: Tizenhat éves kor fölött már nehéz komolyan venni.


Tinariwen: Aman Iman (Water Is Life)

Várakozások: Talán nem kockázatos az a kijelentés, miszerint a legizgalmasabb életút a mai, nemzetközileg is ismert zenészek közül a Tinariwen tagjainak jutott osztályrészül. A Szahara délnyugati részén élő, három-négymilliósra becsült, nomád berber népcsoport, a tuaregek szabadságharcosaiból alakult együttes az egyik legszélesebb körben ismert afrikai együttes manapság, annyira, hogy sikerült is kitörnie a világzenei skatulyából, és népszerűsége immár a lemezeladási adatokban is megmutatkozik. A Maliból menekült tagok egy líbiai menekülttáborban alapították a zenekart, és elsőként használtak elektromos gitárt a tuareg zenészek közül. A Tinariwenre erőteljes hatást gyakorolt a rockzene, melyet a zenészek saját népük zenei hagyományaival vegyítettek, és csaknem húsz évvel megalakulása után elindult az együttes nemzetközi karrierje is.

Eredmény: Az ezt megelőző, Amassakoul című lemezzel turnézó zenekar 2005-ben a Szigeten is fellépett, és mára olyan rajongóik vannak, mint Carlos Santana, Thom Yorke vagy akár a valóságshow-sztár Sam Preston az Ordinary Boysból. A legnagyobb hatást azonban Robert Plantre gyakorolta a Tinariwen, amelynek alapítói pont, hogy Led Zeppelin- (és Santana-) lemezek hatására szereztek be modern hangszereket. Nos, az Aman Iman (amely az együttes első olyan lemeze, ahol angolra is lefordították a számcímeket) pontosan azt a bluesban gyökerező, ösztönös és nyers rockot idézi, amit annak idején példaképeik is játszottak, csak mindez keleties spiritualitással és "történelem előtti" hangokkal egészül ki. A tuaregek függetlenségéért küzdő zenekar politikai töltésű dalai közül inkább a tempósabb, hipnotikus, "sivatagi ízt" kapó rockdalok emelkednek ki, mint a feszes Tamatantelay, melyek több szerepet kapnak, mint az inkább akusztikus korábbi albumokon.

Kiknek ajánlható: A Led Zeppelin misztikusabb hangulatú dalait kedvelők ugyanúgy megpróbálkozhatnak vele, mint azok, akik sem a világzene, sem a rock szavaktól nem másznak a falra.

Olyan, mint: Egy transzba esett, sivatagi Rolling Stones.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba