A formáció névadója 1949-ben született, s tizenhét évesen első helyezést ért el a Magyar Rádió Első Dzsesszversenyén. A hetvenes években olyan kultikus bandákban muzsikált, mint a Kex, a Rákfogó és a Saturnus, 1977 óta pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára.
Hosszú pályafutása során fellépett Tony Scottal, Frank Zappával, a világ legjobb ütősei közt számon tartott Trilok Gurtuval. 1989-ben hívta életre a Babos Triót Balázs Elemér dobossal. A kilencvenes évek fordulójától felpezsdülő dzsesszfesztivál- és klubélet sokat köszönhet neki és szinte naponta alakuló, új utakat kereső projektjeinek.
A legutóbbi, s végre az igazi közönségsikert is begyűjtő, az 1997-ben létrejött Babos Project Romani, ifjú reménységekkel, akik azóta már önálló karriert építettek. Egyszer volt címmel, egy évvel megalakulásuk után stúdiólemezt jelentettek meg a Sony Music gondozásában, mellyel a világ számos országában léptek fel viharos sikerrel.
2005-ben, eddigi s jövőbeni alkotói, oktatói és előadói munkásságának elismeréseképpen megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. Örökké tartó művészeti bo-lyongásának következő állomása a két esztendeje alakult Babos Project Special, amely arspoeticájában célzottan igyekszik minél messzebb kanyarodni a Project Romani világától, il-letve a legvégsőkig kitágítani annak határait.
Eme heroikus vállalkozáshoz úgy tűnik, ismét megtalálta a megfelelő társakat: Szakcsi Lakatos Róbert zongoravirtuóz és Hárs Viktor bőgős a tapasztaltabb generáció soraiból érkeztek, az egyéni hangú Veress Mónika és a tizennyolc esztendős új csillag, Balogh László dobos pedig a legfrissebb szemlélettel járultak hozzá egy nem mindennapi produkcióhoz.
Az albumon található Chacho Rom bő hét percének kitörölhetetlen dallamaiban ízelítőt kapunk a gitárművész új koncepciójából: "A térség zenei kincseit szeretném integrálni az általam képviselt improvizatív összefoglaló zenébe." Sokak számára bizonyosan kellemes borzongásként derengenek fel a hatvanas-hetvenes évek olasz-francia kultfilmjei, ahogy a visszatérő harmóniák keretbe foglalják a finoman adagolt bemutatkozásokat.
Az album egészén jelen lévő közép-európai jelleg köntösében utazunk tovább a Chacho Rom II populárisabb levezetéséhez. Balogh László lélegzetelállítóan ötvözi a klasszikus elemeket az ezredforduló underground könnyűzenei igényeivel. Meglepő fordulat következik a Paradicsom népies, füstös dallamaival.
Veress Mónika éneke időnként megakasztja a témázgatásokat, s a dal vége puha lakodalmas hejehujába vált, mintha csak zárt körű, baráti jammelést hallgatnánk: "Azt mondják, a paradicsom rossz ízű, pedig csak a gyökere volt keserű." A nyolcperces Eastwes a lemez talán legérzékenyebb tétele.
Borongós melódiái el-elkalandoznak a hetvenes-nyolcvanas évek amerikai betonmagány-eposzai felé, de mind erősebb szálakkal kötődünk az óceán innenső oldalára. Szakcsi Lakatos Róbert is megvillan, persze csöppet sem tolakodóan.