A haragos tömegek vidám szószólói

Újra végigfuttatta egyszer már bevált britpop-szimulátor szoftverjét a tömegeknek daloló és semmit sem kockáztató Kaiser Chiefs, továbbá befuthat Björk és Bowie zabigyereke, az eddig inkább undeground kultusznak örvendő Patrick Wolf, és minden háztartás megismerheti egy tizenéves új-zélandi szoprán nevét is.

Várakozások: A nyolcvanas évek egyik saját korában alulértékelt, feloszlása óta azonban kultikus jelentőségű zenekara, a Galaxie 500 trió volt a Velvet Undeground elszálltabb, melankolikus vonalának egyik legméltóbb örököse. A zenekar 1991-es megszűnése után az énekes-gitáros Dean Wareham Luna néven alapított új együttest, amely továbbfejlesztve az elődzenekar álomszerű popzenéjét, viszonylag sikeres évtized után oszlott fel két évvel ezelőtt. Az együttes basszusgitárosa az utolsó években egy Britta Phillips nevű hölgy volt, aki később Wareham is felesége lett egyben, és a pár már 2003-ban megjelentetett egy duett albumot. Most, hogy a Luna már nem létezik, ez lett a fő projekt, így értelemszerűen a Back Numbers-től is többet vár a közönség.

Eredmény: Az előző albumhoz (L'Avventura) hasonlóan most is a T. Rex-szel és David Bowie-val közös munkáival elhíresült Tony Visconti a producer, és nemcsak a hangzásvilág idézi a hatvanas éveket, hanem a feldolgozások is. Nem véletlen, hogy szerepel köztük egy Lee Hazlewood-szerzemény is, hiszen a Hazlewood és Nancy Sinatra duettek egyértelműen komoly hatással voltak a párosra. A zene azonban a "Swinging Sixties" életérzésén kívül is tartogat csemegéket, különösen a Sonic Boom néven ismertté vált Peter Kember bugyborékoló szintetizátorának köszönhetően (ő a pszichedelikus space rock-legenda, a Spacemen 3 tagjaként szerzett hírnevet korábban). Elegáns, hűvös és finom lemez, amely vélhetően az idei év egyik jól őrzött popzenei titka marad.

Kiknek ajánlható: A hatvanas évek nagyívű, nosztalgikus popzenéjét kedvelők mellett a kellemes és a szó valódi értelmében romantikus lemezre vadászó zenerajongóknak. És persze azoknak is, akiknek mondjuk Norah Jones vagy James Blunt túl modoros.

Olyan, mint: Burt Bacharach és Serge Gainsbourg közös vállalkozása egy sosemvolt újhullámos francia film zenéjéhez.

Inkei Bence - Nagy Gergő