A kínai demokrácia és más eltapsolt milliók

A Guns N' Roses hosszú évek óta készülő albuma, a Chinese Democracy már mindenféleképpen bevonul a rockzenei legendáriumba, akár megjelenik valaha is, akár nem. Az viszont, hogy minden idők legdrágábban elkészített lemeze lesz-e, még egyáltalán nem eldöntött kérdés. A Chinese Democracy története és még néhány lemez, amelyre vagyonokat költöttek a kiadók.

Fleetwood Mac: Tusk (1979)

A Fleetwood Mac 1977-ben adta ki a Rumours című albumát, amely minden idők egyik legsikeresebb lemeze lett, csak Amerikában elment belőle 19 millió. Érthető, hogy ezt az együttes is nehezen élte meg, ráadásul a tagok komoly érzelmi válságokon is keresztülmentek korábban. Ezek, illetve a hirtelen jött siker után nem volt meglepő, hogy rászoktak a kokainra, és ennek következtében igen lassan haladt a munka az új lemezzel, melyet a gitáros, Lindsey Buckingham kísérletezőbb irányba szeretett volna tolni, miután felfedezte magának a punkot és az új hullámot. A többi tag viszont kevésbé szerette a Clasht és a Talking Headset, így kicsit egyenetlen lett a lemez, amely végül dupla album lett.

A zenekar teljesen új stúdiót építtetett a Tusk kedvéért, amiben minden volt, amit kívántak, kezdve a sörcsaptól egészen egy speciális hangzású szobáig, melyet Buckingham kért, ugyanis különösképpen vonzódott a fürdőszobák akusztikájához. A dobos, Mick Fleetwood egy 122 tagú kaliforniai rezesbandát is kerített az album címadó dalához, és végül a számla összesen 1,4 millió dollárra rúgott. A lemez szerény sikere viszonylagos, hiszen csak a Rumours-hoz képest kelt el belőle kevés, egyébként így is elment belőle világszerte 4 millió. A zenekar később, a Tusk turnéján is szórta a pénzt, még a fénytechnikusok is saját limuzinon közlekedtek, és az egész csapat Európában pedig három hétig Hitler régi vonatán utazott.

Mariah Carey: Glitter (2001)

2001 áprilisában úgy nézett ki, hogy az EMI kiadó megfogta az Isten lábát, amikor leszerződtette Mariah Carey-t, aki az azt megelőző tíz év egyik legnépszerűbb énekesnője volt. Csak kevesen csóválták a fejüket, amikor megtudták, hogy a szerződés hozzávetőlegesen 80 millió dollárjába került a kiadónak, amely így minden idők egyik legnagyobb összegű szerződését mondhatta magáénak. Egyik fél sem tudhatta, hogy pár hónappal később Carey idegösszeomlást kap, és végül becsekkol egy pszichiátriai klinikába. Ezek után került a mozikba Glitter címmel a félig önéletrajzi alapon készült film, amely hatalmasat bukott, és nem kerülhette el a sorsát az azonos című filmzenelemez sem.

Bár az említett szerződés négy albumra szólt, egy lett belőle, miután a Glitter-ből (amely éppen 2001. szeptember 11-én jelent meg...) csak kétmillió ment el világszerte, és az EMI inkább az énekesnő kezébe nyomott 28 millió dollárt, csak, hogy felbonthassa a szerződést, és mentse a menthetőt. A kiadó az eladott példányszám többszörösére számított, hiszen Carey-nek volt olyan lemeze is, amiből 24 millió kelt el, így csaknem 10 millió dollárt bukott a lemezen, amely az előző példákkal ellentétben nem a stúdióban töltött idő vagy az ott használt eszközök miatt, hanem a marketing következtében került mínuszba. Carey azóta újra sínre tette a karrierjét két éve, a Glitter pedig vélhetően csak rossz emlék.

Michael Jackson: Invincible (2001)

1991-es lemeze, a Dangerous óta sokat változott a világ, és különösen igaz Jackóra, aki a legnagyobb világsztárból tíz év alatt a média szemében degenerált pedofil különc lett, és hatalmas vagyona is igencsak megfogyatkozott, amiben az is közrejátszott, hogy a Dangerous óta nem készített tisztán új dalokat tartalmazó stúdiólemezt (a HIStory című dupla album egyik felét régi slágerek tették ki, míg a Blood On The Dancefloor alapjában véve egy remixalbum volt, néhány új dallal). A 2001 októberében megjelenő Invincible tehát Jackson karrierjének talán legfontosabb lemeze lett, és sajnos nem sikerült megmentenie az énekest, aki pedig mindent megtett: 7 társproducer és 23 társszerző segédkezett az albumon neki, és a lemez összköltsége végül 30 millió dollárra rúgott.

Majdnem száz dalból lett kiválasztva az a 16, amely végül felkerült az albumra, és ezek közül Jacko hetet tervezett kiadni kislemezen, ám az első hetek nem túl erős eladási adatai megváltoztatták a kiadó véleményét, és az első három után 2002-ben törölték a többi tervezett single-t és videoklipet, továbbá a promócióra szánt keretet is drasztikusan megrövidítették. Tony Mottola, a Sony kiadó első embere közölte Jackóval, hogy nem kívánja megújítani a szerződését, mire az énekes rasszistának nevezte Mottolát, és csúnya nyilatkozatháborúba keveredett. Közben az Invincible-ből ugyan elment több mint 8 millió, ez viszont kevés volt a Jackson által saját magának magasra tett léc átugrásához, így a lemez minden idők legköltségesebb lemezeként híresült el, azaz Axl Rose-nak nagyon fel kell kötnie a gatyáját, ha le akarja hagyni Jackót a jövőben.

Inkei Bence