30Y: Semmi szédítő magasság
Várakozások: Noha a pécsi 30Y koncertjein rendre kiváló hangulat uralkodik, a zenekarnak ezt a lendületet csak félig-meddig sikerült átmentenie tavalyi debütáló lemezére, s ezért elsősorban az utómunka és a szegényes felvételi körülmények voltak okolhatók. Nem mintha a Csészényi tér nem lett volna szórakoztató anyag, a szegényes felhozatalú hazai gitárlemezek közül még mindig kiemelkedett tavaly, mégis, aki rendszeres látogatója a nevét egy szombathelyi buszjárattól kölcsönző, játékos és friss alternatív együttes koncertjeinek, az aligha lehetett megelégedve a hordozóra kerülő steril hangzással. Az új nagylemez nemcsak azzal kecsegtette a rajongókat, hogy a profi stúdiókörülményeknek megfelelően kiérleltebb hangzású dalok születnek majd, de azt is joggal remélhették, hogy az ígéretes zenekar végleg megleli saját hangját, és kiszabadul a Kispál és a Borz árnyéka alól.
Eredmény: A Semmi szédítő magasság hangzása valóban sokkal karakteresebb, mint elődjéé, feszes tempójú, itt-ott meglepően zúzós rocklemez, ami nemcsak megszólalásában, de dalait tekintve is egy érettebb zenekar benyomását kelti. A kispálos jelleg továbbra is tapintható, de a lemez egyedi, sajátosnak mondható stílussal bír, amire legalább annyira jellemző az önfeledt, játékos kísérletezés, mint az ironikus, mégis szomorkás hangvétel. A 30Y ezúttal gyakran részesíti előnyben az összetett kompozíciókat az egyszerűbb dalformák kárára, ami szerencsére nem jelenti azt, hogy egy köldöknéző, öncélúan kísérletező lemezzel van dolgunk: az újszerű ötletek szervesen épülnek be a komplexebb, mégis könnyed zenei világba, ahol olyan slágeres szerzeményeknek is hely jut, mint az első kislemezdal, a Dadog vagy a kiemelkedő címadó szám.
Kinek ajánlható: Mindenkinek, aki érdeklődik a hazai pályán feltűnő gitárzenekarok iránt.
Olyan, mint: Bár a 30Y legújabb lemezére láthatóan számos zenekar és stílus volt hatással a Rage Against The Machine-től kezdve a kurrens angolszász gitárzenékig, azért továbbra is leginkább a jellegzetes magyar alternatív rockzenére emlékeztet, ami néha a kicsit modoros szövegvilágban is megmutatkozik.