Swing és dzsessz és gengszter-rap

A nyugati féltekén ismét tömegében érkeznek az új zenei kiadványok, Amerikában és Nagy-Britanniában folyamatosan cserélődik le a toplisták élvonala, és furcsaságok is akadnak szép számmal. Amerika ismét bizonyítja "a lehetőségek hazája" cím igazságát (a héten főleg a fekete előadók számára), a briteknél abszolút nyerő a swing, a németeknél hódít az Eurovíziós dzsessz, nálunk pedig szokás szerint áll a víz.

Amerikában nehéz kenyér mostanában a zeneipar, és nemcsak a minden eddiginél alacsonyabb eladási adatok miatt, hanem azért is, mert annyi az újdonság a lemezpiacon, hogy különösen ütőset kell produkálni, ha valaki érvényesülni akar. A jó marketing persze sokat segít, és a lehetőségek hazájában az emberek még adnak a fekete lóra, így történhetett, hogy az USA eladási listájának dobogójára két viszonylag új arc is felkerült, akiknek bár van némi hátszele, az eddigi teljesítményük alapján nehéz lenne megítélni őket. A trón meghódításához viszont azért ennél többre van szükség, például némi múltra, egy jól csengő névre, vagy éppen különösen hülyén megfogalmazott albumcímekre.

Nevesítve az előző rébuszokat, a Billboard nagylemezlistájának élén ezen a héten a csúcsra robbant be a soullal fűszerezett R&B egyik fiatal követe, Musiq Soulchild. A Taalib Johnson néven született philadelphiai énekes James Brown és Billie Holiday zenéin nőtt fel, így nem csoda, hogy hamar a stílus rabjává vált, és már tinédzserként a városi freestyle-okra járt. Első lemeze 2000-ben került a boltokba Aijuswanaseing címmel, amely rögtön az R&B/HipHop eladási lista negyedik helyét szerezte meg, és ráirányította a reflektort. A következő albumok rendre hasonló címmel láttak napvilágot, ami körülbelül olyan, mintha szlenget kiejtés szerint írnánk le, és a szavak közül kihagynánk a szóközöket, azonban ez a furcsa formula nem úgy tűnik, hogy ártott az eladásoknak, hiszen következő megjelenése mindjárt az összesített lemezlista legfőbb pozíciójába került, ő maga pedig olyan sztárokkal dolgozhatott együtt, mint Carlos Santana vagy a Roots. A következő stúdióalbum inkább csak a slágerek és kislemezek szintjén aratott babérokat, azonban most, négy év elteltével az új, slágeresebb és rövidebb dalokat tartalmazó lemez ismét átütő siker.

Az első helyezett után jönnek a listában, szintén új belépők formájában, a már kevésbé neves előadók: Lloyd és Rich Boy. Előbbi speciel nem mondható teljesen ismeretlennek, hiszen már 1996-ban együttese volt, és később nagylemeze is megjelent, azonban tekintve, hogy ez egy tinikből verbuvált rajzfilmzenéket éneklő csapat volt, talán ő maga sem hangoztatja ezt a korai produkciót. Később, mikor Lloyd a Disney Radio helyett már inkább R. Kellyt hallgatott, énekesi tehetségét az R&B stílusban is felfedezték, és 2004-es debütje a lemezlista 11. helyéig jutott, saját kategóriájában harmadikként végezve. Most megjelent Street Love című lemeze mindkét helyen második. Ami Rich Boyt illeti, ő már a keményebb rap műfajt képviseli, és egy korai saját számának köszönhetően nyerte el a Ludacrisnek és Fergie-nek is dolgozó producer, Polow figyelmét. Ezek után sikerült neki is egy jelentős kiadóhoz szegődnie, majd néhány mixtape-en és válogatáson való megjelenés után most jutott el első saját kiadványáig. Az újdonságról a Throw Some D's című sláger ritka teljesítményként egyaránt tarol a Pop, a Rap, az R&B/Hiphop, a letöltési és az összesített kislemezlistákon, nagyban hozzájárulva ezzel a saját nevét viselő nagylemez előkelő helyezéséhez.

Rich Boy

Még a Top 10-ben további három új belépőt találunk, kezdve a hatodik helyen a kanadai rocklegendával, Neil Younggal, akinek életművét feldolgozó élő felvételekből álló lemezsorozatának második epizódja érkezett meg. Az első, főleg a Crazy Horse energikus rockzenéjére építő rész után a most megjelent Live at Massey Hall 1971 egy akusztikus koncertet örökít meg. A lista következő új helyezettje Amy Winehouse és a Back To Black, ami a tengeren innen bőven nem újdonság, az USA-ban azonban csak most jött el az ő ideje. Két, közepes érdeklődést korbácsolt single után a zűrös életű brit énekesnő óceánon importként átkelt lemezére úgy fest, rákaptak az amerikaiak, és bevásárolták a hetedik pozícióba. Az angol jövevény után ismét hazai termést találunk, az 8Ball & MJG duóját, amely a déli rap egyik előfutára és nagyköveteként tekinthető. A két rapper azzal a különös múlttal büszkélkedhet, hogy soha nem futottak szembe a törvénnyel, nem voltak börtönben, nem vonultak vissza és kezdték újra karrierjüket, hanem egyszerűen csak gyártják a lemezeket 1993 óta megállás nélkül. Az elismerés ugyan mindig meg is volt nekik mindezért, azonban az eladások már nem őket igazolták, egészen mostanáig. 2004-es albumuk volt az első valamirevaló siker, a most megjelent Ridin High pedig már nyolcadik a legkelendőbb lemezek között, és bekerült a Top 5-ba mind a Rap, mind pedig az R&B/Hip-Hop kategóriákban.

8Ball & MJG

Az első tízen kívül is találunk még néhány új megjelenést a Billboard listáján, többek között néhány további brit albummal fűszerezve az észak-amerikai közízlést, amelyeknek rendre megvan a maga története. Átevezett például a nagy vízen az új James Bluntként reklámozott James Morrison is, aki USA-ban tett turnéja kapcsán szerzett magának némi hírnevet, amivel fel is került az eladási lista 24. pozíciójába. Szintén áthallatszik a skót Fratellis sikere, amely egy iPod reklám révén került a figyelem középpontjába. A tévés hirdetésben a Flathead című számot hallhatta a tévénéző közönség, ezzel elősegítve az eladásokat, így végül a 48. legjobban fogyó lemezt könyvelhette el a zenekar. Említésre méltó újdonság még a New York-i gót metál próféták, a Type O Negative új nagylemeze, a Dead Again. A banda ugyan az amerikai eladási adatoktól függetlenül világszinten kultzenekar, mostani megjelenésük kapcsán mégis érdemes megemlíteni, hogy ez lett egy csapásra a legkelendőbb lemezük hazájukban: az összesített listán 27., míg a független albumok között rögtön a második.

Type O Negative

A kislemezek piacán különösebben formabontó újdonságról nem tudunk beszámolni, sőt a Top 3 úgy maradt a helyén a múlt hétről, ahogy van: Fergie, Mims és Akon a sorrend. Egyetlen sikernek elkönyvelhető előrelépést Rich Boy tette, aki Throw Some D's című slágerével a múlt heti 27. pozícióból a 6. helyre lépett fel. Új belépő az egész első ötvenesben csak egy található, Hilary Duff személyében, a 42. helyen.