Swing és dzsessz és gengszter-rap

A nyugati féltekén ismét tömegében érkeznek az új zenei kiadványok, Amerikában és Nagy-Britanniában folyamatosan cserélődik le a toplisták élvonala, és furcsaságok is akadnak szép számmal. Amerika ismét bizonyítja "a lehetőségek hazája" cím igazságát (a héten főleg a fekete előadók számára), a briteknél abszolút nyerő a swing, a németeknél hódít az Eurovíziós dzsessz, nálunk pedig szokás szerint áll a víz.

A briteknél az elmúlt héten ismét trónfosztás történt, ez alkalommal azonban különös története van az új jövevénynek. Azt már megszokhattuk, hogy ha a szigetország egyik kedvence vagy aktuális zenei trendeknek mélyen fejet hajtó követője jelenik meg egy lemezzel, akkor az rendre az élen nyit meglovagolva a hírnevet vagy a zsongást, de most egy debütáló énekes swing lemeze mosta le a legjobbakat az élről. A történt főszereplője a mindössze 19 éves Ray Quinn, aki két fronton lopta be magát a brit köztudatba. Még évekkel ezelőtt 2000 és 2003 között szerepelt egy, a Királyságban készített és sugárzott szappanoperában, a Brookside-ban, ahol mély nyomott hagyott a nézők körében, elnyerve három sorozatos díjat is. A már meglévő ismertséget csak tovább fokozta, hogy 2006-ban indult az X Factor című tehetségkutatón, ahol egészen döntőig jutott, ezt követően pedig rögtön szerződtette az egyik legnagyobb kiadó. A debütáló lemez most márciusban került a boltokba, a mellékelt ábra szerint pedig a britek rá is kaptak a swinggel operáló albumra.

Ray Quinn

A második helyen találjuk a megunhatatlannak tűnő Take Thatet, amely az egyetlen régi motoros a dobogón. A fiúcsapat után megint egy újdonság következik, méghozzá közeli kötődéssel az élen állóhoz. A dobogó harmadik fokán ugyanis az a Ben Mills áll, aki éppen Quinn után végzett a már említett tehetségkutatón. Millsnek egy héttel ezelőtt kellett volna, hogy megjelenjen első kislemeze, azonban kiadója az utolsó pillanatban lépett vissza a kiadástól, hogy inkább a nagylemez eladásaira koncentráljanak. Az, hogy végül az álhírkeltés vagy maga a tényleges stratégia vált-e be, kérdés, mindenesetre az értékesítési adatok a taktikusokat igazolják, hiszen Mills tehetségkutatós produkciója után most az üzletben is a dobogó harmadik fokán tudott végezni.

Simply Red

A negyedik helyre futott be Nagy-Britannia soul-pop őskövülete, a Simply Red legújabb albuma, a Stay. Az 1985 óta aktív és jó néhány tagcserét megélt zenekar első megjelenésén kívül minden nagylemeze bejutott a Top 10-be, ezzel az egyik legsikeresebb együttesként konfirmálva magát a britek zenetörténetében. A Mick Hucknall vezette csapat 2003-ban alapította meg nevével fémjelzett kiadóját, amelynek égisze alatt most jelent meg harmadik saját stúdióalbuma. A Stay ugyan nem tudta megütni a korábbi saját gondozású kiadványok dobogós helyezéseit, de így is éppen hogy csak lemaradt a top trióból.

Az élen álló tízes között a legnagyobb mozgást a Kaiser Chiefs vitte véghez, amely megelőző heti csúcspozíciójából a hatodik helyre esett vissza. Rajta kívül figyelemre méltó (és sajnálatos) még az Arcade Fire gyors zuhanása, mivel a Neon Bible a második helyről a 17.-re került. A következő új belépő a listán a 12. pozícióban Joss Stone, a britek Christina Aguilerája, aki harmadik lemezével jelentkezett Introducing címmel. Kritikusai szerint nem szerencsés, hogy a címválasztással a fiatal énekesnő háttérbe söpri a számára hírnevet szerző előző lemezeket, és ha azt vesszük, hogy az előző stúdióalbum megjelenésekor mindjárt első volt, talán igazuk is lehet. A mostani kiadvánnyal együtt azonban egy single is megjelent Tell Me 'Bout It címmel, amelynél jobban kislemeze csak három évvel ezelőtt teljesített (jelenleg 28. a single charton), amivel mégis jónak bizonyul a slágerek piacán.

LCD Soundsystem

Az újdonságok sorában következő a 28. LCD Soundsystem, amely a New York-i elektronikus tánczenei színtér pápáját, James Murphyt takarja. A zenész-producer leginkább arról híres, hogy míg különös érzékkel tud visszautasítani általában áttörést jelentő lehetőségeket, addig magától is képes átütő sikerű slágereket komponálni. A szándékosan elszalasztott lehetőségek sorában találjuk többek között Janet Jacksont, míg a felkapott számok körében a 2002-es Losing My Edge-et, vagy a már eladásokban is jól szereplő, 2005-ös Daft Punk Is Playing At My House-t. A legfrisebb megjelenés ugyan kereskedelmileg egyelőre nem muzsikál olyan jól, mint az előzőek, de a számos készített remixnek és produceri munkának köszönhetően, nem ez az egyetlen láb, amin az LCD áll.

A brit toplista hátralevő részében új kiadványként találunk még Bonnie Tyler besztofot, holland szimfonikus metált a Within Temptation formájában, és még néhány korábbi albumot, amelyek visszatérő vendégként bukkantak fel az eladási lista alsó szegmensében. Ami a kislemezek rangsorát illeti, az élre nyitott a Sugababes és a Girls Aloud közöse, a Walk This Way, a második helyen maradt meg Gwen Stefani és Akon duója, a Sweet Escape, harmadikként pedig szintén újdonság a Proclaimers, Andy Pipkin és Brian Potter által felfrissített slágere, az (I'm Gonna Be) 500 Miles.