Dianától az esernyőig - agyonüthetetlen slágerek

A múlt héten Rihanna és az Umbrella című sláger megszakítás nélkül már kilenc hete vezette a brit listát, és minden esélye megvan arra, hogy folytassa a diadalmenetet. Exkluzív társaságba kerül, hiszen ez a bravúr keveseknek sikerült, így például a Queennek, Paul McCartneynak vagy Whitney Houstonnak. Kilenc dal, kilenc történet, kilenc sikersorozat a múltból.

Ha a hétközi előrejelzések nem csalnak (nem szoktak ugyanis), akkor a hét végére Rihanna (és vele Jay-Z) már tizedik hete vezeti majd a brit kislemezlistát az Umbrella című megaslágerrel, mely már nem csupán ennek a nyárnak a slágere, hanem még komolyabb történelmet is írhat.

Ilyenre ugyanis, hogy valaki legalább tíz hétig vezesse a brit slágerlistát, 13 éve nem volt példa: ekkor a Wet Wet Wetnek sikerült a bravúr. De kilencig is csak kevesen jutottak el, az elmúlt ötven évben éppen tízen. Ha pedig már ilyen szép kerek számban összejöttek, gyorsan számba is vesszük őket, mielőtt valaki egy új slágerrel be nem furakszik a kiváltságosok közé. Illetve kilencet, hiszen Rihanna még ebben a pillanatban is dönti a rekordokat, láthatjuk-hallhatjuk őt most úgyis eleget.

Előtte azonban illene legalább néhány szót szólni azokról, akik még a hőskorban, a rock & roll megjelenése előtti nyugis időszakban bérelték ki hosszabb időre a No. 1 pozíciót. Akkor ugyanis még nem volt ekkora üzlet a zenében, nem volt ekkora tülekedés a listákon, és nem alakított boldog-boldogtalan zenekart, hanem csak az muzsikált, akinek ez volt a szakmája. Magyarul rend volt, na.

Így aztán 18 hétig uralhatta a listákat a pre-rock & roll korszak bálványa, Frankie Laine, aki idén februárban hunyt el, 94. életévében járva. Az olasz származású Laine legnagyobb slágere az I Believe volt, mely 1953 áprilisában került a lista élére, de megszakítás nélkül, egybefüggően nem tudott 18 hétig ott is maradni, így ettől a rekordtól elesett, viszont így is az ő dala töltötte a legtöbb időt a No. 1 pozícióban a brit lista történetében.

Megszakítás nélkül 11 hétig vezetett viszont egy floridai countryénekes, Slim Whitman, aki 1955 nyarán jelentette meg a Rose Marie című kislemezét. Rekordját végül Bryan Adams döntötte meg 1991-ben, a ma 83 éves Whitman pedig Tampában élvezi nyugdíjaséveit manapság.

Tízhetes királyság jutott David Whitfieldnek: ő már nem importált kedvenc volt, hanem angol, méghozzá Hullból. Cara Mia című dala 1954-ben került a trónra, és később elénekelte José Carreras, feldolgozta Richard Clayderman és az előbb említett Slim Whitman is. Whitfield egy ausztráliai turné során halt meg 54 éves korában, 1980-ban, amikor is agyvérzés végzett vele, és örököseire mindössze 3 ezer fontot hagyott, bizonyítván, hogy a rock & roll előtt még nem volt annyi pénz a szórakoztatóiparban, hogy akár egy ekkora sikert elérő előadót eltartson.

Még hárman vannak a hőskorból, akiknek legalább kilenc hétig nézték a hátukat a többiek: Al Martino 1952-ben (a Here In My Heart című dallal), két évvel később a trombitás Eddie Calvertegy német dal, az Oh Mein Papa instrumentális feldolgozásával (ez volt az első instrumentális brit No. 1), végül pedig a korszak nagy dívája, Doris Day és a Secret Love, melyért az énekesnő Oscar-díjat is kapott, miután a Calamity Jane (Bajkeverő Jane) című film betétdalaként ismerte meg a világ.