The Roots: Ha valaki befut, már okosabbnak érzi önmagát a többinél

A múlt hét végén a VOLT fesztiválon lépett fel a hangszeres hiphop világszerte legelismertebb képviselője, a Roots, az egyetlen olyan sztárvendégként, amely még nem koncertezett nálunk korábban. A fellépés előtt a zenekar vezetője és dobosa, ?uestlove nyilatkozott az [origo]-nak.

A hiphop philadelphiai helytartóinak akár már korábban is megelőlegezhettük volna a VOLT fesztivál egyik legjobb koncertjének járó titulust, aztán a szigorú valóság is ezt igazolta a múlt héten, a soproni VOLT nagyszínpados fellépésük után. Nem kellett a műfaj rajongójának lenni, hogy ütemre ugráljunk a színpadmesterekkel, de ehhez annyira ők sem ragaszkodhatnak, hisz zenéjük is megannyi stílus ötvözésére épül.

A múlt heti VOLT sztárfellépők megakoncertjeivel büszkélkedhetett, így fájhatott is a feje a szervezőknek a brit és amerikai top sztárok extra kéréseitől. De volt, aki külföldi és nagyszínpados jelenléte ellenére sem a berendelt jég és sárgarépa mennyiségével próbálta a figyelmet magára irányítani, hanem a zenével egymagával.

A philadelphiai Roots népes csapata a viszonylagos ismeretlenségét feledtetve is képes volt a Sopronba zarándokolt többezres tömeget lelkesen megmozgatni, a koncert zenei aspektusáról nem is beszélve, mely nagyban lekörözte a szupersztárként elhíresült fellépők másfél órás - koncertnek nevezett - haknijait.

A Roots a kilencvenes évek elejétől kezdte meg pályafutását, bár két alapító tagja, Tariq "Black Thought" Trotter és Ahmir "?uestlove" Thompson már a középiskolás éveket is együtt húzta le, és már a nyolcvanas években letette az együttes alapjait. Az első fellépések csak 1992-93 körül kezdődtek el: ahogy szokásos a hiphop műfaján belül, főleg az utcán, majd helyi klubokban nyomta az addigra már hatfős társaság, amely viszont a hiphop-világban kevésbé megszokott módon hangszeres zenét játszott.

1995-től már nagykiadó gondozta a lemezeiket, s azóta folyamatosan ontják is magukból a jobbnál jobb dalokat, melyekben a hiphop alapokon kívül a funk, a jazz, a rock és még ki tudja, hány műfaj keveredik. Utoljára pedig 2006-ben jelentettek meg albumot, Game Theory címmel. A soproni fellépésükre is ezzel az anyaggal várhattuk őket, amire persze jól rácáfoltak, hiszen a több mint kétórás buli sokkal inkább zenei stíluskavalkád és művészi feldolgozások keveréke lett, mint egy szimpla "mutassuk be az új lemezünket" típusú blanketta koncert. A nagyszínpados megmérettetés előtti órákban sajtótájékoztatón faggathattuk az együttes leginkább meghatározó tagját, a dobos ?uestlove-ot. Aki a terveiken túl az élő koncertek fontosságáról vagy a zeneipar kifordult végtermékeiről, a sztárokról alkotott őszintén véleményt a hazai újságírók kérdéseire.

Tavaly év végén jelent meg a legutóbbi lemezetek. Igaz a hír, miszerint máris készül a folytatás?
- Jelenleg a tizedik nagylemezünkön dolgozunk, ami ha minden igaz, jövő év tavaszán, március-április táján már napvilágot láthat. Most a stúdiómunkák körülbelül felén túl vagyunk már.

Számotokra mi a megterhelőbb: a stúdiómunka vagy az állandó turnézás?
- Ezt azért nehéz összehasonlítani. Szinte a kezdetektől - 1992-től - az életünk e két dolog körül forog, hol a stúdióban vagyunk, hol koncertezünk. Vannak időszakok, amikor azon merengsz, hogy milyen jó lenne már kiszabadulni a stúdióból és turnézni, a következő pillanatban pedig arra vágysz, hogy végre hazamehess az állandó buszozás, utazgatás után. Most jóval kényelmesebb helyzetben vagyunk, mint mondjuk 8-10 évvel ezelőtt. Amikor elkezdtük ezt az egészet, jóval sanyarúbb körülmények álltak a lehetőségünkre, most már minden könnyebb, hiszen szép hotelekben lakhatunk, a feltételek látványosan jobbak. Akkoriban többen nyomorogtunk egy szobában és pénzfeldobással döntöttük el, hogy ki aludjon a földön vagy épp ki lesz az a szerencsés, aki normálisan ágyban aludhat. Így aztán abban az időszakban sokkal inkább élveztük a stúdióban töltött heteket. Szerencsére most már más a helyzet.