The Roots: Ha valaki befut, már okosabbnak érzi önmagát a többinél

A múlt hét végén a VOLT fesztiválon lépett fel a hangszeres hiphop világszerte legelismertebb képviselője, a Roots, az egyetlen olyan sztárvendégként, amely még nem koncertezett nálunk korábban. A fellépés előtt a zenekar vezetője és dobosa, ?uestlove nyilatkozott az [origo]-nak.

Mennyiben más egy olyan országban fellépni, mint Magyarország, ami köztudottan nem a hiphop fellegvára?
- Szeretünk olyan országokba utazni, ahol nem feltétlenül olyan nagy és ismert a hiphop zenei műfaj. Több, hozzánk hasonló hiphopformáció csak olyan helyekre megy, ahol ez az egész már bejáratott, nekünk meg pont ez okoz örömöt, ha egy ilyen országban léphetünk fel, mint Magyarország. Ha csak azt nézzük, hogy a hiphop zenében járatosabb környékeken hogyan reagálnak az emberek egy-egy bulinkon: azok az emberek, akik nap nap után hozzá vannak szokva, hogy neves hiphopelőadók játszanak náluk, már kevésbé lelkesek a koncerteken, csak flegmán figyelik, mi megy a színpadon, míg egy hozzátok hasonló környéken, sokkal jobb közönségreakciót tudunk kiváltani, erősebb bulikat tudunk adni. Nagyon nagy élmény volt számunkra az egykori Jugoszlávia területén koncertezni, ott szinte úgy fogadtak bennünket, mint a Beatlest fénykorában, őrült és lelkes emberek tömege jött el a bulinkra. Ez a régió jóval inkább ki van éheztetve a hiphop szintjén, szóval a Roots teljes csapata szeret ide visszajárni.

A Roots Sopronban

Nem is olyan rég Jay-Z híres akusztikus koncertjén kísértétek a hiphop-mogult. Milyen emlékeitek vannak a közös munkáról?
- Számos előadóval dolgoztunk már. Többségük főleg ismeretlenebb, kezdő zenész, Jay-Z jó példa arra a néhányra, aki már befutott, sztárnak számító előadó, és mégis igent mondtunk a megkeresésére. De volt lehetőségünk dalt készíteni D'Angelóval, Erykah Baduval vagy Joss Stone-nal, hogy még néhány nevet említsek. Az esetek többségében kezdőkkel jobb hangulatban folyik a munka, kevésbé akarják megmondani, hogy mit-merre-hogyan. A sztárközreműködőkkel pont ez a baj sokszor, hogy már egy olyan felvett magatartásmintával rendelkeznek, ami inkább taszító, mintsem a munkára inspirálna. Jay-Z viszont jó kivétel arra, amikor egy top előadó - és róla bizony nyugodtan mondhatjuk, hogy a hiphop no.1. művésze - nem száll el önmagától, tud alkalmazkodni a másikhoz, és nem akarja megmondani senkinek sem, hogy mit hogyan kéne csinálni, és nem utolsósorban kérdezni is mer. Vele emiatt nagyon jó volt a közös zenélés, de sajnos általánosságban elmondható, hogy amint egy művész befut, már tehetségesebbnek és okosabbnak érzi önmagát a többinél. Így jobb szeretünk inkább fiatalokat támogatni, mint sztárokkal bajlódni.

Ha már befutott hiphopsztárról van szó, hallottatok-e Nas lemondott budapesti bulijáról? Nem tetszett neki a szálloda állítólag...
- Hát, igaza van... (nevet). De viccen kívül, azt hiszem mi, amerikaiak nagyon el vagyunk kényeztetve. Őszintén szólva az sem normális, ahogy nálunk az egész művészvilág, mondjuk ki, zeneipar, működik. Ahogy ez az egész sztárcsinálósdi megy. Nincs meg az a természetese fejlődési folyamat, amit minden kezdőnek meg kell élni. Elég, ha csak a saját történetünkre gondolok vissza. Amikor egy rozzant buszban négy éven át Európában turnéztunk, és nem csináltunk belőle ügyet, ha egy klubban csak hét ember ácsorgott a koncertünkön. Volt olyan bulink, ahol kevesebben voltak, mint itt most ebben a szobában, de mégis megcsináltuk, mert tudtuk, hogy ez a dolgok útja. A mai napig nem okozna nagyobb tragédiát, ha véletlenül valahol hasonló helyzetben találnánk magunkat. Visszatérve Nasra, azt hiszem, számára fontosabb ez a lemezeladósdi történet, így a stúdiómunkára koncentrálhat jobban, hiszen ha egy erős lemezanyagot összehoz, több millió lemezt képes eladni világszerte. Nekünk mindig is fontosabb volt az élő koncertezés, a közönség közvetlen reakciója, így aztán nem csinálunk problémát némi szállodaügyből.

S vajon jó irányba halad-e szerintetek a hiphop?
- A hiphop műfaja elég komoly változáson esett át. Ha mondjuk húsz évvel ezelőtt merült volna fel ez a kérdés, eszembe se jutott volna, hogy egyszer ennyire el fognak tolódni a súlypontok a műfajon belül. Az a baj manapság, hogy az előadók többsége nem a zene miatt kezdi ezt el csinálni - és ez a hiphopon belül is így van -, hanem mert szeretne szerepelni, sztár lenni. Van valami űr az életükben, és ezt szeretnék betölteni, többek akarnak, mint átlagember maradni, de nem a zene iránti szeretet, hanem a szereplési vágy hajtja őket. És ez óriási probléma. Ezzel viszont temérdek tehetséges embert sikerült háttérbe szorítani az elmúlt évek során, olyanokat, akik csak és kizárólag a zenélés öröméért csinálják ezt az egészet. Mi is ezért élünk.

Fiák Krisztina