Aztán jött a Faithless, mely mindig tuti kasszasikert jelent - nagy része lehetett abban, hogy vasárnap többen jöttek ki a Szigetre, mint szombaton (a szervezők szerint 63 ezren voltak kint). A negyedszer fellépő brit dance kollektíva első slágerével, az Insomnia-val kezdett, aztán jött, aminek jönnie kellett - talán nem árulunk el titkot azzal, ha elmondjuk, túl sok meglepetést nem okozott, de a Nagyszínpad előtti teret megtöltő több tízezer ember nem is meglepődni ment oda.
Faithless |
Az ötödik napra már egyre többen jutnak el ahhoz a felismeréshez, hogy bár a Sziget elsősorban zenei fesztivál, oda az ember nem feltétlenül a koncertek miatt megy (leszámítva azt a néhányat, ami tényleg nagyon érdekli), így aztán egyre nehezebb beszámolni a különféle színpadokon zajló történésekről.
Persze Eric Truffaz és Ed Harcourt közös fellépése a Jazz Színpadon sokaknak szerepelhetett kitüntetett helyen a noteszében, hiszen moccanni sem lehetett a sátorban, ahol a híres francia jazztrombitás zenekara az egyre népszerűbb brit énekes-dalszerzővel kiegészülve adott koncertet. A várakozásoknak megfelelően a Harcourtot is felvonultató számok nem tértek el túlzottan a klasszikus dalformátumtól, de aztán azok sem lehettek elégedetlenek, akik Truffaz experimentálisabb, műfajokat keresztező szerzeményeit kedvelik, hiszen acidos, táncos, funkos jazzből is jutott a végére bőven.
Az iWiW Világzenei Nagyszínpadon este Eddie Palmieri adott ízelítőt a latin jazzből, míg a Hammerworld Színpad vasárnapi sztárja, a norvég black metálszíntér egyik nagyágyúja, a Satyricon zúzta péppé a tömeget - ha a délutáni Sinead O'Connor koncert a leghalkabbak közé tartozik, akkor a norvégoknak feltétlenül ott a helyük a fesztivál leghangosabb brigádjai között.