Fásult nap a Szigeten

A sárral és az alkohollal vívott küzdelem úgy látszik, kezdi felemészteni a szigetlakók erejét is, hiszen az amúgy sem túl bulizós hétfői nap kicsit fásult benyomást keltett a Sziget, a nézőszám is csak 47 ezer volt. A Toolt leszámítva egyik fellépő sem tudott igazán nagy tömeget gyűjteni a Nagyszínpad elé, viszont sem a Tankcsapda, sem a !!! tagjait nem zavarta mindez, és rendkívül energikus koncertet adtak. A Tool viszont inkább tűnt kicsit fáradtnak, de ettől még amit lehetett, megtett a zenekar. Beszámoló a Sziget hatodik napjáról.

Ha a vasárnap kapcsán a Szigetet egész hadosztállyal megszálló franciákat emlegettük, akkor a hétfő a németeké volt, legalábbis a Nagyszínpad kezdő műsorszáma mindenképpen. A Sportfreunde Stiller - akárcsak korábbi szigetes fellépésük alkalmával - most is a tekintélyes létszámú német kontingenst szolgálta ki, és a bajor rockzenekar koncertjén a Nagyszínpad környékén nem is igen lehetett a németen kívül más szót hallani.

Annyi germán pedig azért még nincsen, hogy teljesen megtöltsék a színpad előtti teret, úgyhogy elég szellős volt a tömeg a hétfő délutáni napsütésben, és sajnos kevesen voltak 6-kor a !!! koncertjének kezdetén is. A táncos, punkos-funkos gitárzenében utazó amerikai együttes (melyet elvileg csk-csk-csk néven kell emlegetni) minderről azonban tudomást sem vett, és leírhatatlan lelkesedéssel nyomta végig a műsorát mind a hat tag, akiket kiegészített egy hasonlóan elszánt vokalista lány is, aki a végén még a szoknyáját is letépte magáról a koncert hevében, a kifogyhatatlan energiájú frontember pedig szinte több időt töltött lent a közönség előtt, mint a színpadon.

Így aztán a riasztóan kevésnek ható kezdeti nézőszám megtöbbszöröződött a műsor végére, és a többség elégedetten nyugtázhatta, hogy ez a lehetetlen nevű zenekar nagyszerű koncertet adott, ami egy valamivel kisebb téren egyenesen frenetikus hatású lehetett volna.

!!!

Ezt követően azonban még a Tankcsapda sem tudta megtölteni a nézőteret úgy, mint annak idején, igaz, a magyar zenekarok közül még mindig Lukácsék vonzották idén a legnagyobb tömeget. Így azt most már végképp ki lehet jelenteni, hogy míg korábban egyértelműen a Kispál és a Borz volt "A Sziget zenekara", addig az utóbbi évek számai alapján már fordult a kocka. Egyébként maga Lukács László is célzott a közönség összetételére egyik összekötő szövegében, de azt valószínűleg ő is tudja, hogy ha nem lennének ilyen sokan a külföldiek, akkor már a Sziget sem létezne, legalábbis a megszokott formájában biztosan nem. Ettől függetlenül a Tankcsapda könyörtelenül lenyomta a műsorát, és aligha hagyott kívánnivalót a koncertet végigtomboló közönségben - talán még azokban sem, akik véletlenül odatévedő külföldiek voltak, és nem értették a szövegeket.

A hétfői főműsorszám hivatalos kezdési időpontjában még javában könnyed gumizene szólt, és benne volt a levegőben egy akár fél órás késés is, azonban mégsem kellett sokáig várni, háttérbe vetített lángok közepette jelentek meg a Tool tagjai. A Szigeten elmaradtak a tipikus show elemek, mint az énekes Maynard James Keenan lepel mögé bújása, vagy a szokatlan színpadkép, és egy többé-kevésbé általános formációt vettek fel a tagok. Az első akkordokkal megkezdődött a rajongók szeánsza, jobban mondva megkezdődött volna, de a spiritualitás ez alkalommal elmaradt, és a pszichedéliát ezen az estén csak Alex Grey hatalmas háttérfestménye képviselte.

A Tool mintha kicsit a turnétól megfáradva gyűrte volna le az előttük akadályként tornyosuló számokat, miközben a közönségben is csak a legelső blokk mutatott aktivitást, és már középtájon értetlen bámészkodók csodálkoztak rá a sokak által eseménytelennek ítélt koncertre. A tagok mögötti kivetítőkön folyamatosan jelentek meg a klipek részletei extra vizuállal vegyítve, de hosszú távon ez is felvette a koncert vontatottságát, amibe lelket szinte csak a Schism dallamai öntöttek. Ismerve az együttest, mégis nehéz őket hibáztatni, egyszerűen a fesztiválközegben kevésbé érvényesült a Tool mágiája, és érdemes inkább a Maynard által emlegetett visszatérésüket remélni, hátha nem csak illendőségből mondta, és hátha majd akkor. Vagy esetleg szeptember 4-én, Zágrábban, hiszen az sincs messze ugyebár.

Tool

Ahogy a többi délutáni koncerten, úgy az iWiW Világzenei Nagyszínpad előtt sem volt hatalmas tömeg a norvégiai lapp énekesnő, Mari Boine koncertjén. Aki ott volt, az viszont hamisítatlan, inkább ritmusközpontú, de mégis jellegzetesen északi zenét hallhatott, ráadásul kisebb tömeggel a színpadon, utána pedig Sergent Garcia táncoltatta meg a Sziget közönségét, immár ki tudja, hányadszor. Említést még a Wan2 sátorban pörgő izlandi GusGus érdemel, és ugyan kár, hogy nem a tíz évvel ezelőtti felállásában csodálhattuk meg az együttest, azért aki ott volt, az inkább táncolt, sem mint meg nem történt dolgok felett sajnálkozott volna.

Egyébként meg az ötnapos kiképzés már érthetően sokakat fáraszt, így az utolsó napokban egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy valóban szükség van-e "egy hét együttlétre", és nem lenne-e elég a többi külföldi fesztiválhoz hasonlóan három-négy napba összesűríteni a műsort. Hiszen ilyenkor már egyre kevesebbszer veszi rá magát az ember a koncertek megtekintésére, inkább csak keres egy helyet, ahol le tud ülni és viszonylagos nyugalom van, bár ez természetesen nem mindenkire érvényes, és különben is, régi alapigazság, hogy az ember nem feltétlenül koncertek miatt jár ki a Szigetre (ellentétben a nyugati zenei fesztiválokkal), tehát érv mindkét oldalra jut több is.

Mindenesetre a tény az, hogy még egy nap, és újra növésnek indulhat a fű az Óbudai-szigeten.