Sinead O'Connor: Nekem a zene a gyógyír

Negyvenéves, négygyermekes családanya, akiről a zenehallgatók többsége csak annyit tud, hogy kopasz, legnagyobb slágere egy Prince-feldolgozás, és egyszer széttépte a pápa fotóját. Sinead O'Connor vasárnap lépett fel először Magyarországon, melyről saját bevallása szerint a gulyáson kívül nem sok minden tud, magáról viszont annál készségesebben beszélt a koncert előtti kerekasztal-beszélgetésen.

Sosem rejtetted véka alá, hogy sokat bántalmaztak gyerekkorodban és ez komoly hatással volt a zenédre is. Ez miben nyilvánult meg pontosan?
- Elég durva bánásmódban részesültem gyerekkoromban, a testvéreimmel együtt sokat szenvedtünk a családon belüli erőszaktól. Akkoriban Írországban nem volt semmilyen terápia az olyan fiataloknak, akik ilyesmin mentek keresztül, sőt, még beszélni sem volt szabad róla egyáltalán. Számomra végül a zene lett a gyógyír, ez segített feldolgozni a történteket, egyfajta terápiaként is szolgált.

Honnét jött az ötlet, hogy rövidre vágasd a hajad?
- Még a debütálásom idején a kiadómnak az volt a terve velem, hogy hosszú hajjal, miniszoknyában, szexisen reklámozzam a lemezemet. Nekem ez nem tetszett, én azt szerettem volna, ha a lemezt a zeném miatt veszik meg, ezért levágattam a hajamat, nem hagytam, hogy szexszimbólumot csináljanak belőlem.

Sokszor foglalkoztál korábban az észak-írországi helyzettel is. Hogyan látod ezt most?
- Szörnyű ezt kimondani, de sajnos ma már az íreket egyáltalán nem érdekli ez. Belefáradtak, hogy ugyanaz ismétlődik újra és újra. Talán az is közrejátszik ebben, hogy ahhoz képest, ami a nagyvilágban manapság történik, az ír kérdés egyre marginálisabbnak tűnik. Mindenesetre jó irányba mennek szerintem a dolgok, és bár még korántsem oldódott meg a probléma, már az is haladás, hogy manapság nincsenek utcai harcok.

Szeretsz fesztiválokon fellépni?
- Imádom a fesztiválokat, főleg azért, mert nem kell a beállással vacakolni, hanem csak felmész a színpadra és már játszol is, ez szerintem így izgalmas.

Tavalyelőtt egy szabályos reggae-albumot készítettél, honnét ez a vonzódás a műfaj iránt?
- Amikor 1985-ben Londonba költöztem, először rasztákkal ismerkedtem meg, és rengeteget hallgattam a zenéjüket. Nem is reggae-nek mondanám, inkább raszta-lemez lett, amit csináltam.

Sok mindenkivel dolgoztál együtt már a popszakmában. Ki az, akivel még szeretnél együttműködni?
- Egyértelműen Dr. Dre, a hiphop-mágus az, akivel szívesen dolgoznék, de hát mostanáig nem keresett... én meg pláne nem fogom, mert nyilván elküldene a francba.

Sokan igazi lázadónak tartanak téged, mennyire érzed ezt a képet valósnak?
- Csak azért tűnök lázadónak, mert a média ilyennek állított be, de én nem tartottam magamat annak. Hasonlóképpen az sem igaz, hogy most, négygyermekes anyaként "lenyugodtam" volna - nem volt miért lenyugodnom, hiszen nem is lázadtam. Egyszerűen csak magamat adom, én ilyen vagyok, és kész.

Inkei Bence

(Az interjú a szervezők kérésére csoportosan készült, egyes kérdéseket egyéb médiumok munkatársai tettek fel - a szerk. )