Univerzális sztárok a Zeneáruházban 2. - Meghatározó rockzenekarok

A Zeneáruházba nemrég került fel a Universal kiadó teljes portfóliója, amelynek ürügyén megkíséreltük a kínálatba újonnan bekerült előadók közül a legjelentősebbeket röviden ismertetni. Nem mintha különösebben be kellene mutatni őket a magyar közönségnek, hiszen csupa nagy névről van szó, inkább csak kedvcsinálónak szánjuk az alábbiakat. Ebben a részben négy meghatározó gitárzenekarról lesz szó: itt van a hard rock legsikeresebb formációja, a dark és a goth szubkultúra legfontosabb együttese, az indusztriál-metál legnépszerűbb zenekara és a brit gitárpop egyik legnagyobb hatású csapata.

Ilyen a MODern világ: The Jam

Az utóbbi harminc év egyik legsikeresebb és legfontosabb brit zenekarára, a Jamre nagy befolyással volt a mod kultúra zenéje és öltözéke, az életstílus, amely a hatvanas években élte fénykorát Londonban. A már 15 évesen zeneszerzői díjjal kitüntetett Paul Weller vezette trió feszes rockzenét játszott, punkos hevülettel, s a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején igazi szupersztárnak számítottak az Egyesült Királyságban (másokkal ellentétben nekik viszont a nemzetközi áttörés nem nagyon sikerült). Ezt bizonyítja, hogy 18 kislemezük került a Top 40-be, melyből négy az első helyig jutott. Fennállásuk alatt hat stúdiólemezt vettek fel és egy koncertlemezt, de válogatáslemezeik manapság is jelennek meg.

A zenekar 1972-ben alakult, afféle iskolai zenekarként, a repertoárjukban amerikai rock 'n' roll dalokat vettek fel, olyan előadóktól, mint Chuck Berry vagy Little Richard. A korai években olyan zenekarok voltak rájuk hatással, mint a legendás The Who vagy a Small Faces, s hamarosan Motown-, Stax- és Atlantic-feldolgozásokkal léptek színpadra, majd 1976-tól újabb meghatározó élménnyel gazdagodott zenéjük: a punk és a Sex Pistols hevületével. A felállásuk addigra stabilizálódott, Wellert Bruce Foxton (basszusgitár) és Rick Buckler (dob) kísérte. A karrierjüket Weller apja egyengette (aki egyébként a mai napig fiának a menedzsere).

Első nagylemezüket 1977-ben vették fel, mely In The City címmel jelent meg, s gyors és hangos dalokat tartalmaz. Szerzeményeikben továbbra is a korai évek hatásait érhetjük tetten, míg a szövegek politikai felhangoktól sem mentesek. Az albumon található egy Larry Williams-átirat, a Slow Down, melyet a Beatles is feldolgozott. Következő munkájuk még ugyanebben az évben került a boltok polcaira. Miután a legendás rádiós DJ, John Peel meghallgatta a This Is the Modern World dalait, a műsorában dalról dalra lejátszotta azokat. A korábban erőteljes anglomán vonalat képviselő zenekar eddigre eltávolította logójából a brit zászlót, mert téves asszociációkat keltett.

Az 1978-ban megjelenő harmadik korongjuk, az All Mod Cons, majd a negyedik, Setting Songs a zenekar két kulcslemezévé vált. Ez utóbbi egy konceptalbum, mely az angol hétköznapokat, politikát, gyarmatosítást járja körbe három jóbarát szemszögéből. Erről a lemezről jutott először a top 10-be daluk, s az igazi kommerciális sikerkorszak ekkortól kezdődött. Különböző év végi szavazások alapján az elsőszámú brit zenekarrá nőtték ki magukat, de az ország határain túlra a sikerük nem ívelt át. Az utolsó két lemezük, az 1980-as Sound Affects, és a '82-es The Gift idején a frontember már más zenei irányzatok felé kacsingatott, a jazz és a soul elemeit is felhasználta dalai írásakor. Bár a zenekar a csúcson volt, az utolsó lemezük felért az albumlista élére (a Jam történetében először), Weller egy újságnyilatkozatban bejelentette a zenekar feloszlását, hogy kísérletezős kedvét jobban kiélhesse. Ezek után először duót alakított Style Council néven, majd 1992-től szólóban folytatta pályafutását. Azóta szinte minden fontos brit gitárzenekar sokat merített a Jam munkásságából: az Oasis, a Blur és az egész britpop korszak ugyanúgy, mint a Libertines, az Arctic Monkeys és az évente több száz új angol banda is a Jam köpenyéből bújt ki. A Jam nagyszerű életműve digitálisan újrakeverve tölthető le a Zeneáruházból.