Fiktív zenekar és egyéb őrültségek a lemezlistákon

A héten a lemezlistákat fürkésző szemek egyértelműen az Atlanti-óceán két partjára vetődnek: Amerikában és Nagy-Britanniában a számos új belépőnek köszönhetően kivételesen vegyes a felhozatal. A különlegességeket keresők is megtalálják számításukat: Amerikában például domborít egy nem is létező metálzenekar, míg a briteknél olyan számmal promótálnak egy albumot, ami nincs is a lemezen. Ha pedig ez nem volna elég - visszatért Britney Spears!

Nagy-Britanniában az Egyesült Államokhoz hasonlóan továbbra is nagy a mozgás, és szintén a legjobb tíz felét teszik ki az újdonságok, bár a szigetországban némileg kisebb a tolongás a csúcs közelében, mint az USA-ban. Az előző heti első és második itt csak két-két hellyel csúszott lejjebb, így a Foo Fighters meg tudott kapaszkodni a harmadik, míg James Blunt a negyedik pozícióban. Az élen álló kettős ez alkalommal a No. 1-ként berobbanó Bruce Springsteen és az őt követő Katie Melua, akik egyaránt új stúdióalbummal jelentkeztek.

Bruce Springsteen

Az aktuális trónbitorló Springsteen, akinek igényes szövegei és populáris rockzenéje nem csak hazájában, de a briteknél is abszolút nyerő, amit nem csak a stabil rajongói bázis, de a kritikusok és az eladások egyaránt bizonyítanak. A folkos tábortűz-dalokat és stadionokat megmozgató rock himnuszokat egyaránt jegyző énekes-gitáros azon ritka előadók egyike, akiknél nem kell külön taglalni az amerikai és európai sikereket, mert albumai általában egy lendülettel tarolják le a világ (legalábbis annak angol nyelvet beszélő féltekének) lemezlistáit. Első nagy dobása az 1980-as River volt, amely az USA-ban első, Nagy-Britanniában második lett, majd a '84-es Born In The U.S.A. már abszolút győztes lett, és mindenhol megszerezte az aranyérmet. Ez után Springsteen gyakori visszatérő vendége volt a brit eladási lista csúcspozíciójának, így az sem meglepő, hogy a 15. stúdióalbum sem végezhette másképp.

A nagy amerikai legenda árnyékában a második helyre szorult az a Katie Melua, akinek ha épp nem tesz keresztbe ez a malőr, hazai felhozatalból valószínűleg könnyedén hozta volna az elsőséget. A Grúziában született énekesnő első albuma a Call Off The Search kicsit nehezen indult, azonban miután egy BBC-s rádiós producer a kedvencei listájára vette a rajta szereplő Closest Thing To Crazy című dalt, mindjárt sokkal jobb színben tűnt fel az anyag, és 2004 januárára felkúszott a lemezeladási lista élére. A második nagylemez ennél könnyebben volt sikeres, hiszen a Nine Million Bicycles című dalt zabálta az egész világ, így a Piece By Piece hamar felért a csúcsra. A mostani Pictures talán a slágernek szánt If You Were A Sailboat vártnál gyengébb fogadtatása miatt sem ütött rögtön olyan nagyot, bár az ezüst is szépen csillog, és Melua a briteknél - noha grúz származású - hazaiként nyugodtan számot tarthat még egy visszatérésre az élmezőnybe, még ha első nekifutásra nem is sikerült csúcsot döntenie.

Katie Melua

A következő új belépő az ötödik Babyshambles, amelyet lassan már nincs olyan zenevilág iránt kicsit is érdeklő, aki ne ismerne, bár ez főként a frontember Pete Doherty meglehetősen hangos drogbotrányainak köszönhető. A csapat tavaly előtt debütált a Down In Albion című albumával, és ezt és kislemezdalaikat is számítva soha nem adta alább a Top 10-nél (leszámítva a Janie Jones című Clash-feldolgozást), a formulát pedig a mostani Shotter's Nation is beváltotta. Nem sokkal ez után következik Annie Lennox újdonsága, a Songs Of Mass Destruction, amely bár kereskedelmi szempontból folytatja az énekesnő visszaeső tendenciáját, a legjobb helyezéseket számítva azért még mindig a közepesen jó kategóriát képviseli. Az is lehet, hogy az első szóló, a Diva tette túl magasra a lécet azzal, hogy első lett a eladási listán, és négyszeres platina státuszt ért el, legalábbis ezt azóta nem sikerült reprodukálni. A 2003-as Bare még mindig jól szerepelt ugyan, hiszen harmadik volt, de már csak aranylemezként regisztrálták, a mostani pedig egyelőre értékesítési minősítés nélkül a hetedik.

Még éppen befért a legjobb tízes végére Bob Dylan október 1-én piacra dobott besztofja, aminek érdekessége, hogy éppen egy olyan dallal promótálják, amely egyébként rajta sincs a kiadványon, csak online lehet letölteni, ez pedig a Mark Ronson által újraértelmezett Most Likely You Will Go Your Way. Dylan pedig az őt aktuálisan követő helyezett múltjára is rányomja bélyegét, hiszen a szóban forgó énekesnő, Gabrielle élete második legnagyobb slágere az a Rise című dal volt, amelyhez a Knocking On Heaven's Door-t használta alapnak. Az így promótált szintén Rise című nagylemez volt Gabrielle eddigi egyetlen No. 1 pozíciója az albumlistán, az utóbbi öt évben viszont ettől már elmaradt.

Említést érdemel még a lista további részén az énekesnőcsere után jelentkező Nightwish (Dark Passion Play, 25.), valamint a válogatást kiadó Bee Gees (Greatest, 35.) és Mick Jagger (The Very Best Of, 57.). Érdekesség, hogy a lista legaljára tekintve, ahol általában csak a rangsorból kifutott lemezek visszatérő bejegyzései tanyáznak, megtaláljuk a neves Cult együttes nyolcadik, Born Into This című stúdióalbumát, ami a nem éppen előkelő 72. pozíciót gyűjtötte be. A slágerlistán különösebb újdonságról beszámolni nem tudunk: az élen az elmúlt héthez hasonlóan a Sugababes áll az About You Now című dallal, másodiknak jött fel a dán duó Ida Corr és Fedde Le Grand a Let Me Think About It-tel, és eggyel visszaesve harmadik Shayne Ward és a No U Hang Up/If That's Okay With You.