A slágerlistáról a pártlistákra - a popzenéből a politikába

November végén miniszterré nevezték ki az ausztrál Midnight Oil együttes énekesét, Peter Garrettet, akinek politikusi pályafutását sokan élesen szembeállítják azokkal a nézetekkel, amelyeket még a zenekara élén képviselt. Garrettnek nehéz lesz összeegyeztetnie politikusi pályafutását a múltjával, de nem ő az egyetlen, aki sztárzenészként ment politikai pályára - összeszedtük a legnevesebbeket.

A november végén megválasztott új ausztrál kormányfő, Kevin Rudd környezet- és örökségvédelmi, továbbá a művészetekre ügyelő miniszternek jelölte Peter Garrettet, a Midnight Oil zenekar volt frontemberét, aki három éve kezdett politikai karriert.

A nyolcvanas-kilencvenes évek világszerte sikeres ausztrál együttese, a Midnight Oil pályafutása kezdetétől fogva síkra szállt a környezetvédelmi témák mellett. A kopaszra borotvált fejével könnyen kiszúrható énekes, a jogi végzettségű Garrett már a nyolcvanas években is megpróbálkozott a politikai karrierrel, de akkor még sikertelenül igyekezett szenátori helyet szerezni.

Miután tehát a Nukleáris Lefegyverzés Pártja színeiben nem jutott be az ausztrál képviselő-testületbe, továbbra is aktív maradt politikai színtéren és a Greenpeace, illetve más baloldali és zöld szervezetek tagjaként. 2002-ben lépett ki a Midnight Oilból, hogy teljesen politikai pályafutásának szentelhesse idejét, és két évvel később meglepetésre a legrégebbi ausztrál párt, a balközép Munkáspárt jelöltjeként indult a választásokon, és be is jutott a parlament alsóházába.

Garrett fokozatosan finomított korai radikális nézetein, és manapság már az ausztrál-amerikai védelmi szövetség mellett kampányol. Irányváltása természetesen sok ellenfelet szerzett neki korábbi mozgalmi társai közül, és az énekes azzal indokolta mindezt, hogy így hatékonyabban képes lobbizni a környezetvédelmi és antinukleáris céljai mellett.

Az egykori rocksztár a miniszteri kinevezésével most eddigi politikai pályája csúcsára ért (korábban az angolszász politikai rendszerekben megszokott árnyékkormányban töltötte be egyébként ugyanezt a pozíciót), de ezzel párhuzamosan elszenvedett néhány kudarcot is. A környezetvédelmi tárca egyik legfontosabb eddigi témájának számító klímaváltozás külön tárcát kapott, vagyis kikerült Garrett hatásköre alól, egy javaslatát pedig - miszerint a munkáspárti kormánynak csatlakozni kellene ahhoz az egyezményhez, mely 2012 után nem teszi kötelezővé a fejlődő országok számára, hogy azonnali hatállyal csökkentsék a klímaváltozást okozó gázok kibocsátását - a miniszterelnök lesöpörte az asztalról. Nem volt szerencsés az sem, hogy egy tévériporter előtt azzal viccelődött, hogy hatalomra jutása esetén a Munkáspárt radikálisan megváltoztatja majd addigi politikáját.

Midnight Oil - Beds Are Burning

A kampány során továbbá Garrettet sokan bírálták amiatt is, hogy reálpolitikusként már jóval kevésbé nyilatkozik a korábbi éles dalszövegeinek megfelelően, amikor mondjuk az erdők védelméről, egy sokat támadott tasmániai papírgyárról vagy az amerikai katonai bázisokról van szó. Mindenesetre az énekesnek az elemzők szerint sokat kell még tanulnia, hogy a politika játékszabályait megfelelően elsajátítsa, méghozzá mindezt úgy, hogy korábbi rockzenészi hitele sem szenvedjen csorbát.

A hetvenes évek elején alakult Midnight Oil minden idők egyik legsikeresebb ausztrál rockzenekara volt, és relatíve hosszú idő után, a nyolcvanas évek közepén sikerült befutnia külföldön is. Legnagyobb slágere a Beds Are Burning volt 1988-ban, és több albuma is (Diesel and Dust, Blue Sky Mining stb.) felkerült a nemzetközi albumlistákra. 2002, azaz Garrett kilépése óta a zenekar megszűnt, de jótékony célra már újjáalakult egy alkalomra.