A slágerlistáról a pártlistákra - a popzenéből a politikába

November végén miniszterré nevezték ki az ausztrál Midnight Oil együttes énekesét, Peter Garrettet, akinek politikusi pályafutását sokan élesen szembeállítják azokkal a nézetekkel, amelyeket még a zenekara élén képviselt. Garrettnek nehéz lesz összeegyeztetnie politikusi pályafutását a múltjával, de nem ő az egyetlen, aki sztárzenészként ment politikai pályára - összeszedtük a legnevesebbeket.

Schuster Lóránt

Magyarországon egy olyan hivatásos politikusról tudunk, aki korábban rockzenészként már országos hírnevet szerzett magának. Ugyan sikertelenül jelöltette magát képviselőnek Zámbó Jimmy (a Nemzeti Demokrata Szövetség jelöltjeként Csepelen), Nagy Feró 1990-ben indult a köztársasági elnöki székért ("Szakadt országnak szakadt elnököt!"), tényleges tisztséget egy másik egykori "fekete bárány", Schuster Lóránt töltött be.

Schuster a hetvenes évektől a kemény rock egyik legjobbnak számító, ám a hatalom által finoman szólva nem igazán kedvelt P. Mobil vezetője és szövegírója volt. A zenekar több komplett nagylemeznyi anyagot is írt, ám ezek nem jelenhettek meg, így a P. Mobil megmaradt "külvárosi" kultuszbandának, szemben az irányzat más képviselőivel.

A gyakorlatilag ellehetetlenített zenekar 1980-ban feloszlott, és csak ezt követően jelenhetett meg egy válogatásalbum formájában első nagylemeze. A rendszerváltás után a P. Mobil újjáalakult, de Schuster közben más fronton is tevékenykedett, és megalakulása után belépett a Magyar Igazság és Élet Pártjába. 1998-ban a MIÉP fővárosi listáján bejutott a Fővárosi Közgyűlésbe, ahol négy évig a kulturális bizottság tagjaként is dolgozott, de 2002-ben nem jelöltette újra magát, mondván, hogy megcsömörlött a politikai játszmáktól.

Azóta egy új, parlamenten kívüli mozgalom, a nemzeti radikálisnak aposztrofált Magyar Nemzeti Front elnökeként tűnt fel, és legutóbb az olaszliszkai úgynevezett segélykoncerttel került a hírekbe.