A nemzetközi sajtó és a témával foglalkozó blogok már javában taglalják a lehetséges változásokat, és elég sok becslés, jóslat napvilágot látott már, ezek közül igyekeztünk kiválasztani a legrealisztikusabbakat, melyek segítségével talán könnyebben átlátható lesz, merre is tart a zeneipar az idén (mely egyébként a legvadabb elemzések szerint már az idén kimúlik). Persze az egy másik kérdés, hogy hozzánk, Magyarországra mi jut el az alábbiakból, ettől függetlenül nem érdektelen megtudni, merre tarthat a globális zeneipar.
1. Menekülés a kiadóktól
Tovább folytatódik az a folyamat, mely 2007-ben kezdődött, és melynek keretében világsztárok szakítottak a hagyományos lemezkiadókkal. Hogy ki fogja követni a Radiohead, Madonna vagy Paul McCartney példáját, arra vonatkozóan már vannak tippek (így Robbie Williams, Jay-Z vagy az Aerosmith), mint ahogyan az is könnyen elképzelhető, hogy egyre több olyan előadó is megpróbálkozik majd a saját lábára állni, amelynek nincs akkora neve és rajongótábora, mint a fent nevezetteknek.
Egyre többen próbálnak majd alkalmazkodni az új világrendhez a popiparban: idén már még kevésbé lesz érdekes az, hogy mennyit adtak el egy előadó lemezéből. Leginkább a kezdő zenekarok azok, akik továbbra is támaszkodni fognak a kiadókra, mivel a promóció terén még sokat tudnak segíteni, éppen ezért az igazi úttörők a hagyományos struktúra átalakításában várhatóan idén is a bejáratott nevek közül kerülnek majd ki.
2. A másolásvédettség halála
A DRM-mel ellátott, másolásvédett zenefájlok soha nem voltak népszerűek a felhasználók körében, ennek ellenére az online zeneáruházak legtöbbje ragaszkodott hozzá. A DRM korlátozta a legálisan letöltött zenefájl felhasználhatóságát, és sokan ezzel is indokolták az illegális fájlcsere mindent elsöprő népszerűségét (természetesen az ingyenesség mellett). Tavaly aztán új korszak köszöntött be: az iTunes május óta árul DRM-mentes zenét is, majd szeptemberben elindult az Amazon MP3 áruháza, mely mostanra már a négy multikiadóból hármat megnyert, hogy DRM nélkül árusítsa a teljes katalógusát, ma már csak a Sony-BMG ragaszkodik a másolásvédettséghez.
Az iTunes utáni legnépszerűbb zeneáruház, az e-Music eddig sem használta a DRM-et, és várhatóan az iTunes is meg fogja szüntetni rövidesen a Plus megjelölést, mely idáig a DRM-mentes zenefájloknak járt. Nem kell hozzá ugyanis különösebb jóstehetség, hogy lássuk, előbb vagy utóbb a Sony-BMG is kénytelen lesz beadni majd a derekát, és az is lehet, hogy jövő ilyenkorra már a DRM történelem lesz. Ez pedig kétségtelenül csak a javára válhat az online zenebiznisznek.
3. Kiegyezés a P2P oldalakkal
Persze az is egyértelmű, hogy a DRM halála még nem fogja megingatni a P2P fájlcserélő-rendszerek uralmát. Arra is egyre több jel utal, hogy a különböző fájlcserélő-rendszereket idáig ősellenségként kezelő kiadók lassan belátják, hogy elpusztítani úgysem fogják tudni őket, ezért inkább meg kéne próbálni valahogy együttműködni velük.
2008-ban már egyáltalán nem tűnik lehetetlennek az, hogy valamelyik nagy kiadó megállapodik az egyik P2P oldallal. Ez persze egyenlő lenne annak a beismerésével, hogy már végképp nem a lemezeladásokban van a pénz, de amikor ez már többé-kevésbé úgyis nyílt titok, akkor miért ne menjünk egy lépéssel tovább? Megfelelően kreatív és újszerű üzleti modell esetén könnyen lehet, hogy megérné a kiadóknak is, akik minden eszközt meg kell, hogy vizsgáljanak az iparág jelenlegi állapotában.
4. Digitális lemezborítók
Ha egyre kevesebben is, de az emberek még mindig vásárolnak CD-ket. Ennek több oka is lehet, és a megszokás vagy a technikai feltételek mellett az is megfelelő indok lehet, hogy a legálisan letöltött zeneszámokkal szemben a CD-nek nagy előnye a borító, benne fényképek, szövegek és egyéb érdekességek.
A Billboard elemzője szerint könnyen előfordulhat, hogy idén akár az iPod kontra Zune, akár az iTunes kontra Amazon MP3 harcban bevetik az új mintájú lemezborítókat. A Gracenote zenei adatbázisnak köszönhetően már van hivatalos szövegadatbázis, és nem sok hiányzik ahhoz, hogy ezeket valamilyen újszerű módon a letöltésekhez kapcsolják. Ami viszont még inkább a digitális zene előnye lehet, az az egyéb, lemezborítókon általában csak néhány sorban elintézett plusz információ, mely azonban számos videó- és fotópluszt jelenthet a digitális zeneformátum esetében. Exkluzív videók a stúdióból ("így készült a lemez"), interjúk, hasznos, update-elt linkek, és még ki tudja, mi minden társulhatna egy hanglemezhez, és ez talán segíthet abban, hogy megmaradjon a nagylemez formátum, és ne csak egyes trackek vásárlására korlátozódjon a digitális zenepiac.