Michael Jackson emlékezik - 25 éves a Thriller

Michael Jackson 1982. november 30-án jelentette meg Thriller című albumát, mely a következő két év során addig soha nem látott módon ragyogtatta be egy popsztár karrierjét. A Thriller 25 éves jubileuma alkalmából - kissé elcsúsztatva - ezen a héten jelent meg egy ünnepi kiadvány, melyen a kilencszámos törzsanyag mellett olyan mai hírességek, mint will.i.am, Kanye West, Fergie és Akon segédkeznek Jacko renoméjának helyreállításában. A karrier lényegében már menthetetlen, ám minden idők legtöbb példányban eladott nagylemeze máig őrzi értékeit.

A Thriller legfőbb érdemének valóban azt nevezhetjük, hogy sikeresen áttörte az MTV korábbi álláspontját és - áttételesen - kitárta a kaput az afro-amerikai művészek, előadók, zenekarok számára, ezzel utat biztosított a hiphop és az R&B fejlődésének. Természetesen művészileg is maradandó alkotás, nemcsak, hogy kijelölte a nyolcvanas évek pophangzását (melynek későbbi egyre inkább műanyag világa inkább az angol slágeripar és az eggyel későbbi Jacko-lemez nyakába varrható), de még az ezredforduló után is éreztette hatását. A nyolcvanas évek elején a nagy visszatérésekkor még nem volt divat a mennyiségi túlkapás, ám az akkor is bátor és végül kifizetődő döntés volt, hogy csak kilenc szám szerepel az albumon.

Mai füllel a lemez hangzása még mindig élvezetes, a dalok nagy része szemernyit sem avult - töltelék is alig akad közötte -, Jackson éneke ekkor még bámulatos, a szövegek pedig többnyire szimpatikusan harcosak, fiatalkori dühtől áthatottak, érzelmesek. A lemeznyitó Wanna Be Startin' Somethin' az afropop előadó Manu Dibango ős-diszkójából, az 1972-es Soul Makossából épített be részleteket, ügyes átmenetet képezve az Off The Wall diszkós világa és a Thriller nyersebb, vibrálóbb, újszerűbb, rock'n'rollosabb, kissé sötétebb hangzása között. A címadó dal akkoriban sokkoló hatású - John Landis által rendezett - hosszú horror-videójával vált felejthetetlenné, a két listavezető örökzöld sláger közül a Beat It Eddie Van Halen gitárszólójával okozott meglepetést, a Billie Jean pedig tökéletes grúvjaival vált elavulhatatlanná. A P.Y.T. (Pretty Young Thing) szintén a mai napig gyakran nyúlt táncdal (Rihannától a Junior Seniorig hosszasan lehetne sorolni az elkövetőket), az elsőként kislemezre másolt The Girl Is Mine pedig természetesen Paul McCartney közreműködése miatt szintén jelentős poptörténeti pillanat - bár maga a dal már kevésbé emlékezetes. A kislemezre nem került két felvételből a Baby Be Mine hetvenes éveket idéző középtempós soul, a lemezt záró The Lady In My Life pedig már a későbbi, túlfűtött Jacko-balladákat vetíti előre, ám itt még bőven kordában marad az érzelgősség (ez utóbbi kettő a címadó dallal egyetemben a már az Off The Wall-ra is slágereket szállító Rod Temperton angol dalszerző munkája). A Toto-s Jeff Porcaro által szerzett Human Nature hangzásában bent ragadt a nyolcvanas években, de ennyi még bőven belefér, a Thriller nemcsak eladásokban listavezető, de értékeit tekintve is jelentős album maradt.

Hogy a kissé furán elcsúsztatott jubileumi díszkiadás (Thriller 25) ehhez semmit nem tesz hozzá, az teljesen nyilvánvaló. Az már inkább meglepő kissé, hogy az újrakevert, újravett, átdolgozott egy esetben még Jackson által is újraénekelt dalok mennyire nem lettek korszerűek, és hogy aligha vethetők be újabb vásárlók, a közreműködő rapperek, énekesek, producerek közönségének megnyerésére. Az eddig kiadatlan, és Jacko-által némileg újrakevert For All Time pedig teljesen jogosan maradt le annak idején a lemezről, sokkal inkább a kilencvenes évek eltévedt balladáit idézi, mint az eredeti korszakot. Továbbá szerepel egy húsz másodperces hangrészlet Vincent Price színésztől, aki horrorfilmek tucatjaiban riogatott mély orgánumával és a korong címadó szerzeményében szerepel egy emlékezetes monológja.

A bónuszlemez egy DVD a Thriller, a Billie Jean és a Beat It videójával, valamint egy részlettel a Motown kiadó 25 éves születésnapja alkalmából rendezett 1983-es tévéműsorból, melyen Jacko először mutatja be nevezetes 'moonwalk'-táncbetétjét a Billie Jean előadása közben. Egy Special Edition még 2001-ben került kiadásra az albumból, az azon bónuszként hallható Billie Jean házidemója és a Quincy Jones-interjúrészletek érdekesebb képet nyújtanak a mostani újraértelmezéseknél.

Persze itt most nem is erről van szó. Jackson a Thriller-rel a szórakoztatóiparban soha nem látott szintre jutott, melyet képtelenség lett volna tovább fokozni. Az 1987-es Bad albummal még mind eladásokban, mind a dalok színvonalában valamennyire tartotta magát (nyilván meg sem közelítve a Thriller érdemeit), ám azóta egyre mélyebbre került a lejtőn. Michael Jackson talán most arra apellál, hogy akkoriban bizony még nagyon sokan szerették őt, és ha ebből a nagyon sok emberből elég sokan vissza tudnak emlékezni, hogy mit szerettek benne (és a Thriller-en bőven van mit szeretni), akkor még van esélye, hogy egyszer talpra tud állni. Ehhez azonban neki is emlékeznie kell arra, hogy 1982-ben pontosan mit is csinált olyan jól.