Angliában a Take That követte legkorábban a NKOTB sikereit. A zenekart, pontosabban az énekegyüttest Nigel Martin-Smith menedzser hozta össze 1990-ben, Manchesterben. Az eleinte melegbárokban fellépő formációt Gary Barlow, Howard Donald, Jason Orange, Mark Owen és Robbie Williams alkotta, s közülük Barlow volt a vezéregyéniség. Ő volt az, aki konyított valamennyit a zeneszerzéshez is, így a Take That dalait nem kizárólag külsős zenei munkások írták.
A karrierjük igazi sikertörténet volt a kilencvenes évek első felében, azt a piaci űrt töltötték be Európában, amelyet a New Kids hagyott maga után. Sokak szerint a Take That a legnépszerűbb brit fiúcsapat volt a Beatles-éra után, amit mi sem jelez jobban, hogy 1996-os feloszlásuk után telefonos lelkisegély-szolgálatot hoztak létre a csalódott rajongók megsegítésére. A kilencvenes évekbeli karrierjük alatt összesen három nagylemezt jelentettek meg, s több mint 35 milliót adtak el a megjelent kiadványaikból. Összesen hat szigetországi No. 1. helyezéssel, köztük olyan slágerekkel, mint a Back For Good, a Could It Be Magic vagy a Relight My Fire-rel büszkélkedhetnek.
Amerikát is épp meghódították volna, mikor az első szakadás bekövetkezett az együttes életében. 1995-ben a rosszfiú szerepét felvevő Robbie Williams szállt ki, de ezt követően már a Take That sem húzta sokáig, egy évvel később ők is bedobták a törölközőt, s a tagok több-kevesebb sikerrel szólóban folytatták pályafutásukat. A Take That újraegyesülését sokan várták, és ebben az is szerepet játszhat, hogy a többi volt tagnak szólóban közel sem ment olyan jól, mint Williams-nek: Barlow és Owen eleinte arattak ugyan kisebb-nagyobb sikereket, de az új évezredre már lekerült a nevük a listákról.
Az újjáalakulás végül 2005-ben következett be, természetesen Williams nélkül. A megmaradt négyes egy felnőtt lemezzel tért vissza, mely ismét a csúcsra repítette a Take Thatet, sőt egész egyszerűen a zenekar legsikeresebb és legelismertebb korongjává vált a Beautiful World.
A legrégebb óta létező (csupán egy kisebb hiátus zavarta a működésüket) és egyszersmind legsikeresebbé váló fiúzenekar a Backstreet Boys. A floridai együttest egy Lou Pearlman nevű menedzser hozta össze, aki a New Kids On The Block sikerét megirigyelve fogott bele zenekar alapításba. Érdekes, hogy az első három évben az amerikai zenekar először Európa bástyáit vette be. Úgy tűnik, hogy kontinensünkön sokkal nagyobb hiányt okozott az NKOTB kimúlása. Amerikában ekkoriban inkább a grunge-rock- és a gangsta-őrület hódította el a fiatalokat, míg az óceánon innen más tendenciák érvényesültek (lásd a Take That sikerét).
Amerikában csak akkor futhatott be a Backstreet Boys, amikor ismét a popzene került a középpontba olyan előadóknak köszönhetően, mint a Spice Girls vagy a Hanson. A Quit Playing Games With My Heart című megaslágerre talán még mindenki emlékszik, nagyjából onnan datálható ez a sikertörténet. Az együttes fennállása óta több mint 120 millió lemezt adott el, 12 daluk került fel a Billboard-lista élére, 1997 és 2005 között minden évben ők voltak a legjobban kereső zenészek a világon.
Bár tény, hogy látszólag folyamatosan léteznek, azért volt a Backstreet Boys életében is hiátus, méghozzá 2002-ben, amikor elszakadtak korábbi menedzsmentjüktől, a csapat rosszfiúja, AJ MacLean elvonóra ment, a többiek pedig bejelentették, hogy bizonytalan ideig szüneteltetik a közös munkát. 2005-ig tartott ez a szünet, ekkor tért vissza az együttes a Never Gone című albummal, melyen a fiúk egyértelműen egy évtizeddel megemelték a célközönség átlagéletkorát, és felnőtt rádiókba való érzelmes szoftpoppal próbálták megtartani húszas éveiket taposó rajongóikat, ám az eladási adatok már korántsem idézték a kilencvenes évek csúcskorszakáét.
A BSB ma már nem öttagú: Kevin Richardson 2006 júniusában úgy döntött, hogy kiszáll az együttesből, és más terveket szövöget. A legutóbbi korongjuk már nélküle jelent meg, Unbreakable címmel, s túl nagyot már nem durrant.