A Beatles és a Rolling Stones világuralma idején még kisfiú volt, mint ahogy a hetvenes-nyolcvanas évek nagy brit popsztárjai is nélküle adtak el lemezmilliókat, ám a kilencvenes évek elején Simon Fuller már becsatlakozott a bizniszbe, és azóta másfél évtized alatt a szigetország legbefolyásosabb zenei döntéshozójává nőtte ki magát. Sőt, Nagy-Britanniát kinőve az amerikai piacra is rátette a kezét, a tévés zenei tehetségkutatók prototípusának számító Pop Idol kiötlőjeként pedig egy világszerte jól működő licensznek is ő a gazdája.
A Billboard szerint a Fuller által szerződtetett előadók összesen eddig világszerte 500-nál is többször szerepeltek valamelyik slágerlista élén, és majdnem feleannyi listavezető album is kikerült már a Fuller-istállóból.
Olyan nagynevű elődök is, mint a Beatles útját egyengető Brian Epstein, a Led Zeppelint menedzselő Peter Grant, vagy a pop keresztapjának is nevezett Don Arden, messze lemaradnak a Fullernek tulajdonítható sikerek mögött, már persze ha a siker fokmérőjének az eladott lemezeket tekintjük.
Az 1960-ban született Fuller már fiatalkorában kapcsolatba került a zenebiznisszel, először középiskolai osztálytársai zenekarát menedzselte, majd diszkót nyitott, hogy aztán végképp megragadjon a menedzsmentnél. Közben dolgozott a Chrysalis lemezcégnél is, ahol ő igazolta le a kiadóhoz 1984-ben Madonna első slágere, a Holiday szerzőit.
Az első igazi felfedezettje az angol DJ, Paul Hardcastle lett, akinek 19 című száma a korszak egyik népszerű slágere is lett (ezért is keresztelte cégét Fuller később a "19" névre). Szintén ő szerződtette Cathy Dennist, aki ha énekesnőként nem is futott be olyan komoly karriert, hivatásos dalszerzőként azóta a legkeresettebbek közé került. Ő lett a Eurythmics feloszlása után Annie Lennox menedzsere is, aki szólóénekesnőként is hatalmas sikereket mondhat magáénak.
Ezek az eredmények azonban eltörpülnek a Spice Girls mellett. Fullernek köszönheti a világ ugyanis a brit lánycsapatot, mely Spice néven küszködött, mielőtt Fuller a színre lépett volna, hogy kezébe vegye a dolgokat. Hozzácsapta a csapat nevéhez a "Girls" szót, és katonai precizitással látott neki, hogy a Spice Girlst a korszak uralkodójává tegye. Az addigi trendekkel szemben Fuller azt a réteget célozta meg (zömmel 14 év alatti lányok), amelyet a zeneipar korábban nem tekintett célcsoportnak, és a "lányok a szomszédból" imázzsal lehengerelte a világot. Az is forradalminak számított, hogy Fuller úgy kezelte a Spice Girlst, mintha nem együttes, hanem tetszőleges termék lenne, és így hirdetésekből is rengeteg hasznot húzott, nemcsak a lemezeladásokból.
A Spice Girls hatalmas sikere révén Fuller végre tényező lett a brit poppiacon, és ez nem változott akkor sem, miután 1997 végén a Spice Girls úgy döntött, hogy megszabadul menedzserétől. Az együttes számára innentől kezdve a lejtő következett, Fuller viszont továbbra is sikeres maradt, sőt. Következő nagy dobása az S Club 7 volt a kilencvenes évek végén, mely az ezredforduló legnépszerűbb brit tinikedvence volt, és Fuller cége szerződtette a Universalhoz Amy Winehouse-t is.
De az igazi nagy Fuller-húzás nem a fentiek közül került ki, hanem a Pop Idol széria megálmodása volt. 1998-ban találta ki a tévés tehetségkutató műsor alapjait, mely aztán az ezredforduló reality show-robbanását kihasználva vált az egyik legsikeresebb valóságshow-típussá: a gyakorlatban a Ki mit tud?-szerű hagyományos tehetségkutatókat ötvözve a reality műsorokkal, és minden őt igazolta.
Fuller cégcsoportjának névadója - Paul Hardcastle és a 19
Maga a Pop Idol ugyan csak két évadot futott, a hatása mégis óriási volt. Az Idol-franchise ugyanis világszerte letarolta a tévés piacot, és Ausztráliától Németországig mindenhol sikert aratott a műsor helyi verziója. A legnagyobb siker az lett, hogy az amerikai tévénézőket is sikerült meghódítani, és az American Idol messze túlnőve brit ősén a mai napig rendkívül népszerű tévéműsor a tengerentúlon. Győztesei ráadásul - ellentétben a brit kollegákkal - nagyobb eséllyel ragadnak meg a szakmában, úgyhogy túlzás nélkül elmondható Fullerről, hogy átrajzolta a popzene térképét is világszerte.
Így aztán az utóbbi idők legsikeresebb új amerikai előadói - köztük Kelly Clarkson, Carrie Underwood, Chris Daughtry - mind Fuller cégéhez, a 19 Recordingshoz tartoznak, és a műsor indulása óta eddig 50 milliónál is több lemezt adtak el csak Amerikában. Mivel pedig az American Idol továbbra is teljes gőzzel robog előre, a következő évekre Fuller borítékolhatóan további új popsztárokat adhat majd Amerikának.
A divat- és a sportbizniszbe is belekóstoló Fuller - aki a Beckham házaspár és Claudia Schiffer menedzsere is újabban - egyébként saját magát egyáltalán nem menedzseli, szemben az olyan legendás popmenedzserekkel, mint Parker ezredes vagy Malcolm McLaren. Fuller a lehető legjobban a háttérbe húzódik, nem tart fenn milliárdosokhoz illő jet set életformát, és még magánéletében sem a sztárokat keresi. Eltekintve egy rövid, balul végződő románctól Emma Buntonnal, Baby Spice-on kívül nem volt más híresség barátnője, és más hosszabb ideje él együtt egy amerikai belsőépítésszel, Natalie Swanstonnal, akit egyes hírek szerint rövidesen feleségül is vesz majd. Fullert sokan bírálják a pártfogoltjai által képviselt megkérdőjelezhető színvonal miatt, de ettől még kétségtelenül ő az elmúlt évtized egyik legfontosabb figurája a popszakmában, méghozzá világszerte.