Justice: Stress
A francia elektro-páros, Gaspard Augé és Xavier de Rosnay tavaly már feltűnést keltett egy videójával: a D.A.N.C.E. klipjét az év videójának is jelölték az MTV Europe díjkiosztóján, és az ötletes animáció kiötlőit, a Jonas & Francois duót nemrég már Madonna kérte fel a 4 Minutes rendezésére. Az első albumával tavaly komoly feltűnést keltő Justice új klipjével aligha fog díjátadókon parádézni, viszont annál komolyabb vitákat váltott ki alig pár nap leforgása alatt.
A Stress klipje - melynek egyik ihletője Mathieu Kassowitz: Gyűlölet (La Haine) című filmje lehet - ugyanis korunk egyik legszörnyűbb rémálmát váltja valóra: a modern nagyvárosi emberét, aki jól tudja, hogy kint a külvárosokban sok százezren egészen más körülmények között élnek, és akik néha kicsit lázonganak a gettóikban, de valójában egy egészen más világ az övéké. Nos, a Stress klipjében ez a két világ összeér: a hátukon a Justice kereszt-emblémáját viselő néhány külvárosi fiatal (feketék, fehérek vegyesen) bemetrózik Párizsba, és gyakorlatilag nekitámad mindennek és mindenkinek, legyen az visszapillantó tükör vagy rosszkor, rossz helyen levő turista, esetleg békés polgár a buszon.
Brutális és ijesztő klip, melyben nincs feloldozás, csak majdnem hét perc tömény és céltalan erőszak, melynek végén maga a kamera és a balhét filmező stáb is áldozatul esik a főszereplők dühének. A Stress érthetően óriási vitákat váltott ki a társadalmi feszültségekkel amúgy is terhelt Franciaországban, ahol több tévécsatorna is megtagadta a szerintük erőszakra buzdító videó lejátszását. Mások amiatt bírálták a klipet, hogy pont a rasszizmus és az előítéletek alá adja a lovat azzal, hogy a hátrányos helyzetű külvárosi fiatalokat erőszakos vadállatoknak festi le, megint mások szerint pedig mind a Justice tagjai, mind pedig a rendező, Romain Gavras jómódú, középosztálybeli fiúk, akiknek semmi közük a képeken látható nyers valósághoz, hanem inkább csak egy médiajelenséget meglovagolva népszerűsítik saját magukat. Akármi is a valóság, a Stress nyomasztó víziója vélhetően még hosszú évekig téma marad, és nemcsak Franciaországban.