Soha sincs késő - idős előadók fiatalos visszatérései

Egy 65 éves angol slágerénekes, akit leginkább egy pár éve újrafelfedezett, eltemetett slágerről ismer a világ, most nemcsak sikeres, de elismert lemezt is szeretne csinálni, melybe beszáll az Arctic Monkeys énekese is. Tony Christie példája nem egyedi, hiszen az utóbbi időben több korosodó előadó is felismerte, ha jól válogatja meg a munkapartnerét, egy teljesen új generációt is megnyerhet közönségnek.

Tony Christie neve nem túl ismert Magyarországon, de az Is This The Way To Amarillo című slágerét biztosan sokan hallották már, főleg azért, mert három éve az év legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze lett Nagy-Britanniában - pedig először 1971-ben jelent meg. Christie a hatvanas, hetvenes évek régimódi slágerénekese volt, aki német és spanyol nyelvterületen is egész komoly sikereket aratott, de igazából a legkevesebb, hogy mindig is cikinek számított a harminc év alattiak körében.

Christie aztán a nyolcvanas, kilencvenes évek nagy részét elfeledve töltötte, ám 1999-ben újra felfedezték, amikor a hozzá hasonlóan sheffieldi All Seeing I trió megkérte, hogy énekelje el a Walk Like A Panther című dalt, melyből Top 10 sláger lett, az önironikus szövegű dalnak köszönhetően pedig Christie neve újra bekerült a köztudatba. Mindez akkor lett azonban csak teljes, amikor 2005-ben újra kiadták az Is This The Way To Amarilló-t, mely egy jótékony célú kislemez volt, az újonnan forgatott klipjében pedig a komikus Peter Kay szerepelt, akinek a rendkívül népszerű tévésorozatában már évekkel azelőtt rendszeresen elhangzott a dal.

Az Amarillo újrakiadása váratlanul hatalmas siker lett, hét hétig vezette a brit slágerlistát, míg 34 évvel korábban éppen csak, hogy befért a Top 20-ba. Ezt követően a Christie legsikeresebb slágereit tartalmazó nagylemez is a lista élére került, és az Amarillo végleg bekerült a kánonba, mint focinóta is. Nemcsak a 2006-os focivébé alkalmából jelent meg egy kicsit átírt verziója, Is This The Way To The World Cup? címmel (mely szintén felkerült a lista élcsoportjába), hanem előszeretettel játsszák futballpályákon a hazai csapat által szerzett gól örömére. Sőt, igazi bevonuló zene lett például bokszolók vagy darts versenyzők számára, úgyhogy az Amarillo (ami egyébként az amerikai Neil Sedaka és Howard Greenfield szerzeménye) végleg elnyerte a helyét pop sokat emlegetett panteonjában.

Az Amarillóhoz készített klip, Peter Kay tátogásával

Ám ezzel Christie még nem volt beljebb: oké, megismerték, mint az Amarillo énekesét, de ettől még csak egy idős pasi marad, aki évtizedekkel ezelőtt énekelt nyálas slágereket. Most azonban lehet, hogy még hitele is lesz, hiszen a héten jelentették be, hogy a 65 éves énekes új lemezen dolgozik, melyben az a Richard Hawley segédkezik, akit Mercury-díjra is jelöltek két éve, és aki az ötvenes-hatvanas évek dallamvilágához nyúl vissza úgy, hogy az elsőrangú dalszerzéssel párosul, és leginkább egy sosemvolt álomvilág utáni nosztalgiának tűnik. Ezzel a háttérrel Christie-ből valóban ki lehet majd hozni a maximumot, hiszen nagyszerű hangú énekessel van dolgunk, aki azonban mindig is megmaradt a brit Poór Péternek, vagy inkább Bakacsi Bélának. Ami az októberre várt album külön érdekessége lesz, az az, hogy fel fog rajta tűnni a Hawley-hoz és Christie-hez hasonlóan szintén sheffieldi Alex Turner, az Arctic Monkeys frontembere is, és így az öregedő énekes nemcsak művészi hitelességet, de még ifjú rajongókat is szerezhet. Lássuk, korábban kik léptek rá még erre az útra?