Soha sincs késő - idős előadók fiatalos visszatérései

Egy 65 éves angol slágerénekes, akit leginkább egy pár éve újrafelfedezett, eltemetett slágerről ismer a világ, most nemcsak sikeres, de elismert lemezt is szeretne csinálni, melybe beszáll az Arctic Monkeys énekese is. Tony Christie példája nem egyedi, hiszen az utóbbi időben több korosodó előadó is felismerte, ha jól válogatja meg a munkapartnerét, egy teljesen új generációt is megnyerhet közönségnek.

A legkézenfekvőbb példa az a három idős énekes, akiknek az utóbbi negyedszázad egyik legfontosabb zenei producere, Rick Rubin volt a segítőtársa a visszatérésben. Közülük a legismertebbek egyértelműen Johnny Cash American Recordings gyűjtőnév alatt megjelent lemezei, mellyel sikerült egy teljesen új korosztályt megnyerni az énekesnek. Bár Johnny Cash - ellentétben Christie-vel vagy éppen a másik Rubin-védenccel, Neil Diamonddal - sosem számított cikinek, azért mégiscsak egy korábbi generáció kedvencének számított, és egy letűnt nemzedék Amerikáját képviselte, egészen addig, amíg Depeche Mode, U2 vagy éppen Nine Inch Nails dalokat kezdett énekelni, méghozzá hátborzongatóan jól.

A kilencvenes évek elején Cash már elmúlt hatvanéves, előadói időszaka egyik legsikertelenebb időszakát élte, és semmi jel nem utalt arra, hogy még tartogatna számára bármit is a sors. Ehhez képest előbb 1993-ban feltűnt egy dalban a U2 Zooropa című lemezén, majd egy évvel később Rick Rubin - aki addig főleg metál- és hiphop előadók albumairól lehetett ismert - meggyőzte, hogy szerződjön a kiadójához, és készítsen egy teljesen lecsupaszított, vissza az alapokhoz-jellegű lemezt, melyen csak Cash és a gitárja hallható. Az eredmény az American Recordings című album lett, melyet az énekes hosszú karrierjének egyik legnagyszerűbb alkotásaként tart számon a világ azóta is, és melyet még több másik lemez is követett hasonló stílusban.

Johnny Cash - Hurt

Az American Recordings albumok szép számmal tartalmaztak feldolgozásokat (többek között Tom Waits, Beck, Leonard Cohen, a Soundgarden vagy Nick Cave dalait), közülük a leghíresebb a Personal Jesus és a Hurt átdolgozása lett, utóbbi rendkívül népszerű lett világszerte. Cash dalaihoz új klipek is készültek, olyan sztárrendezőkkel, mint Anton Corbijn vagy Mark Romanek, és ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy Johnny Cash teljesen újjászülessen, nem sokkal a halála előtt.

Cash példája ösztönzött egy másik korosodó énekest, Neil Diamondot arra, hogy Rubinnal dolgozva biztosítson magának sikerekben és megbecsülésben gazdag öregkort. Diamond Cash-sel ellentétben az érzelgős, klasszikus énekes-dalszerzői vonalhoz tartozott, 120 milliónál több eladott lemeze kelt el idáig világszerte, és leginkább a mai negyvenes-ötvenes korosztály kedvence lett, azon belül is inkább a hölgyeké. Diamond karrierje a nyolcvanas években némiképp lejtőre került, ám a kilencvenes években kisebb reneszánsza támadt, és akkorra már senki sem kérdőjelezte meg, hogy az amerikai pop ikonjai között van a helye. Neki azonban hiányzott a valódi megbecsülés, és 2005-ben sikerült Rubinnal készítenie egy új lemezt, 12 Songs címmel, mely hosszú idő után ismét kedvező kritikákat váltott ki számára, és nem mellékesen negyedszázad után újra bekerült a Top 5-be Amerikában.

Ezt követte idén májusban a Home Before Dark - a producer megint csak Rick Rubin, az eredmény hasonlóan lecsupaszított, akusztikus hangzású lemez, amely Diamondot a Billboard albumlistájának élére vitte, ami bármilyen furcsa is, de karrierje első No. 1 sorlemeze lett, akárcsak Nagy-Britanniában, ahol ezzel ő lett az az előadó, akinek a legtovább tartott feljutni az albumlista élére, egész pontosan 42 évbe. Sőt, ő lett a legidősebb előadó is, aki vezette albumával a listákat: a 67 éves Diamond magát Bob Dylant előzte meg.

Neil Diamond és Brian Wilson 2005-ben a 12 Songs egy dalát éneklik

Kevésbé volt híres, de Rubin készített egy hasonló jellegű albumot még egy régi kedvencével, a brit folk trubadúrral, Donovannal. Ő is Johnny Cash példáján fellelkesülve mondott igent Rubinnak, és a Sutras című album 1996-ban jelent meg, hasonló módon felvéve, és a Donovannak sikert hozó pszichedelikus popzene helyett akusztikus, folkos, minimál hangszerelésű dalok sorakoztak a lemezen, de a másik két előadó sikere itt elmaradt.