"A nemzetközi szervezeteknek le kell szállniuk a földre"

Vízhiány és a női körülmetélés - ez a két, egymástól látszólag teljesen távol álló jelenség a két fő oka annak, hogy a maszáj iskolás lányok sokszor még az általános iskolát sem végzik el. Esther Somoire maszáj emberi jogi aktivista saját példájával és az általa alapított szervezettel bátorítja a 800 ezer fős, főleg állattartásból élő vándornépet, hogy szakítson a nők körülmetélésével, a kényszerházassággal és a poligámiával. A Kenyában és Tanzániában élő törzs tagjainál lassan megindult a szemléletváltás: elkezdték iskolába járatni lányaikat, és hajlandók óvszert használni. Somoire Budapesten a vízkérdés megoldására kereste a megoldást.

"Amikor gyerek voltam, a kormány elrendelte, hogy minden család legalább egy fiút és egy lányt járasson iskolába. Szerencsére én pont iskolakezdő életkorban voltam, ezért a mostohabátyámra és rám esett a választás. Az iskolában nem voltak osztálytermek, a fák alatt tanultunk, és a kezünkre írtuk az egyszeregyet" - kezd bele személyes történetébe Esther Somoire maszáj emberi jogi aktivista. A Minority Rights Group budapesti irodájában ülünk, mint mondta, a rajta lévő ruhát ő és törzsének tagjai varrták, ilyen öltözéket a maszáj nők rendszerint ünnepi alkalmakkor hordanak.

"Az általános iskola után jött a középiskola. Akkoriban nem nagyon volt téma a női körülmetélés, természetesen érkezett el egy lány életében: a legtöbben az általános iskola végére átestünk rajta. Amikor 14 évesen elkezdtem a középiskolát, az apám azt akarta, hogy menjek hozzá egy falunkból származó fiúhoz, aki letette az asztalra a házassághoz szükséges összeget. Anyámmal azt mondtuk, hogy a jövőm szempontjából jobb lenne, ha előbb befejezném az iskolát, az apám viszont hajthatatlan volt, közölte, hogy meg kell házasodnom" - mondja. A harmincas évei közepén járó nő élete innentől akár úgy is folytatódhatott volna, mint a legtöbb maszáj nőé: megházasodik, szül 5-6 gyereket, ellátja a háztartást, naponta több kilométert gyalogol a vízért; és elfogadja, hogy férje poligámiában él; rajta kívül még van két-három felesége. Ő azonban kitartott eredeti elképzelései mellett.

"Az apám nem fizette tovább az iskoláztatásomat, ami feszültséget okozott a családban. Szerencsére a középiskolában volt egy tanárnőm, aki mindenben nagyon támogatott. Mivel az iskola messze volt az otthonomtól, és még ételre sem volt pénzem, a közelben élő nagybátyámhoz költöztem. Ő viszont nem adott pénzt ételre, ezért át kellett költöznöm a tanárnőmhöz. Az apám nagyon dühös volt rám, azt mondta, hogy többet egyetlen lányát sem engedi iskolába" - mondta.

Befejezte az iskolát, és középiskolai tanárnője segítségével tanárképző főiskolára ment, az anyja pedig mozgósította a családot, hogy dobják össze az iskolához szükséges költséget. "Sajnos az anyám nem sokkal később meghalt, az apámnak három felesége volt, nekem pedig át kellett vennem az anyám szerepét (ő volt a középső feleség, 5 gyerekük lett). Gondoskodtam a testvéreimről, iskolába járattam őket, szereztem támogatást a tanításukhoz. Később az apám kezdett megbékélni, aztán jött a nagy szárazság, amikor a kecskéink nagy része elpusztult, az apám pedig megbetegedett. Gondját viseltem, elvittem a kórházba, megvettem a gyógyszereit.

Aztán amikor az apám kijött a kórházból, megváltozott a véleménye, és most már ő is azt mondja, hogy a lányokat is taníttatni kell. A főiskola után egyetemre mentem, és miután elvégeztem, elkezdtem dolgozni egy szervezetnél, amely maszáj nők taníttatását tűzte ki célul" - meséli a történetét. Nem sokkal ezután megismert egy férfit, aki maszáj volt ugyan, de egy másik törzsből származott. Beleszeretett, és hozzáment feleségül. "A maszájok között egyelőre nem túl gyakoriak a szerelmi alapon kötött házasságok, különösen nem Magadi környékén" - mondja nevetve.

A női körülmetélés nemcsak egészségi problémákat vet fel, sok lány az iskolát is emiatt hagyja abba

Esther Somoire a maszáj nők, fiatalok és gyerekek jogaira szeretné felhívni a figyelmet, és különféle programokkal támogatja őket. Azt szeretné elérni, hogy lássák, lehetséges az övéhez hasonló életút, van lehetőség a változtatásra. Ezért négy évvel ezelőtt létrehozta szervezetét, a CIWOCH-t (Centre for Indigenous Women and Children, azaz Bennszülött Nők és Gyermekek Központja), amely főleg Kenya dél-keleti részén, Magadi környékén van jelen. A nomád, az állataiktól nagyon függő maszájok életterületén nagy a vízhiány, Somoire azért látogatott Magyarországra, hogy olyan vízüggyel kapcsolatos projektekről tárgyaljon a Külügyminisztériumban, amelyek során az érintett közösségek bevonásával kis pénzből is fenntartható eredmények születhetnek. A vízhiány ugyanis hatással van a maszáj családok életére és a nők sorsára is.

Mobiltelefon és az ismeretlen HIV-vírus

Esther Somoire kedves, visszafogott, de derűs és öntudatos módon beszél a maszájok problémáiról. "A férfi-nő viszonyra a poligámia jellemző, a házasságokban általában előre megegyezik a lány és a fiú családja. A maszáj családnak annál nagyobb a presztízse, minél több a gyerek. Egy nőnek akár tíz vagy annál több gyereke is lehet, de ha úgy számolunk, hogy egy férfinak 4-5 felesége van és mindegyiktől lesz tíz gyereke, akkor az már összesen ötven gyerek. A mindennapokban a munka jelentős részét a nő végzi, például a kunyhó építését, a főzést, a fejést, a tűzifa gyűjtést és a víz keresését. A nők naponta 20-30 kilométert is gyalogolnak a vízért. A férfiaknak inkább biztonsági szerepük van: a nyájat őrzik, és védik a családot. A féri a családfenntartó, övé a javak nagy része, mindenekelőtt a nyáj" - magyarázza.

Ez a fajta tradicionális életstílus valamennyire megváltozni látszik, például egyre több lány jut el a középiskoláig, és a maszájok között is terjed a mobiltelefon-használat. Ugyanakkor - mint mondja - a maszájok közül sokan sosem hallottak a védekezésről, a HIV-vírusról. "Amikor elkezdtünk óvszert osztani, a közösség első reakciója elutasító volt, de miután elmagyaráztuk nekik, hogy az óvszer megvédi őket a HIV-vírustól, a nem kívánt terhességtől, a szexuális betegségektől; megváltozott a hozzáállásuk. Az elején kiraktunk száz óvszert, és amikor egy hét múlva visszamentünk, ott volt mind a száz érintetlenül. Ha most kirakunk száz óvszert, két nap múlva már egy sincs."

"Van néhány kulturális szokás, amelyet szeretnénk megváltoztatni. Ilyen a női körülmetélés vagy a korai házasság. A másik az oktatás: noha az általános iskolai oktatás Kenyában elméletileg ingyenes és kötelező, nem ellenőrzi senki, hogy minden gyerek tényleg jár-e iskolába, sok maszáj pedig nem tartja nagyra az oktatást" - magyarázza.

Az ivóvíz és a női körülmetélés kapcsolata

Az iskolából főleg a lányok morzsolódnak le. Ennek több oka van: amiatt, hogy a nőknek naponta kilométereket kell gyalogolniuk az ivóvízért, sokszor az iskolás lányoknak kell otthon maradniuk, hogy vigyázzanak a házra és kisebb testvéreikre, hogy főzzenek rájuk. Emiatt sokszor még az általános iskolát sem tudják befejezni.

A lemorzsolódás másik oka a női körülmetélés: "Ez a 10-17 éves lányokkal szokott történni, attól függően, ki mennyire érett. Sok lány alig esik át a körülmetélésen, néhány hónap múlva már terhes, és végleg eltűnik az iskolából. Ha ilyenkor megkérdezik az anyját, hogy miért nem jár a lányod iskolába, azt válaszolja, hogy mert ugyanolyan nő lett, mint én" - magyarázza.

A genitális csonkításról
A CARE (a világ 70 országára kiterjedő, egyik legnagyobb, elsősorban szegénység ellenes segélyszervezet) szerint világszerte több mint 130 millió nő él együtt a női körülmetélés következményeivel, és évente több mint 2 millió nő esik áldozatul ennek a szertartásnak. A női körülmetélés néven ismert női genitális csonkítást - angolul female genital mutilation - a világ számos országában gyakorolják kulturális és/vagy vallási okokból, az egyik legelterjedtebb Afrikában. A beavatkozás során a nők klitoriszát, kis és nagy szeméremajkait metszik le. A genitális csonkítás szinte teljesen eltünteti a hüvelybemenetet, mert a beavatkozás után szinte teljesen összevarrják a sebet, így akadályozzák meg, hogy a nő a férjén kívül más férfitól essen teherbe. Szülés előtt ismét felvágják a heget, majd a szülés után összevarrják.

A nők genitális csonkítása szerinte sokkal összetettebb kérdés, mint ahogy azt a nyugati világ gondolja: "Ha azt mondanánk, hogy holnap hagyjátok abba a női körülmetélést, túl radikális lenne, mivel nem lehet máról holnapra megszüntetni egy hagyományt. Nálunk ezt úgy fogják fel, mint a felnőtté válás nagy eseményét. Aki nem esik át rajta, azt továbbra is gyereknek tartják. Ha egy lány netán úgy dönt, hogy megtagadja a körülmetélést, előfordulhat, hogy kiközösítik. A körülmetélésről ugyanis a közösség minden tagja tud, egy nagy ünnepség keretében zajlik" - magyarázza.

"Jobb élet vár egy lányra, ha iskolába jár"

A radikális tiltás helyett inkább a késleltetéssel dolgoznak: "Arra bíztatjuk a nőket, hogy várjanak a körülmetéléssel, és azzal érvelünk, hogy így nem esnek ki a lányok az iskolából. Azt mondjuk a szülőknek, hogy amint a lányod átesik a körülmetélésen, elkezdődik a szexuális élete, és örökre eltűnik. Ezért megkérdezzük őket, hogy el lehetne-e halasztani akkorra, amikor a lány befejezi a középiskolát. Mindeközben a lányoknak elmagyarázzuk, hogy 18 évesen már választhatnak, hiszen elég idősek lesznek ahhoz, hogy el tudják dönteni, mit akarnak. Közben megtanítjuk nekik, hogy mivel jár ez a beavatkozás: hogy megsérülnek, elvesztik a testük egy részét, és nagy az egészségügyi kockázat is. Tizennyolc évesen ráadásul már elég idős ahhoz egy lány, hogy tudja, hova forduljon, ha segítségre van szüksége."

Kívülről változtatni belső segítséggel

Szerinte a genitális csonkításhoz hasonlóan a többi maszáj szokást sem lehet kívülről megváltoztatni: "Sokan jönnek jobbító szándékkal, akik alig tudnak rólunk valamit, és idejük sincs rá, hogy alaposan elmélyüljenek a maszáj kultúrában; csak felsorolják, hogy ez és ez és ez rossz, de nem adnak helyette alternatívát. Nagyon nagyra becsüljük a nagy nemzetközi szervezeteket, de le kellene szállniuk a földre, és a helyi problémákat a helyi emberek segítségével kezelni. Náluk ott van az adományozók által felajánlott pénz, nálunk pedig megvan a tudás. Szerintem a helyes hozzáállás az, hogy ha tervezel valamit, vond be a kedvezményezetteket is. Mondok egy példát: előfordul, hogy építenek egy iskolát, de nem veszik figyelembe a közösség igényeit. Az csak egy dolog, hogy áll az épület, de utána valamiből ki kell fizetni a tanárokat, a krétát stb."

A maszájokról röviden
A maszájok Kelet-Afrikában, Kenya déli és Tanzánia északi részén élnek. Feltűnő piros, kék és fehér ruházatuk és archaikus elemeket tartalmazó nomád életstílusuk miatt Kelet-Afrika egyik legismertebb népcsoportja. A legfrissebb kenyai statisztikák alapján számuk körülbelül 800 ezerre tehető.