Hazafelé tart nyugatról a brutálbordély

Meztelen nők szaladgálnak két kamion között, egyikük hátán csorog a vér, másikukat élve eltemetik. Mundruczó Kornél megint kőkemény színházat csinált, ezúttal a prostituáltak kiszolgáltatott, embertelen helyzetéről. A Nehéz istennek lenni csak jövő tavasszal, európai fesztiválturnéja után érkezik Budapestre, de külföldi tudósítónk elcsípte a brüsszeli bemutatót, és most érzékletes beszámolóval siet kíváncsiságunkat csillapítani. A hazai alternatív színház sztárjai újra akcióban!

• Az előadás hat és fél perces előzetese

Mundruczó Kornél több, nagy port kavart, merész színházi rendezés (Nibelung-lakópark, A jég, Frankenstein-terv) után most újra a színpadot választotta, a Sztrugackij-fivérek kisregénye alapján készített provokatív és ruhátlan jelenetekben bővelkedő előadást Nehéz istennek lenni címmel.

Kiss Diána Magdolna, Nagy Zsolt és Tóth Orsi | Fotó: Koen Cobbaert (Kunstenfestivaldesarts) | Nézz még több képet az előadásból!

A mű eredetileg egy idegen bolygón játszódik, amely még a sötét középkorban él. Hatalmaskodó nagyurak, romlott nők, babonaság és tudatlanság uralkodik az Arkanar királyságban. A főhős egy Földről érkezett kutató ("progresszor"), aki álruhás megfigyelőként, különösebb beavatkozás nélkül figyeli e barbár világ mindennapjait. Amikor egy titkos rend elvakult papjai veszik át a hatalmat, akkor gondolkodóba esik, vajon tényleg tétlenül kell-e néznie a diktatúrát vagy próbáljon fordítani egyet a történelem menetén. Ő az, aki a történetben az isteni figura - az adott társadalomhoz képest rendkívüli képességekkel és tudással él ebben az elmaradott világban.

Mundruczó Kornél és alkotótársai, Bíró Yvette és Petrányi Viktória a színházi előadásban a sci-fi vonalat háttérbe helyezték, és a történetből inkább az elnyomás vs. felelősség problémáját emelték ki, a dilemmát a prostituáltak világába - azaz tulajdonképpen a mi jelenünkbe - helyezve.

Angol nyelvű interjú Mundruczó Kornéllal a Nehéz istennek lenni-ről

"Nagyon fontos, hogy kimondjuk, a prostitúció nem más, mint rabszolgaság, csak modern formában" - kommentálta egy interjúban témaválasztását egy holland riporternek Mundruczó Kornél. "Ez a típusú rabszolgaság mindennapos Európában, fenn sem akadnak rajta. A nyugati világ legalizálja ezt, a hatalomnak szüksége van rájuk, akár az állatokra."

Az előadásban öt férfi (Rába Roland, Nagy Zsolt, Derzsi János, Frecska Rudolf, Katona László, Bánki Gergely) tart fogságban és rettegésben négy prostituáltat (Wéber Kata, Láng Annamária, Tóth Orsi, Kiss Diána Magdolna). Már az előadáshoz készült trailer is kőkemény képeket tartalmaz, nem véletlen, hogy az előadást 18 éven felülieknek ajánlják. Az előadáshoz készített bemutatkozó szövegből az is kiderül, van egy egyelőre homályos politikai szál is a történetben, a férfiak egy radikális csoport tagjai.

Nagy Zsolt | Fotó: Koen Cobbaert (Kunstenfestivaldesarts) | Még több kép az előadásból

Mundruczó Kornél színpadi díszletei mindig meglepőek és fifikásak (Ágh Márton munkája), A jég-ben egy házat építettek fel a színpadon, a Frankenstein-terv színészei egy konténerbe költöztek. A Nehéz istennek lenni-ben két kamiontest van egymás felé fordítva derékszögben, bennük rakomány helyett a vándorkupleráj ütötte fel tanyáját. A kamionok és a bennük valósághűen berendezett lakóterek a nézőnek a kukkoló nézőpontját is felkínálják, a reality showk mintájára.

Mundruczó Kornélnak színházi rendezőként ugyanúgy megvannak a nagyon jellegzetes, csak rá jellemző vagány stílusjegyei, mint filmvásznon, csak az a furcsa, hogy ezek pont ellenkező pólusúak. Puritán, lassú dráma helyett színpadon húsbavágó dinamizmust várhatunk, sok meztelenkedéssel, hangoskodással, hatásosan kiválasztott zenékkel - és bombasztikus színészekkel. Aki látta A jeg-et, tudja, miről beszélünk. Mundruczó robbanékony előadásaival felkavarta a színházi állóvizet, és most nagyon úgy fest, a Nehéz istennek lenni A jég-hez hasonlóan ütős előadás lesz.

Frecska Rudolf | Fotó: Ágh Márton (Kunstenfestivaldesarts) | Több kép az előadásból

Amiért nagyon hálásak vagyunk Mundruczónak, hogy nem hagyja parlagon heverni a régi krétakörösöket, és hozzájuk illő és méltó anyagot ad a kezükbe. Sőt néha úgy tűnik, ennél is többet tesz: előadásaival pont azt a régi krétakörös vadságot hozza vissza, ami a társulat felbomlásával elveszett.

A brüsszeli KunstenFestivalDesArtson májusban bemutatott darab ebben az évben európai fesztiválokon vendégszerepel Lisszabonban, Essenben, Rotterdamban és Bordeaux-ban. Hazánkba 2011 májusában érkezik a Trafó meghívására. A Trafó szervezőitől megtudtuk, még nem találták meg a tökéletes budapesti helyszínt, de azt elárulták, az előadás speciális díszletei miatt nagy alapterületű, esővédett külső helyszínt keresnek.

VÉGRE IGAZI SZÍNÉSZEK - Onozó Róbert beszámolója A Nehéz istennek lenni brüsszeli bemutatójáról

Láng Annamária és Derzsi János | Fotó: Ágh Márton (Kunstenfestivaldesarts)

Teljesen felkészületlenül ért a Nehéz istennek lenni brüsszeli előadása; épp akkor értem vissza a cannes-i filmfesztiválról, költözködnöm kellett, és igazából azt se tudtam, miről fog szólni, kik játszanak benne. Semmit, csak, hogy rendezői balon előre érdemes ülni. Cannes-ban viszont Mundruczó személyesen is ajánlotta, valamint egy véletlen egybeesés folytán pont a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv volt az utolsó cannes-i versenyfilm, amit láttunk - vörös szőnyeg, magyar party egy jachton, minden, ami kell. Pont a felhajtás, a rendező személyes jelenléte és a magyar film cannes-i szereplése iránt érzett büszkeség miatt jobban szerettem a Szelíd teremtés-t, mint megérdemelte volna, de erre igazából akkor döbbentem rá, amikor a Riviéra fesztiválpalotája helyett egy elhagyatott brüsszeli gyárépületben szembesültem azzal, hogy milyen, amikor úgy istenigazából beszippant a Mundruczó-hangulat.

A stilusjegyek azonnal felismerhetők, de kellemes meglepetés, hogy a Nehéz istennek lenni brutalitása és sokkoló jelenetei ellenére is relatíve könnyed, pergős és borzasztóan vicces. Utóbbira egyáltalán nem számitottam, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Szelíd teremtés vasalós jelenetén is kisebb röhögőgörcsöt kaptam. A történet középpontjában álló vándor-bordély tagjai azonban, amikor dalra zendítenek (csúcspontok a Mamy Blue és a Something's Got a Hold of My Heart) két erőszakolás között, az rém cinikus és groteszk, de a színházi előadásban, ráadásul nagyrészt külföldi közönség előtt, tökéletesen működik. A lepattant hangárban felállitott nézőteret egyébként páran elhagyták a durvább jelenetek után, de rengeteg lelkes, a szinkrontolmácsolást fülhallgatón követő belga hüledezte végig az előadást.

Amit még imádtam a darabban, az a szereposztás. Nem mondhatnám, hogy nagy híve voltam Mundruczó amatőr-felfedezettjeinek, sőt Lajkó Félix például iszonyatosan idegesitett a Deltá-ban és Frecska Rudi sem győzött meg maradéktalanul a Szelíd teremtés-ben (ő egyébként a Nehéz istennek lenni-ben is feltűnik, de szerencsére inkább a szép szemein van a hangsúly, mint a színészi tehetségén). Ehhez képest itt óriási megkönnyebbülés Láng Annamáriát és Nagy Zsoltot látni a fő-, valamint Tóth Orsit vagy Wéber Katát a mellékszerepekben.

Nagy Zsoltról egyébként nem is tudtam, hogy szerepelni fog a darabban, de már vagy 30 méterről megismertem a hangjáról és a vádlijáról, amint jajveszékelve (két lány közben szinkronforditva kiabálta a mondatait franciául és flamandul) közeledett a félhomályban a gyanútlan közönség felé, és rögtön arra gondoltam, hogy végre egy igazi színész. A díszlet, illetve a videokivetítő használata ötletes, hatásos és szerencsére nem nyomja el a szinészek játékát, viszont többen panaszkodtak, hogy majd megfagytak a félig nyitott helyszínen - bár szerintem ez némileg hozzá is adott a hangulathoz. Összességében sajnálom, hogy nem ismertem meg hamarabb szinházi rendezőként is Mundruczó Kornélt, és remélem, hogy a filmjeiben is gyakrabban észlelem majd a Nehéz istennek lenni két nagy erősségét: az elfojtástól mentes, profi színészi alakításokat és a játékosságot.

--------------

A cikkben szereplő képeket a Kunstenfestivaldesarts engedélyével használjuk.