Nem a fütyivel van baj az új Garaczi-darabban

Star Wars, nagy mellek és a Mama - ezek okozzák a férfi vesztét. Legalábbis Garaczi László Ovibrader című új darabjának hétéves főhőséét, akit egy progresszív hipnózist alkalmazó csodapszichológus vesz kezelésbe az aggódó anyuka kérésére. Garaczi előző színpadi műve, a Plazma az utóbbi évek egyik legsikerültebb és legszórakoztatóbb magyar drámája volt. Az Ovibrader ennek lehetett volna folytatása - de nem lett. A Thália Színházban a múlt héten bemutatott darabon jókat lehet nevetgélni, de ahhoz, hogy ennél többet adjon, kellene bele az az őrült, fiatalos őserő, ami a Plazma-előadásban megvolt.

Azt gondolná az ember, a téma - fütyifrusztrációk - és Garaczi László együtt garancia a kirobbanóan jó előadáshoz. Mi is ezt vártuk, a felolvasószínházi formában már nyár elején bemutatott darab visszhangja is ezt jelezte előre. Hát nem. A szöveg könnyedebb hangvételű, mint a Plazmá-é, több a geg, mint a mélylélektan, de ettől még simán születhetett volna ebből is drámai és tartalmas előadás. Az ötlet jó: a pszichológus speciális terápiájának eredményeképpen gyorsan végigszaladunk kiskorú hősünk életén, a férfilét állomásai úgy elevenednek meg a szkeccs-szerű rövid jelenetekben, mint az emberiség korszakai Madách Imre sorsdrámájában. A poénok helyükön vannak: a buszmegállóban szakkifejezéseket ránk öntő kurva, egérmozgás-számláló, ezotériamániás barátnő, élménykórház, becézgetésekkel bevitt övön aluli rúgások. Dől a közönség. A díszlet nincs túlpörgetve, csak annyi, amennyi kell, vagyis egy szem kanapé meg egy toll; a zenei motívum (a Star Wars főtémája) is pluszt ad a sztorihoz. Mégis valami nagyon nem stimmel.

Az előadás négyszereplős: a srácot, aki a pszichológus kanapéján Star Wars-figurákkal harcoló kisfiúból előbb szexéhes, gátlásos kamasszá, majd huszonévei végén járó sikeres programozóvá, végül harminc után totális csődtömeggé válik, a Vígszínházban játszó fiatal Szemenyei János kelti életre, virtuóz és szórakoztató módon. Övé a darabban a legkomplexebb szerep, egymás után öt-hat életkort kell megjelenítenie (a végén ő játssza el a haldokló anyát is). Ezt úgy oldja meg, hogy különböző jellegzetességekkel - angol akcentussal, hányaveti szlenggel, selypegéssel, mammogással - különbözteti meg az életkorokat. Modoros klisé is lehetne ebből, túljátszott manírok, nevetséges ripacskodás - de nem ez történik. Szemenyeinél végig lehet érezni az iróniát és azt a nagyvonalú játékosságot, ahogy a színészi arzenálból biztos kézzel mindig a megfelelő kelléket húzza elő.

Kolti Helga, Szemenyei János, Huszár Zsolt, Fodor Annamária | Fotó: Kertész Gábor

Nem így a másik főszerepet alakító Kolti Helga. Az anyukát, illetve a fiú több partnerét is alakító színésznő kilóg a többiek közül. Gesztusai mögött nincs meg az a fiatalos, könnyed, virtuóz bohóckodás, ami a többieknél működteti a figurákat. Pontosabban nála más képet ölt, bohózati elem lesz belőle, ami nem illik Garaczi világába. Amikor feltűnik a színen, szilveszteri kabaréba csöppenünk hirtelen. Nyilván az sem könnyíti meg Kolti Helga helyzetét, hogy a többi színésznél korosabb. Például egészen groteszk hatást kelt az a jelenet, amikor Szemenyei Jánossal szívnak a parkban, aztán (a kanapé jótékony takarásában) szexelnek. Olyan, mintha a srác az anyjával csinálná. Cél volt ugyan, hogy a szerepáthallásokból (Kolti Helga alakítja a fiú anyját is) érdekes, több jelentésű játék szülessen, de a puska visszafelé sül el, felkavarodik a gyomrunk. Túl direkt a hatás, amit Kolti Helga a színpadon kelt. Nem hagy elég teret a fantáziánknak, pedig arra nagy szükségünk lenne, hogy fiatal szerepekben is elképzeljük. Márpedig a legtöbb női szerepet ő viszi, fiatalt, öreget egyaránt. A darab előnyére vált volna, ha a másik női szereplő (a kettős szereposztásból mi azt a változatot láttuk, amelyben Földes Eszter játszott még, a másikban Fodor Annamária van) több lehetőséget kap.

A szereplőválasztás nem szerencsés, mondanánk - ha nem tudnánk, hogy az egész produkció ötlete Kolti Helgától indult ki. Ő volt az, aki kitalálta, hogy darabot rendel Garaczi Lászlótól, ő volt az, aki talált helyet, rendezőt (Bagó Bertalan) az előadáshoz - vagyis nemcsak egyik főszereplője, de producere is volt az Ovibrader-nek. És őszintén szólva, ez utóbbi szerepben összehasonlíthatatlanul nagyobbat alakított. Kolti Helgáról annyit lehet tudni, hogy fiatalon a legendás színházi rendező, Ruszt József szegedi műhelyében kezdte, majd a székesfehérvári és a veszprémi színházban játszott, ez utóbbi helyen igazgatóként is dolgozott. "2002-ben, a kormányváltást követően politikai jellegű támadások érték", "pályáját ellehetetlenítették" (idézet a színésznő bemutatkozó önéletrajzából), mostanában az Echo TV Repertoár című műsorának szerkesztő-műsorvezetője.

Kolti Helga, Szemenyei János, Fodor Annamária | Fotó: Kertész Gábor

Nem lenne ám rossz ötlet Garaczi László segítségével visszatérni a színházi életbe, de Garaczi más színészi stílusnak és más életkornak áll jól, ez a helyzet. Hiába Garaczi sok leleménye, hiába a fütyi-tematika, a darab elcsúszik ezen. Nem aggódunk, így is sokan meg fogják nézni az előadást, nevetnek a Kuki-dalon, majd vidáman távoznak a Tháliából. Nagy rá az esély, hogy jól jövedelmező üzleti magánvállalkozás lesz a produkcióból, van ilyesmire példa a színházi életben. De az most kiderült, abból ritkán sül ki jó, ha színész vásárol magának darabot. Önkritika nélkül.