Senki sem bűnös, senki sem ártatlan: rockopera a balassagyarmati börtönben

A szöveget az egyik fogvatartott írta, a zenét egy ismert zeneszerző szerezte, az egészet Fellegi Ádám zongoraművész fogta össze, a szereplők és a zenészek pedig a balassagyarmati börtön rabjai. Csütörtökön mutatták be nyolc héten át készült rockoperájukat a balassagyarmati fegyház és börtön lakói. A kápolnában csak utolsó sorban ülő elítéltek emlékeztettek rá, hogy nem egy színjátszóköri előadásán járunk. A résztvevők eleinte kételkedtek az előadás sikerében, a csapatjáték volt a legnehezebb.  

Harminchárom perces az a rockopera, amelyet a Balassagyarmati Fegyház és Börtön kápolnájában mutattak be csütörtökön az intézetben élő elítéltek. Az irgalmas szamaritánus példázatán alapuló előadást nyolc hét alatt állította talpra Fellegi Ádám zongoraművész két másik művészbarátjával együtt.

Az egész azzal indult, hogy tavaly decemberben a fogvatartottak felújították a börtön kápolnáját. A mennyezetre terveik alapján hat freskót festettek, amelynek mindegyike kötődik a megbocsátáshoz, a bűnhöz. Márciusban Fellegi Ádám zongoraművész adott itt koncertet, ekkor merült fel a gondolat, hogy szépen sorban fel kellene dolgozni a bibliai példázatokon alapuló freskók témáit.

A darab előtt Varga László, a börtön lelkésze egy bibliai részletet olvas fel, amelybe perceken belül belekezdenek a civil ruhás fogvatartottak. Hárman öltönyben ülnek, ők a gitárosok, hárman színes palástot vettek magukra, ők a főszereplők, mögöttük fekete-fehér összeállításban sorakozik a kórus. A civil öltözék a kivételes alkalomnak szól: "Az ilyen programoknak az a célja, hogy az embert szólaltassuk meg, ne a fogvatartottat. Ennek a megkoronázása, amikor fölvehetik a civil ruhát a büntetés-végrehajtás keretei között" - magyarázza István Károlyné nevelőnő. Tőle tudjuk meg azt is, hogy a darabban résztvevő tizenhárom elítélt között van olyan, aki nagyon enyhe büntetését tölti, ketten a napokban szabadulnak, és olyan is akad, aki súlyos, életellenes cselekményt követett el.

A nézőtéren tíz fogvatartott ül a magyar börtönökben megszokott szürke tyúklábmintás formaruhában. Ha nem ők foglalnák el a leghátsó sort, könnyen megfeledkezne róla az ember, hogy börtönben van, a hangulat ugyanis olyan, mint egy vidéki művház karácsony előtti színjátszóköri előadásán.

"Senki sem bűnös soha"

Latinos hangulatú gitárpengetéssel kezdődik a darab, aztán jönnek a rockoperás, párbeszédes "dalban mondom el" részek, és többször prózára váltanak a szereplők.

Az irgalmas szamaritánus története az Újszövetségben, Lukács könyvében olvasható. A példabeszéd arról szól, amikor egy utazót megtámadnak, kirabolnak, ellátják a baját, és félholtan otthagyják az út szélén. A balassagyarmatiak darabjában a férfi görnyedten méltatlankodik, vagyonát bánja, hozzátéve, hogy "Inkább mást raboltak volna ki!". Egy pap és egy levita segítség nélkül megy el mellette, végül éppen egy szamaritánusnak esik meg rajta a szíve, és noha az utazó megvetett ellensége, segít rajta. A szereplők kicsit modernizálják a darabot, az énekhangok nem bicsaklanak meg, a próza is eléri bármely hobbiszínjátszókör szintjét.

A finálé utolsó néhány sora ugyanúgy megtapad az ember fülében, mint a jobb slágerek: a kórus gospelszerűen együtt énekli a szereplőkkel a "Nem vagyok bűnös / nem vagyok bűnös / senki sem bűnös soha / nem vagyok ártatlan / te sem vagy ártatlan / csak a jóistennél van az ítélet joga" refrénű dalt. A dallam kellemesen szvinges, és a szöveg is fülbemászó. Különös módon rímel ez a szereplők valós helyzetére és a - csak sejthető - előéletére. Az elítélteken igazi átélés látható, a zongora mögött ülő Fellegi Ádám pedig elemében van.

"Nekem már csak hat nap van, most már jó lesz, ha felkészülök rá, hogy nem vagyok bűnös. Ez megadja az alapot" - mondja nevetve a rockopera végkicsengését meghatározó szövegről Sztojka András, aki a szamaritánust alakítja. A főszereplő Ramos Bélának még két éve van hátra, így ő akár többször is felléphet, amennyiben megvalósul Budai István börtönparancsnok terve, és a darabot két másik börtönben is előadják.

Nyolc hét csapatjáték

Sztojka András gyakorlott fellépő: három éve van itt, azóta jár énekelni civil intézményekbe, templomokba, idősek otthonába, gyermekotthonokba. "Olyan mély hangom van, hogy ez ritkaság számba megy" - magyarázza, hozzátéve, hogy a börtönben kezdte az éneklést, amelyet az elmúlt három évben minden vasárnap gyakorolt - és amelyet egy hét múlva a szabad világban is folytatni fog. A lakóhelyén már megkérdezték, nem énekelne-e a gyülekezet kórusában. Mint mondja, lopások miatt került ide.

Fogvatartottak civilben (További képekért klikkeljen a fotóra!)

"Jó közösség alakult ki, ez volt a legjobb az egészben" - összegzi a próbákkal telt elmúlt nyolc hét tapasztalatait Ramos, aki garázdaság miatt ül. "A legnehezebb, hogy meg kellett tanulni színészkedni, énekelni. Lényegében a semmiből építkeztünk" - mondja, hozzátéve, hogy az összes zenei előképzettsége annyi, hogy gyerekkora óta dobol. Az egész csapatból csak ketten tudnak kottát olvasni.

"Az hamar kiderült, hogy a résztvevők zöme nem csapatjátékos. Nem tudja, hogy milyen az, amikor valamit nem azért teszek, hogy nekem legyen jó, hanem, hogy a másikat is magammal tudjam vinni" - mondja a nyolchetes felkészülésben végig közreműködő nevelő, István Károlyné. Az elítéltek a hétvégét kivéve délutánonként, napi két órában, munka után gyakorolták a darabot, a részvétel önkéntes alapon történt. Hogy nevelőjük megértesse a fogvatartottakkal, kivel is fognak együtt dolgozni, megkérte őket, hogy mondjanak öt nagy embert a Forma-1-ből: "Kapásból sorolták. Erre mondtam nekik, hogy a zeneszerető emberek bárhol a világon az első ötbe sorolják Fellegi Ádámot" - mondja.

"Nem hittem el, hogy ebből előadás lesz"

"Az első próbán oda akartam dobni az egészet azzal, hogy ez teljesen reménytelen. Nem hittem el, hogy ebből előadás lesz. És lett" - mondta az előadás után a zongoraművész. Ő fogta össze a teljes előadást, két hónapon át hetente egyszer Balassagyarmatra utazott. Munkáját több barátja segítette: Honti György színművész a színészi munkát formálta, a fogvatartott férfi szövegére pedig Darvas Ferenc zeneszerző, zongorista szerzett zenét: "Nagyon keskeny mezsgye olyan zenét csinálni, amelyet nem nehéz elénekelni, de mégis kifejező" - magyarázza Fellegi Ádám, aki tudása mellett technikai eszközökkel is támogatta az előadást, és mindezért cserébe nem fogadott el honoráriumot. "Jó ügyet csak így lehet szolgálni" - magyarázza, hozzátéve, hogy a jó ügy az, hogy az "evangélium igéit vegyék komolyan az emberek".

"Win-win helyzet állt elő, amikor láttam, hogy a fogvatartottak embernek érzik magukat, örülnek a ritmusnak, örülnek a dallamnak, láttam, hogy kezd beszivárogni az elméjükbe az evangéliumi példázat mondanivalója" - mondja a zeneszerző, aki 18 éve keresi azokat a társadalmi csoportokat, amelyek helyzetüknél fogva el vannak vágva a művészettől. A börtönben lévők mellett zongorázott már sok más mellett a magzatoknak, haldoklóknak is.

Az előadást az elítéltek délután társaik előtt megismételték: "Ők sokkal szigorúbb zsűri, mint mi. Sokkal kritikusabbak, rögtön megmondják, ha nem tetszik nekik" - mondja a délutáni előadás előtt a szamaritánust alakító Sztojka. "Ott topon kell lenni, nem szabad majd hibázni."

Magyarország legrégebbi börtöne

A balassagyarmati fegyház és börtön Magyarország legrégebbi börtöne. 1845-ben épült, a város közepén álló épültetet műemlékké nyilvánították, általában 450 elítélt tölti itt büntetését.