Vidnyánszky Attila szívesen elvállalná a Nemzeti Színház vezetését

Állítólagos kormánypárti tervek szerint Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház jelenlegi vezetője lesz Alföldi Róbert utódja a Nemzeti Színház igazgatói székében. Vidnyánszky az [origo]-nak adott interjújában azt mondta, informális keretek között már régóta beszélgetnek arról, hogy ő lehetne a Nemzeti igazgatója, de a kész döntésről nem neki kell nyilatkoznia. Szerinte Alföldi Róbert a román nemzeti ünnep ügyében vagy butaságot követett el, vagy provokált, és a Nemzeti Színház legnagyobb hibája nem a meztelenkedés, hanem a szerző üzenetének meghamisítása.

- Meg tudja erősíteni a Hírextra értesüléseit, amely szerint már eldőlt, hogy ön válthatja Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház igazgatói székében?

- Erről nem tudok nyilatkozni. És azt gondolom, nem is nekem kell nyilatkoznom róla. Zajlanak folyamatok, majd kiderül.

- Informális keretek között már szóba került, hogy ön lehetne a Nemzeti igazgatója?

- Informálisan nagyon régóta beszélgetünk róla. Nem titkoltam soha, hogy érdekel a téma. Szívesen elvállalnám a feladatot, vannak elképzeléseim arról, hogyan kellene a Nemzetit vezetni. 2002-ben Márta Istvánnal közösen pályáztunk a Nemzeti Színház vezetésére (ekkor Jordán Tamás nyerte el az igazgatói posztot - a szerk.), akkor én még nem igazgatóként, hanem művészeti vezetőként szerepeltem a tervekben. Megjegyzem, a Nemzeti társulata 2002-ben rám szavazott.

- Ön a 2008-ban alakult, elsősorban vidéki színházakat tömörítő Magyar Teátrumi Társaság elnöke. A másik színházi szakmai szervezet, a Magyar Színházi Társaság közleményben tiltakozott a szerintük a művészeti élet szabadságát veszélyeztető megnyilvánulások, illetve a Nemzeti Színház vezetőjét ért "nemtelen, kirekesztő támadások" ellen. A Magyar Teátrumi Társaság nem érezte szükségesnek, hogy állást foglaljon a témában?

- Nem. A művészeti élet szabadságát én is nagyon fontos dolognak tartom. A Magyar Színházi Társasággal ebben egyetértünk.

- A Magyar Színházi Társaság nyilván az Alföldi Róbert leváltását követelő Jobbik támadásaira utalt.

- A román nemzeti ünnep kapcsán kialakult botrányra gondol? Rengeteget voltam az elmúlt időszakban külföldön, nem követtem napi szinten az eseményeket. De butaságnak tartom, hogy Alföldi Róbert teret adott annak, hogy a Nemzeti Színházban ünnepeljék a román nemzeti ünnepet, magyarul Erdély elcsatolását. Ezt a Nemzeti Színházban, úgy gondolom, nem kell ünnepelni. Van a magyar társadalomnak egy jelentős része, amelyik érzékenyen éli meg ezt a kérdést, én magam is határon túliként, beregszásziként, érzékenyen élem meg. Ezért ez a döntés vagy bődületes butaság vagy rendkívül szemtelen provokáció volt a Nemzeti igazgatója részéről. Ha ennek kapcsán foglalt állást a Színházi Társaság, nagyon jó, hogy nem csatlakoztunk hozzájuk, mert ezt a kérdést csakis árnyaltan szabad megközelíteni. Valóban fontos a művészi élet szabadsága, és ily módon egy színházi társulaté is, de az, hogy ilyen események történjenek a Nemzeti Színházban, szerintem megengedhetetlen.

Vidnyánszky Attila | Fotó: Pályi Zsófia

- A Jobbik tüntetést szervezett a Nemzeti Színház elé, ahol elhangzott, hogy a Jobbik nem nyugszik, amíg a Nemzeti Színház épületének tetejére nem kerül árpádsávos lobogó. A Magyar Színházi Társaság minden bizonnyal erre reagálva adta ki a közleményt, és a kérdésem arra vonatkozott, hogy ebben a szituációban nem érezte-e a Magyar Teátrumi Társaság szükségesnek, hogy állást foglaljon.

- Nagyon összetett a dolog. A Jobbik három-négy hónappal ezelőtt is botrányt kavart a Nemzeti Színház körül, tehát ez nem új keletű dolog. Folyamatosan napirenden tartják a Nemzeti Színház kérdését. A Nemzeti Színház különleges, emblematikus hely, amellyel nagyon vigyázni kell. Teljesen egyetértek a művészi szabadsággal, azt gondolom, a színházban sokféle módon lehet alkotni. Egy dolgot viszont nem szabad - és a magyar színházi élet morális szintjét jellemzi sajnos, hogy ez nem magától értetődő -, nem szabad egy szerző szellemiségét és üzenetét megváltoztatni. Ha Petőfi Sándor azt írja le, hogy egy kínkeserves út végén, miután legyőztem a sárkányt, miután megküzdöttem az élet különböző nehézségeivel, megszüntettem a sötétség birodalmát, jutalmul megkapom Tündérországot és a tiszta szerelmet, akkor bűn, ha a Nemzeti Színházban - vagy bármely más színházban - kurvaként állítják elém a szerelmemet, mert ez totális meghamisítása annak, amit Petőfi írt. Ha valaki megnézi az előadásaimat, akkor látja, hogy erre mindig kényesen ügyelek. A szerzői szándék meghamisítása a Nemzeti Színházban is, mint ahogy az egész magyar uralkodó színházi elitben is, trend. Ez egy kicsit álságossá teszi a művészi szabadság ügyét. Nagy dolog a művészi szabadság, ugyanakkor azt gondolom, azok a morális kérdések, amelyeket az imént felvetettem, szintén fontos alapkérdései a magyar színházi szakmának. Legalábbis annak kellene lenniük. Azért nem álltam ki a Nemzeti Színház elé Alföldi Róbert mellett tüntetni, mert sok mindennel nem tudok azonosulni, például ezzel a művészi iránnyal sem, illetve a román nemzeti ünnep ügye is felháborított.

- A darabok elmozdítása az eredeti jelentéstől kortárs témák vagy ízlés felé, nem magyar sajátosság, hanem európai színházi trend.

- Nem a témák vagy az ízlés újragondolásában látom a problémát, hanem a szerző lényegi mondanivalójának meghamisításában. Véleményem szerint ez megengedhetetlen, és nem igazolható a művészi szabadság eszményével.

Vidnyánszky Attila | Fotó: Pályi Zsófia

- A helyszínen készített riportokból kiderül, a Nemzeti Színház elé szervezett jobbikos tüntetés több résztvevője magyar operetteket szeretne látni a Nemzeti Színházban, ön viszont a debreceni Csokonai Színház vezetőjeként sem feltétlenül a könnyed darabok felé mozdult el. Ön szerint az Alföldi ellen tüntetők elégedettek lennének az ön művészeti elképzeléseivel, vagy azzal az iránnyal, amelyet ön alakítana ki a Nemzeti Színházban?

- Nem tudom. Én egy elég határozott színházeszmény mentén létezem, elég régóta csinálom, és nagyon komoly visszaigazolást kapok Debrecenben, és nemzetközi szinten is. A szakma elmúlt húsz évének nagy bűne, hogy azt hazudta magának - tisztelet a kivételnek - , hogy alá kell másznia a közönség ízlésének, és ezzel hihetetlenül lezüllesztette a repertoárt országos szinten.

Két tüntetés november 30-án a Nemzeti Színház előtt - videoriport

- Egyetért a jobbikos Novák Előddel abban, hogy meztelenkedés nem megengedhető a Nemzeti Színházban?

- A színházban sokféle eszközzel lehet élni. Az ember tragédiá-ját úgy csináltam meg, hogy az egész társulat a paradicsomi lét ábrázolása érdekében meztelenre vetkőzött. Így akartam megmutatni a szűzi tiszta ősállapotba, a teremtés közeli létbe való visszavágyódást. Ami a trágárságot illeti, úgy érzékelem, hogy a magyar színház talán az egyik legtrágárabb színház a világon. Nem hiszem, hogy ebben kellene jeleskednünk a színházi kifejezőeszközök használata terén. Amikor viszont a káromkodás vagy a meztelenkedés nem öncélú hatáselem, akkor természetesen megengedhető. Hangsúlyozom, sok mindent lehet, de meghamisítani a szerzőt - nem.

- A Nemzeti Színházban is mindent lehet csinálni?

- Az biztos, hogy a Nemzeti Színház érzékeny hely. Bármennyire is próbálja a szakma elhitetni, hogy ez a színház csak egy az összes többi színház között, ez nem igaz. Ez - a Nemzeti Színház. Másnak kell lennie, mint az összes többi színháznak. Más profillal működik egy vidéki színház, ahol sokféle igénynek megfelelve kell kialakítani a repertoárt, mint egy budapesti körúti színház, ahol egy szűkebb nézőréteget szólítunk meg. A Nemzeti Színház pedig mindennek az esszenciája és betetőzése kell hogy legyen. Ebből adódóan nem biztos, hogy a legavantgárdabb kísérleteknek ott kellene zajlaniuk, bár természetesen a kísérletet és az újító szellemet nem zárhatja ki a falai közül. Nem biztos, hogy a repertoárjában neki kell a legkockázatosabb, még be nem mutatott darabokat felfedeznie. Bár olykor megteheti ezt is. De kétségkívül a magyar színházi hagyományok, a magyar nyelv és a magyar drámai tradíció ápolását kell elsődleges céljának tekintenie.

- Ön hogyan alakítaná ki a Nemzeti Színház művészeti koncepcióját?

- Erről most teljesen felesleges beszélni. A debreceni Csokonai Színházban dolgozom, az a fő csapásirány. Kitűnő teljesítmény áll mögöttünk, amelyet a magyar sajtó jórészt elhallgat. Például színháztörténeti jelentőséggel bír az a tény, hogy társulatunk egy héten át a híres párizsi Odéon színpadán szerepelt 600 fős, telt házas, állótapsos előadásokkal - ám erről alig esett szó. Debrecenben újraszerveztük az operaéletet: nemzetközi színvonalú produkciókat hozunk létre külföldi partnerek bevonásával, az operabérletet vásárlók száma megsokszorozódott, a műfajnak egyre több fiatal rajongót sikerül szereznünk - mindez modellértékű. Ez köt le most is, már a következő év repertoárját alakítjuk ki. Mennek a bemutatók, pénteken lesz a következő.

Kép az Odéon színpadán szereplő Képzeletbeli operett című előadásból | Fotó: Máthé András

- Úgy érti, politikai okokból hallgatják el a Csokonai Színház eredményeit?

- Persze. A hazai színházi élet egy igen jelentős részét meghatározó elit, amelynek kiszolgálója a magyarországi kritikustársadalom többsége, nem kifejezetten lelkesedik a szakmai sikereink láttán, jobb esetben relativizálja, rosszabb esetben elhallgatja azokat. Holott a mi külföldi sikereink az egész magyar színház sikerét jelentik - mégis, az ő kirekesztő, korlátolt szemléletmódjuk, valamint a szaksajtóban elfoglalt monopolhelyzetük következtében ezek az eredmények nem kapnak igazi publicitást.

- Mint színházigazgató ezt biztosan tudni fogja: van annak valamilyen módja, hogy Alföldi Róbertet vagy akár más színiigazgatót a szerződése lejárta előtt a helyéről törvényes úton elmozdítsanak?

- Én nem foglalkoztam ezzel, de véleményem szerint senki sincs bebetonozva. Ezt inkább egy jogásztól kellene megkérdeznie.

Az interjúra olvasói levélben reagált a Színházi Kritikusok Céhe, hozzászólásuk itt olvasható.