Miből élnek a magyar írók?

Kinyúlt pulóverekben kilincselnek cikkírási lehetőségért, vagy szivart pöfékelve elégedetten dőlnek hátra vidéki kúriájukban? Hogy élnek ma a magyar írók? A mai irodalmi élet egyik rejtélyének eredtünk nyomába: írókat és szerkesztőket kérdeztünk, akik névtelenül vagy névvel, de válaszoltak kérdéseinkre.

Vass Virág szerint mindegy, hogy szépirodalomról vagy mainstreamről beszélünk, "akár az irodalmi kánon tagja, akár bestsellerszerző az illető", szerinte az írásból ma azok tudnak megélni, akik mögött jelentős életmű tornyosul, folyamatosan szem előtt vannak, olvasótáboruk pedig kitartó és lojális.

Lőrincz L. László, a lektűrirodalom egyik sztárja mindhárom kritériumnak megfelel: mint az [origo]-nak mondta, nyugdíjából és az írásból együttesen meg tud élni. "Nálam az elmúlt harminc évben ugyanúgy zajlik a munka: évente két könyvet írok: egy májusban, egy pedig novemberben jelenik meg. Eleve így szerződök a kiadóval" - magyarázta, hozzátéve, hogy az önmaga számára előírt napi 4-5 órás penzumot könnyedén tudja teljesíteni. Az új könyvei hatvan-hetvenezer példányban szoktak elkelni - évente tehát ezt kell megszorozni kettővel -, az utánnyomások tíz-tizenöt ezer példányban fogynak. A korábban az MTA kutatójaként dolgozó bestselleríró önmagának kialakított félállása mellett szabadidejében saját kedvére kutat, bár mint mondta, ez a hobbi csak viszi a pénzt.

Másfél tucat író él pusztán írásból

"Akinek van polgári állása, és emellett még ideje és ereje is ahhoz, hogy írjon, azt irigylem. A minden hónap valahányadikán utalást jelző üzenethang számomra ismeretlen érzés. Soha nem volt még fizetésem három hónapnál tovább" - írta az írók megélhetését firtató kérdésünkre a harmincéves Gerlóczy Márton, aki Igazolt hiányzás című regényével huszonkét éves korában vált ismertté.

Magyarországon körülbelül másfél tucat író lehet, aki pusztán az írásból meg tud élni. "Öt-tíz embert tart el a piac tisztességesen, aztán van egy 200 fős középosztály, meg az éhezők. Pont, mint az ország" - magyarázta Gerlóczy.

Az ólomüvegkészítéstől a Barátok közt-ig

Egyik legelismertebb írónőnk, Tóth Krisztina ólomüveget készít, Kemény István költő tíz évig írta a Barátok közt dialógusait (erről bővebben keretes írásunkban olvashat), Rakovszky Zsuzsa az Alkonyat vámpírregény-sorozat első három részét fordította. Az írók gyakran publikálnak tárcákat különböző női magazinokban, amiért a bruttó 35 ezer forintos honorárium jónak számít.

Lőrincz L. László: évi két könyv harminc éven át

"Mindenkinek nagyon fontos a folyamatos jelenlét. A szabadúszás kicsit önkizsákmányolás" - mondta tapasztalatairól Vass Virág, aki az Elle magazin főszerkesztői asztalát cserélte le az otthonira, amikor 2009-ben az Ulpius-ház kiadó ötéves szerződést kötött vele könyvírásra. Jelenleg a negyedik könyvén dolgozik. "Sok esetben olyan munkát keres a szerző, amely írói munkájában is erősíti, ezért nagyon népszerűek a minőségi női magazinok" - magyarázta. Nem mellékes tényező, hogy a jó nevű - sokszor nemzetközi kiadóval rendelkező - lapoknál a honorárium is magasabb.

Bächer Iván könyvei - saját megfogalmazásában - "öt-tízezer példányban kopnak, de nem egy év alatt". "Ehhez átlagosan hetente írok valami cikkecskét (húsz-harmincezer forint/darab), havonta kétszer-háromszor van műsorom (kb. ugyanannyi, de csak ősztől tavasz végéig.) Húsz évig státuszban voltam napilapnál, akkor jobban éltem, de valahogy most is elvegetálok" - mondta Bächer. A kiadókkal szerződött írók jellemzően kétféleképpen kapják a fizetésüket: rendszeres havi juttatásban vagy az elszámolási időszakban egyetlen nagyobb összegben. Utóbbi általában a bevétel tíz százaléka.

Tanítás és ösztöndíjak

A túlélésre az egyik legjobb módszer a tanítás: egy egyetemi oktató nettó 120-160 ezret visz haza. Az újságírói pálya a Nyugat idejében volt utoljára alternatíva egy írónak. "Nem kell már tárca, novella; Mikszáth, Krúdy, Móricz ma nagy bajban lenne" - mondta Bächer Iván az [origo]-nak. Az irodalmi lapok ritmusuknál fogva testhezállóbbak, de a havi nettó 100-120 ezer forint már itt is jónak számít. A felolvasóestekért, író-olvasó találkozókért, kiállításmegnyitókért lehet pluszban pénzt kérni, de inkább jelképeset. Csak a legmenőbb írók engedhetik meg maguknak, hogy százezer forintig felnyomják a tarifát.

Az ösztöndíjak jelentenek még plusz lehetőséget: átlagban havi nyolcvanezer forint ellátmányt lehet nyerni pályázatokon, általában egy évre. Évenként körülbelül három-öt olyan magyarországi ösztöndíjat hirdetnek meg, amelyre írók pályázhatnak. A szigorúan vett írói munkára szóló pályázatok mellett pedig forgatókönyvíró, reklámíró- és egyéb, írással kapcsolatos pályázat hozhat egy kis mellékes keresetet. De Grecsó Krisztián szerint az adózási bizonytalanságok miatt "erre alapozni nem lehet, akkor inkább a lottó".

A német segítség

És kik azok, akik megélnek az írásból? Az "A-liga" - fogalmazott forrásunk, egy magyarországi kiadó munkatársa. Viszont legtöbben német segítséggel élnek olyan jól. Mind a DAAD (Német Akadémiai Csereszolgálat), mind a Berlini Művészeti Akadémia ösztöndíjai jó lehetőséget kínálnak a magyar írók számára: a DAAD például bőven ezer euró fölötti havi apanázst jelent, a program a szállást és az utazást is finanszírozza, az ösztöndíjat legtöbbször egy évre adják (pontos adatokért pénteken felhívtuk a DAAD berlini irodáját, de nem voltak elérhetők).

A művészeti ösztöndíjat közel félévszázados történetében - ha a kiválasztottak között volt magyar - a legtöbbször irodalmárnak ítélték oda: olyan magyar írók részesültek a DAAD ösztöndíjában, mint Esterházy Péter, Nádas Péter, Krasznahorkai László, Kertész Imre, Kukorelly Endre, Dalos György, Konrád György, Parti Nagy Lajos, Darvasi László, Bartis Attila (a teljes lista itt olvasható). Németországban a felolvasóestekért és a publicisztikáért is többszörös honorárium jár. Tehát nem meglepő a magyar írók német orientációja.

Dalos György mutatja németül megjelent könyvét

Havi harminc recenzió vagy egy novella - matek az irodalomban

Kemény István leszögezte, pusztán a versírásból nem tud megélni. Kiszámolta, hogy a versírás mellett mennyi könyvkritikát kellene írnia ahhoz, hogy eltartsa családját. "Havi tíz verset kéne megjelentetnie a Holmi-ban vagy három regényt kéne kiadnia évente" - mondta, hozzátéve, hogy az első mondat teljesen vicc, a második csak majdnem az, "mert évi háromra képes regényíróhéroszok tényleg léteznek, ha nem is sokan".

Ő a 90-es években könyvrecenziókból, könyvajánlókból egészítette ki bevételeit. "A pontos összegekre nem emlékszem, de ahhoz, hogy a családunk ebből a munkából két gyerekkel megéljen, havonta olyan harminc darabot biztos meg kellett volna írnunk nekem meg a feleségemnek. Igazából tizedennyi megrendelést se kaptunk (maximum két-három írás havonta), de ha véletlenül kaptunk volna, annyi munka elvégezhetetlen lett volna jó lelkiismerettel: egy-két naponként, ha esik, ha fúj, elolvasni egy könyvet (a szerző élete és vére van benne!), és becsülettel írni róla, éveken át" - magyarázta. Őket végül a Barátok közt című tévésorozat mentette meg azzal, hogy dialógusíróként alkalmazta, "tisztességes fizetésért".

Gerlóczy Márton kis számolgatás után ugyancsak arra a következtetésre jutott, hogy pusztán az írásból ő sem tud megélni: "Ha a honoráriumokat nézem, heti két-három cikket vagy novellát kellene megjelentetnem, ha csak abból szeretnék megélni. A könyvkiadók ugyanúgy eladósodtak, mint a szerzőik. Amivel a kiadóm tud engem segíteni egy hónapban, abból legfeljebb a szomszéd Magdi néni hipóját tudom kifizetni."