Darált hús mellé nehéz plakátot tervezni

A vizuális ingerek versenyében néhány éve a színházak is felvették a kesztyűt, egyre karakteresebb arculattal és modernebb plakátokkal mérkőznek a nézők figyelméért. Impozáns giccsparádé vagy vizuális forradalom uralkodik az utcákon? Nagy színházi plakátversenyünkben az [origo] olvasói is szavazhatnak (csak egyre adhatod le a voksodat, de ne az előadást, hanem a plakátot értékeld!).

Színház a szabadidős piacon

Ha mostanában kezünkbe került egy színházi programmagazin, felfigyelhettünk rá, hogy egyre több társulat hirdeti előadásait látványos, figyelemfelkeltő plakátokkal (pontosabban annak újságba szabott kicsinyített verzióival). "Bizonyos értelemben valóban beszélhetünk vizuális forradalomról" - mondja Szöllősi Géza, akit leginkább a Taxidermia és az Ópium című filmek koncept- és dizájnfelelőseként ismerhetünk, de emellett több színház, leggyakrabban a Víg és az Orlai Produkciós Iroda előadásaihoz tervez plakátokat. "A színházak néhány éve rájöttek, hogy figyelmet kell fordítaniuk a plakátokra - véli Szöllősi, bár szerinte egyelőre csak négy-öt színház sorolható ide.

"Az új arculattal az volt a cél, hogy visszategyük a színházat a térképre" - magyarázza Szabó Márton, aki a Magyar Színház utolsó egy évének meglepően fiatalos, sőt esetenként provokatív plakátjait tervezi. Ő az, aki nem riadt vissza attól sem, hogy két női talppal sokkolja a közönséget.

253309outform.html800800	253314outform.html800800
Magyar Színház, tervezte: Szabó Márton	Orlai Produkciós Iroda, tervezte: Szöllősi Géza

A néhány éve új színházi modellt megvalósító magáncég, az Orlai Produkciós Iroda is híres feltűnő, újszerű plakátjairól. A Vígszínházban szintén pár éve érezhető a változás. A mostani Rómeó és Júlia című előadáshoz készült, Facebook-oldalt idéző plakát például kifejezetten bevállalós munka.

253320outform.html800800

Vígszínház, a plakátokat tervezte: Szöllősi Géza

A plakát már nem létezik

Mindezek ellenére az [origo] által megkérdezett tervezőgrafikusok egyike sem optimista. A szó hagyományos értelmében vett plakát már nem létezik - érvel a Bárkának dolgozó Németh Levente. A tervezőgrafikus ma úgynevezett "kreatív terveket" gyárt, amelyek alapján a villamosmegállókban, műsorújságban elhelyezett reklámfelületek készülnek az adott előadáshoz.

A laikus számára persze ezek is "plakátok"-nak minősülnek, a szakma viszont érzékeny a finomságokra. Mindannyian a nyolcvanas éveket emlegetik a plakátművészet fénykoraként, amikor a magyar plakátok a lengyelekéhez hasonlóan az élvonalba tartoztak. A szakma csúcsaként Orosz Istvánt említik. Pedig nagy kérdés, hogy az Escher vizuális trükkjeire építő, amúgy remek képzőművész puritán rajzai fel tudnák-e kelteni az utca emberének figyelmét manapság. Abban azonban az [origo] által megkérdezett grafikusok egyetértettek, hogy ami ma van, annak nagy többsége az elődökhöz képest "mélyrepülés". Sőt, egyikük úgy fogalmazott: "impotens giccsparádé".

Reklám vagy művészet?

"A darált hús mellé piszok nehéz jó plakátot csinálni" - utal a Magyar Színháznak dolgozó Szabó Márton a reklámplakátokra. Szerinte az utcákon ma annyi a vizuális szemét, hogy a színházi plakátnak pofonként kell hatnia ahhoz, hogy az emberek felkapják rá a fejüket. "Az a cél, hogy hagyjon nyomot; ha indulatot kelt, akkor úgy, ha mosolygásra késztet, akkor úgy."

253313outform.html800800	253301outform.html800800
Nemzeti Színház, Szabó Ádám	Bárka Színház, Németh Levente

"A reklám felé tolódik a szakma" - foglalja össze a helyzetet a Bárka plakátjait tervező Németh Levente. A számítógéppel járó lehetőségek (Photoshop) és a reklámstúdiók esztétikája rajta hagyta nyomát a plakátokon. A vizuális forradalomként érzékelt változások szerinte nagyrészt ennek köszönhetők.

"A kulturális plakátok tervezői mindig nagyobb szabadságot élveztek, mint a klasszikus reklámplakátok készítői" - magyarázza Benesch Ferenc, az Ogilvy & Mather reklámügynökség kreatív igazgatója - "de ez egy műfaj: a nap végén ők is ugyanúgy eladnak egy terméket, mint egy autó- vagy csokireklám." Ennek ellenére megérti a tervezőgrafikusok pesszimizmusát, a hazai reklámplakátok többsége szerinte is nagyon rossz színvonalú.

A másik fontos hatásként Németh Levente a filmplakátokat említi. Szerinte alapvetően két típusú színházi plakát létezik. Az egyik egy átütő kreatív ötletre épít, a másik pedig inkább az előadás ismerős arcait, "húzóneveit" tolja előtérbe. Ez utóbbit nevezi ő filmes vonulatnak, de mint elmondta, ők maguk, a tervezők is sokat gondolkodnak azon, melyik van nagyobb hatással az emberekre.

253315outform.html800800	253306outform.html800800
Örkény Színház, Bagossy Levente	Madách Színház, Vízvárdi András

Bizalmi pozíció

Ma már egyre elterjedtebb, hogy a színház egy adott művésszel dolgozik, így például az Örkény Színház művészi plakátjait az ugyanott díszleteket is tervező Bagossy Levente készíti (ő tervezte a Pécsi Országos Színházi Találkozó híres plakátját is a deszka alól kikandikáló kislánnyal), a Nemzetiét meg Szabó Ádám, akit Alföldi Róbert igazgató még a Bárka színházbeli közös munkák alatt ismert meg. Szabó Mártonnak pedig egyéves szerződése van a Magyar Színházzal. (A két Szabó egyébként testvérpár, mindketten tervezőgrafikusok.)

Szöllősi Géza szerint viszont inkább az az általános, hogy a rendező mindig hozza magával a grafikusát, aki jobb esetben nem a sógora vagy unokaöccse, hanem szakember. Ő például így készítette a Radnóti Színház egyik plakátját: Szász János rendező, akivel az Ópium című filmen dolgoztak együtt, vitte magával, amikor a Radnótiban rendezett. A Nemzeti Színház Egyszer élünk...-plakátja szintén hasonlóan készült: azt nem a színház állandó tervezője készítette, hanem a darab rendezője, Mohácsi János állandó munkatársa, Csordás Zoltán.

253317outform.html800800	253311outform.html800800
Radnóti Színház, Szöllősi Géza	Nemzeti Színház, Csordás Zoltán

Gyakran az is a több egymás mellett alkalmazott grafikus mellett szól, hogy egy színház repertoárjában sokféle előadás szerepel, és nem biztos, hogy ugyanaz a grafikus tudja a legjobb plakátot tervezni egy modern fiatalos előadáshoz, mint egy klasszikus darabhoz. Így érvelnek például a Vígszínházban, ahol négy-öt grafikussal is dolgoztatnak.

A Katona József Színházban hasonló a helyzet, általában a rendezőtől, a díszlettervezőtől, de még a grafikus szabad kapacitásától is függ, hogy végül kit választanak. Több tervet készített nekik a főként díszlettervezőként ismert Khell Zsolt, ide is bedolgozott az örkényes Bagossy Levente, de fiatalabbak is kapnak lehetőséget. A színház épp most hirdetett logópályázatot - fontos a folyamatos megújulás, mondja erről Máté Gábor főigazgató.

253303outform.html800800	253304outform.html800800
Katona József Színház, Khell Zsolt	Katona József Színház, Dömölky Dániel

Vidék

A vidéki színházak hozzáállása nagyon változó. A kecskeméti Katona József Színházban egyáltalán nem készítenek előadásplakátokat. A kecskeméti művészeti titkár, Mészár Zsuzsa szerint náluk nincs rá szükség: "nem lesz attól több néző". Az információnyújtás a fő szempont, ezért havi műsort tartalmazó posztert nyomtatnak, és hangsúlyt fektetnek az előadásokhoz készülő műsorfüzetekre.

Az egri színháznál is csupán néhány előadáshoz készül plakát, és azt sem erre szakosodott profi készíti, a titkárságon dolgozó egyik munkatársnak van grafikai végzettsége, ő végzi a tervezői munkát a saját teendői mellett. Hasonló a helyzet Kaposváron, ahol az utolsó három plakátot például a társulat egyik színésze, Serf Egyed állította össze.

Azonban egyáltalán nem általános, hogy vidéken verseny híján ne figyelnének a plakátok fontosságára. Szombathelyen is, Szegeden is nagy hangsúlyt fektetnek az arculatra, mindkét helyen pályázatot írtak ki az arculati elemek elkészítésére.

253321outform.html800800	253328outform.html800800
Szegedi Nemzeti Színház, Gila Izabella	Szombathelyi Weöres Sándor Színház, Bonyhádi Károly

"A szabadidő hasznos eltöltésének piacán versenyzünk" - hangsúlyozza Borda Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház marketingigazgatója. "Egy sportesemény vagy mozifilm a versenytársunk." Szegeden úgy tűnik, van értelme figyelni: az idén árbevételben és bérleteladásban is felülmúlták eddigi rekordjaikat.

A szolnoki Szigligeti Színházban minden előadáshoz készül plakát, hosszú évek óta ugyanaz a grafikus, László Róbert tervezi mindegyiket. A szolnoki plakátok régimódi, konzervatív képi világa a színház klasszikus irányvonalát próbálja meg közvetíteni - tudtuk meg a színház művészeti titkárától.

253323outform.html800800	253324outform.html800800
Szolnoki Szigligeti Színház, László Róbert	Szolnoki Szigligeti Színház, László Róbert

Pénzkérdés?

A tervezőgrafikus költsége attól függ, hogy állandó munkatársként dolgozik-e a társulatban, vagy produkciónként fizetik. Ha folyamatosan készenlétben kell állnia (bannerek, szórólapok, füzetek stb. készítése), havi 300 ezer Ft körül kereshet. Az általános inkább az, hogy produkciónként fizetik, ekkor egy grafikus általában 70-150 ezer Ft-ot kap (vidék-Budapest különbség). Ebben azonban legtöbbször nemcsak az egy szem plakát tervezése van benne, hanem az adott előadáshoz kapcsolódó összes arculati anyag is.

Ez az összeg nyilván sok társulat lehetőségeit meghaladja, nekik adhat jó ötletet a debreceni Csokonai Színház, amelynek több előadásához (az évi premierek kb. harmadához) a Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola diákjai készítik a plakátokat. A diákok a próbákra bejárva megismerkednek a művel, majd grafikustanáraik segítségével elkészítik a terveket. (A színház többi plakátját a Medgyessy egyik tanára, Kónya Ábel grafikus készítette, ahogy ő újította meg az arculati elemeket is.)

253326outform.html800800	253325outform.html800800
Debreceni Csokonai Színház, terv: Rácz Zsuzsa, tanár: Lente István	Debreceni Csokonai Színház, terv: Márton László, tanár: László János

Egy plakát esetében a másik fontos tétel a reklámhely vásárlása. Általánosságban elmondható, hogy a fővárosban is csak három-négy színház engedheti meg magának, hogy közterületen (hirdetőoszlop, citylight) hirdessen. Mégis, nem véletlen, hogy ennél jóval több színház tartja fontosnak, hogy készíttessen plakátot. Az ugyanis megjelenhet a színház előterében, ajtajában, szórólapokon, újsághirdetésként, bannerként stb. Ezek jelentőségét sem érdemes lebecsülni, hiszen ma már jóval több ember ül napközben számítógép előtt, mint ahány futkorászik a Nagykörúton.

HOGY KÉSZÜL A PLAKÁT?

Az általános menet az, hogy a plakát tervezője belefülel az olvasópróbába, meghallgatja azt a pár kulcsszót, ami a rendező szerint fontos a darab értelmezésében, esetleg utána még beszélgetnek, majd visz három-öt plakáttervet. Ezután a rendező és a színházigazgató (néhol a művészeti titkár) választ, gyakran két-három tervet gyúrnak egybe a megfelelő hatás kedvéért. Van olyan színház, ahol a marketinges is bele kíván szólni a munkába, Szegeden pedig még a közönségszervezőnek is van szava, ott kalákában hozzák össze a végső verziót.

A Facebookon, hírlevelekben is jóval erőteljesebben lehetne a plakátokat használni. Ilyen szempontból a színházak sokat tanulhatnának a filmtől; filmek esetében a moziplakát elkészülte (akárcsak az előzetes vagy a fotók kikerülése) is hír, amely lehetőséget ad, hogy a filmes cég felhívja a figyelmet a produkciójára. Ehhez képest az általános tapasztalatunk az volt, hogy a színházak egy része még a honlapjára sem teszi ki az elkészült plakátot (például sem a Víg, sem a Katona, sem a Nemzeti honlapján nem találni plakátokat, pedig mindhárom színház gondot fordít mind a plakátjaira, mind az internetes oldalára).

De az sem biztos, hogy a köztereken, médiában való megjelenés csak hatalmas állami apanázs birtokában lehetséges. A Szegedi Nemzeti Színház marketingigazgatója elmondta, ők szinte csak barterszerződéseket kötnek, vagyis felületet adnak felületért, így tudnak intenzív médiajelenlétet biztosítani maguknak. Az már most általános, hogy a színházak nem listaáron vásárolnak reklámhelyeket (adott esetben 50-80%-os kedvezmény is előfordulhat).

És most még talán bizarr és művészettől idegen elképzelésnek hangzik, de az állami támogatások csökkenésével még az a pillanat is eljöhet, amikor a színház társulata a szponzoroknak vagy a médiatámogatóknak tart premier előtti bemutatót. A színházak - illetve minden kulturális intézmény - előtt álló következő nagy kihívás úgyis az lesz, hogyan tudják bevonni a magánmecenatúrát a működtetésükbe.

253305outform.html800800	253312outform.html800800
Katona József Színház, Bagossy Levente	Nemzeti Színház, Szabó Ádám

253307outform.html800800	253302outform.html800800
Magyar Színház, tervezte: Szabó Márton	Bárka Színház, Németh Levente

253316outform.html800800	253318outform.html800800
Örkény Színház, Bagossy Levente	Radnóti Színház, Horgas Péter

253327outform.html800800	253322outform.html800800
Szombathelyi Weöres Sándor Színház, Bonyhádi Károly	Kaposvári Csiky Színház, Serf Egyed

253310outform.html800800	253308outform.html800800
Nemzeti Színház, Szabó Ádám	Magyar Színház, Szabó Márton

253329outform.html800800	253319outform.html800800
Pécsi Nemzeti Színház, Bognár József	Új Színház, fotó: Kleb Attila, grafika: Kőfaragó Gyula