Cáfolt elmélet "felmelegítését" szolgálhatja Petőfi hajtincse

Petőfi Sándor hajtincsével igazolná Kéri Edit színésznő az 1989-es barguzini sírlelet valódiságát. A sírt korábban Petőfinek tulajdonították, de az MTA 2001-ben tudományosan cáfolta, hogy a költőé lett volna, és most is szenzációhajhászásról beszél. A hajtincs Szendrey Júlia hagyatékából került a Magyar Tudományos Akadémiához.

Kéri Edit előkerítette Petőfi Sándor hajtincsét a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tudományos gyűjteményéből - állítja a színésznőre hivatkozva a Magyarok Világszövetsége. Mint közleményükben írják, a színésznő Petőfi Sándor és felesége, Szendrey Júlia hajtincsét találta meg a gyűjteményben. Kéri úgy gondolja, Petőfi Sándor hajtincsének fellelésével "elhárul minden akadály a barguzini lelet azonosítása elől". A közlemény szerint az MTA eddig szándékosan eltitkolta, hogy a hajtincsek a birtokában lennének.

A hírben egyebek mellett ez áll: "Az illetékesek előbb tagadták a hajtincsek meglétét, ám Kéri Edit művésznőnek közismert rátermettségével sikerült az épen megőrződött hajtincseket tartalmazó dobozt elővetetnie." (Itt olvashatja el a teljes hírt.)

Kéri Edit az [origo] érdeklődésére azt mondta, hogy július 13-áig nem akarta nyilvánosságra hozni a hírt, addig nekünk is csak annyival kommentálta, hogy valóban megtalálta az MTA gyűjteményében Petőfi tincseit. Mint mondta, miután július közepén megjelenik az esetről szóló írása a Kapu magazinban, arra a kérdésünkre is válaszol, hogy mi az összefüggés a hajtincsek és a barguzini csontváz között. A hajtincs egyébként nem a barguzini sírból került az MTA-hoz, hanem mint Szörényi László irodalomtörténész, az MTA Irodalomtudományi Intézetének vezetője az [origo]-nak mondta, Szendrey Júlia hagyatékából került közvetett úton az Akadémiához.

Barguzini előzmények

A sírt, amelyben a helybéliek szerint Petőfi Sándor csontváza volt, 1989-ben tárta fel a szibériai Barguzinban egy Morvai Ferenc vállalkozó által finanszírozott Megamorv Petőfi Bizottság nevű kutatócsoport. Az expedíciónak Kéri Edit is tagja volt, élményeiről könyvet írt. Az állítólagos barguzini Petőfi-csontvázról utoljára a 2000-es évek elején lehetett hallani, ekkor hozták haza a feltárt, a költő maradványainak vélt csontvázat. Morvai 1991. februárjában egy kézitáskában szállította Moszkvából Clevelandbe a csontokat, mert tudomására jutott, hogy az MTA hivatalosan kérte akkori szovjet partnerétől a barguzini 7-es számú sír leletének visszatemetését. Az MTA hivatalos állásfoglalásában 2001-ben azt írta, a maradvány felkarcsontjából vett minta alapján egyértelműen megállapították, hogy női csontvázról van szó, így az nem lehet Petőfié.

Az aktuális közleményt kiadó Magyarok Világszövetségének Petőfi Bizottsága ennek ellenére tíz évvel később sem tartja kizártnak, hogy az 1989-ben megtalált csontváz a költőé lehetett. Az általuk kiadott aktuális hírben azt is írják, hogy "a Magyar Tudományos Akadémia a tudományosságtól idegen magatartást tanúsított, dogmatikus álláspontra helyezkedett, megakadályozva ezzel a barguzini lelet és Petőfi Sándor édesanyja földi maradványainak genetikai összehasonlítását." A hajtincsben most újabb bizonyíték lehetőségét látják.

"Fölmelegített blöff"

A hajtincsekről szóló hírt Szörényi László, az MTA Irodalomtudományi Intézetének vezetője az [origo]-nak így kommentálta: "Amennyit erről a témáról tudni lehet, azt Kovács László, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa már korábban megírta könyvében. Ahhoz képest nincs semmilyen új fejlemény. Ez most egy fölmelegített szenzációhajhászás, egy blöff".

Az [origo] szerette volna megkérdezni Kovács Lászlót is, mit gondol Kéri bejelentéséről, de a régész-kutatót a cikk megjelenéséig nem sikerült elérnünk. A székesfehérvári Árgus című lapban a vita idején mindenesetre ezt írta: "A barguzini csontváz nem Petőfi. Nem is lehetett az, mert teljesen vaktában, s mindössze annyi valószínűség birtokában keresték ott, hogy egy tetszőleges temetőben ásva előbb-utóbb csontváz(ak)ra kellett bukkanniuk. (...)Végkövetkeztetésem tehát az, hogy nem szabad a barguzinit követő budapesti kultúrbotrányt engedélyezni, mert az elhibázott, felesleges és valóban kegyeletet sértő!"

Petőfi Sándor életének minden mozzanatát ismeri az utókor, 1849-ben a segesvári csatatéren azonban nyoma veszett a költőnek. Az a tény, hogy holtan nem látta senki, tápot adott annak a korabeli vélekedésnek, hogy orosz hadifogságba került, és ez különféle elméletek megszületéséhez vezetett.