"Hullámzó, mint az áradó folyó" - így jellemezte az Újratervezés című építészeti kiállítást a helyszínről tudósító egyik fotós az [origo]-nak. Öt katasztrófa; három magyar, egy olasz és egy amerikai a témája annak a tárlatnak, ami péntektől augusztus 12-ig látható a Bazilika tetején Budapesten, az úgynevezett Lovagteremben.
A megnyitón elhangzottak szerint a tárlatot húsz fiatal, a Kós Károly Egyesülés által működtetett posztgraduális képzés, a Vándoriskola diákjai állították össze. Azért ők, mert a szervezők szerint az elmúlt években komoly részt vállaltak a katasztrófák utáni újjáépítésekben: az itt látható beregi és felsőzsolcai árvíz és a devecseri-kolontári vörösiszap-szerencsétlenség után.
Mint korábban jelezték, a kiállításon a magyarországi újjáépítéseket a nagyvilág hasonló helyzeteivel akarták összevetni, ezért is kapott helyet a három magyar helyszín mellett a Katrina hurrikán utáni New Orleans és az olaszországi Stava falu, amelyet egy közeli bánya ülepítő medencéjének vize öntött el 1985-ben. Azamerikai város mielőbbi újjáépítéséért ráadásul maga Brad Pitt lobbizott.
A vörösiszap a levegőből és az építkezés (További fotókért klikkeljen a képre!)
A kiállítást a Kós Károly Egyesülés örökös tagja, Makovecz Imre nyitotta meg, aki egyebek mellett szót ejtett az előző kormány katasztrófakezelésben mutatkozó hiányosságairól; majd a szeretetről és együttérzésről beszélt, mondván "ez adja azt az alapot, amelyen mi építkezni tudunk". Hozzátette, ez a Vándoriskola alapja is. Az intézmény egyik diákja, Szilágyi Szabolcs vette át tőle a szót, aki elmondta, hogy interjúk, fotók összeállításával és a tablók alatt felállított homokzsákok tisztításával készítették el a kiállítást. "A tető az élet, a zsákok a közösségi munka, a tablók a tények" - mondta.
Pazar légifelvételek mellett pixeles sorlánc
Az egyik képen egy idős néni botra támaszkodva ül új házának teraszán, a másikon a vörösiszapból kikandikáló régi fekete-fehér fénykép látható. Amúgy a képeken sok-sok ház; összedőlve és vadonatújan, tanulmányterveken és a valóságban, közelről és távolról.
A fotók színvonala valóban hullámzó; vannak képek, amelyeket nézve olyan érzése van az embernek, hogy előbb az internetről felnagyították, aztán megvágták - egy árvízi homokzsákot adogató sorlánc esetén különösen, ahol a szerző sincs feltüntetve. Az ilyen képek Somogyi-Tóth Péter kiváló légifelvételei mellett meglehetősen kontrasztosak. Az általunk megkérdezett fotós szerint ez a fajta kellemetlen kontrasztosság elkerülhető lett volna, ha összeszedik a katasztrófákról készült legjobb sajtófotókat és azokat állítják ki az újjáépítés képei mellett.
"Élesedő magyar valóság"
A szövegek alkotói a puszta tények közlése mellett szemlátomást az érzelmek közvetítését is célul tűzték ki. Például a beregi árvízhez készült tablón ez olvasható: "Tíz év elmúltával az árvíz sújtotta településeken csend van és nyugalom. Nagyvárosi ember számára ez ijesztő, kisvárosi és falusi ember számára ez maga a paradicsom. Hihetetlenül élesedik ki a tragikus magyar valóság, azaz a kétmilliós város és a párezer lelkes település irreális kontrasztja."
Makovecz Imre a kiállítást hirdető tábla mellett homokzsákokon pihen (Klikkeljen a fotóra!)
Látszik, hogy a fiatal építészek sokat foglalkoztak a szövegekkel, lelkiismeretesen visszamentek interjúzni a helyszínekre, de a sok információnak valahogy nem sikerült egységes arculatot adni. A féltucat szövegtabló között van ugyan kohézió, de a stílusuk nem egységes és akadnak nyakatekert megfogalmazások is: "A Pink Project igyekezett összegyűjteni és feltárni azokat a rejtett lehetőségeket, melyeket e tragédia s következményei generáltak a pusztítás területén" - olvasható a Katarina hurrikán utáni állapotokról. Persze akad azért bőven érdekes információ, például szociológusok tetszését minden bizonnyal elnyerik a 2010-es felsőzsolcai árvizet megélt idős emberekkel készített interjúk.
A szövegek nem teljesen mentesek a politikától, például a vörösiszap-katasztrófa tablója kiemeli a villámgyors kormányzati cselekvést, míg a felsőzsolcai árvízről szóló szövegben sok szó esik az előző kormány pepecseléséről és az újjáépítés - elsősorban adminisztratív - hibáiról.
Egyébként maga a helyszín a Bazilika tetején nagyon érdekes, fel-le lehet liftezni, de sokkal érdekesebb megmászni a csigalépcsőt. Az épület őrei készségesen megmutatják, hol kezdődik.
A Vándoriskola kiállítása vándorkiállítás: Budapest után több helyszínen, köztük több vidéki városban is látható lesz.