Így partiztok ti! Színpadon a West-Balkán-tragédia

A West-Balkánban történt tragédiából indul ki, de a szerzők szándéka szerint általánosságban szól a tinédzserek bulizási szokásairól az East Balkán című darab. A Vidovszky György és Tasnádi István által jegyzett darabot december 3-án mutatják be a Bárka Színházban. Kegyeleti okokból nem a tragédia rekonstruálása a céljuk, ugyanakkor kikérték az egyik áldozat édesapjának a véleményét a szövegkönyvről. Tudják, hogy "aknamezőn lépkednek" - mondta a rendező, akivel a fotóspróba után beszélgettünk. 

Az East Balkán című darab a tizenévesek aktuális bulizási szokásairól készült szociológiai pillanatkép létező budapesti klubok (Morrison's) és központi buliútvonalak (Király utca) említésével. A címből könnyen asszociál az ember a januári tragédia színhelye, a West-Balkánra (WB), ahol három fiatal lány halt meg a kialakult tülekedésben, miután a szervezők túl sok embert engedtek be a helyre. Az azóta bezárt szórakozóhely neve egyszer hangzik el a darabban, amit csütörtökön mutattak be a sajtónak a Bárka Színházban.

"Aknamezőn lépkedünk"

Noha a darab a West-Balkánban történt tragédiához fut ki, Vidovszky György rendező szerint nem ez a lényeg. Elismeri ugyanakkor, hogy a WB-ben történteket bemutató jelenet a darab hangsúlyos pontjára került. "A West-Balkánt csak egy jelenet erejéig érintjük, nem is volt ebből többre szükség, bár tény, hogy ez volt a kiindulópont. Minél többet megtudtunk róla, egyre inkább arra gondoltunk, hogy nem biztos, hogy a történet itt kezdődik. Itt végződik talán. Azt szerettük volna megtudni, hol lehet egy ilyen tragédiába beletorkollni. Az érdekelt minket, hogy a fiatalok hogyan élik meg a péntek és a szombat éjszakáikat" - magyarázza, hozzátéve, hogy ha ez az előadás csak a West-Balkán-tragédiát ölelné fel, akkor sokkal alaposabb kutatásra lett volna szükségük. A kiadott sajtóanyag szerint kegyeleti okokból nem a WB-tragédia rekonstruálása a céljuk, hanem "a belecsúszás folyamatának dinamikus ábrázolása". A rendező azonban biztos benne, hogy "egy aknamezőn lépdelnek", állítása szerint már meg is jelentek olyan hangok, amelyek szerint hasznot akarnak húzni a tragédiából.

Az anyaggyűjtés során több olyan interjút meghallgattak, amelyek az áldozatok hozzátartozóval készültek, az egyik áldozat édesapjával személyesen is találkoztak. "Ő volt annyira erős, hogy elolvasta a szövegkönyvet, hajlandó volt leülni beszélgetni velünk, és tud mindenről, ami a darabban elhangzik" - mondja Vidovszky. Kérdésünkre hozzáteszi, hogy a férfi minimális módosítást kért: sorrendcseréket a szövegkönyvben, "ahol bizonyos összefüggéseket nem tartott szerencsésnek" - mondta, hozzátéve, hogy azt nem is tudja, mi a véleménye a darabról.

Egyeztetés buli előtt (További képekért klikkeljen!)

Az édesapa mellett a szerzőpáros diákokkal is beszélt, Vidovszky személyesen is ismeri a korosztályt, mivel középiskolában tanít színészetet: "Beszélgettem velük, a Facebookon láttam, hogy mit posztolnak, hogyan gondolkodnak. Tudtam, hogy kik azok a partiarcok, akiket ebből a társaságból meg lehet keresni, és így kézről kézre adtak minket" - beszélt az előkészületekről. Eleinte egyetlen nagyívű történetet kerestek, de mivel nem találtak ilyet, feladták, és maradtak az epizodikus szerkesztésű előadásnál.

Különböző - olykor hedonista, máskor erőszakos vagy akár vicces-ironikus - bulihelyzetek sorát mutatják be, és felvillannak a történetben szereplők szülei is. A történeteket és a szereplőket szinte csak az köti össze, hogy valamennyien ott tolongtak a WB-ben a tragédia éjjelén. Egyetlen lánynak a sorsát követik végig, aki fél órára eltűnik az előadásból: "Valószínűleg ezt nem veszik észre a nézők. Ez egy pici üzenet, hogy nem figyelünk egymásra, nem vesszük észre, ha valaki a lábunk alá kerül" - utal a WB-ben történtekre a rendező.

A színháznak nincs múlt és jövő ideje

Szándékosan nem fiktív környezetbe helyezték a történetet, mivel a jelen budapesti partikultúrájáról akartak beszélni, azon belül is a 16-17 évesek szokásairól: "Sokszor előfordul, hogy egy téma általános formában jelenik meg, de most azt gondoltam, hogy ez az itt és mostról kéne, hogy szóljon. A színháznak eleve sajátja, hogy nincs múlt és jövő ideje. Nem áll távol a színháztól, hogy nagyon erősen aktualizáljon és konkretizáljon" - magyarázta Vidovszky, miért igyekeznek szociológiai hitelességgel ábrázolni a budapesti éjszakát.

Buli közben (Klikkeljen a fotóra!)

Leszögezi, hogy mindezek ellenére az East Balkán "nem egy didaktikus, kioktató előadás". Szerinte azonban a fiatalok számára a partizás ma sokkal nagyobb súllyal van jelen, többféle droghoz jutnak hozzá, és könnyebben, mint néhány évvel ezelőtt. Az okokat szerinte a szülőkben kellene keresni, a 45-50 éves korosztályban, "amelynek nagy része nem ott tart, ahol tartania kellene: egy részük munkanélküli, egy másik részük azzal küzd, hogy nem akarja elveszíteni a fiatalságát. Nem tudnak megfelelő mintaként szolgálni."