Ez az állás nem élet-halál kérdése - Bozsik Yvette tervei a Trafóval

Hogyan változna a Trafó, ha Tarlós István főpolgármester úgy döntene, hogy leváltja a 13 éves vezetést, és Bozsik Yvette táncművészre bízza az intézményt? Miért gondolta meg magát a táncművész, aki szeptemberben még azt mondta, nincsenek tervei a Trafóval? Bozsik Yvette a Müpában adott interjút az [origo]-nak, országos Trafó-hálózatról, rossz kritikákról és csecsemőszínházról is beszélt, az interjút a háttérben egy hárfa kísérte.

- A pályázatod szövegét a fenntartó főváros napokban esedékes döntése után fogod nyilvánosságra hozni. Társulatod művészeti menedzsere, Szemán Béla december 16-án, a Trafó - Hálózatba kötve című konferencián ugyanakkor többszöri visszakérdezésre is leszögezte, hogy a decemberi bizottsági meghallgatás után nyilvánosságra hozzátok a pályázatot. Miért változtattátok meg a döntéseteket?

- Valóban volt egy ilyen szándék, így is lett volna, ha a helyzet normális lenne. De miután levelekben, kommentekben és egyéb módon sok presszió ért az elmúlt hetekben, úgy döntöttünk, hogy megvárjuk az ügymenet végét. Legtöbbször a pályázók a döntés után szokták kitenni a pályázatukat, hogy ne befolyásolják a visszajelzésekkel a döntéshozókat, eddig nem volt ebből semmiféle konfliktus.

Azzal, hogy most Szabó György (a Trafó jelenlegi igazgatója, vele készült interjúnk itt olvasható) előbb kirakta az övét, jelentős nyomás ért. Nem azt éreztem pressziónak, hogy kirakta a pályázatát, hanem azt, hogy emiatt többen elkezdtek hívogatni és írogatni, hogy azonnal rakjam ki én is az enyémet. Olyan ember vagyok, akinek ha nagyon sokszor mondják, hogy ezt és ezt csináld, lehet, hogy pont nem azt fogja csinálni.

- A Trafó és szimpatizánsai az elmúlt hetekben erős marketinggépezetet indítottak be, igyekeztek minél láthatóbbá válni, miközben ti szemlátomást épp ellentétes kommunikációs stratégiát folytattok. Ez tudatos döntés és taktika része, vagy egyszerűen csak nem kedveled az önmenedzselés látványos módját?

- Az agresszív kommunikációt nem kedvelem. Beadtam egy pályázatot, amely szakmai pályázat. Évekre visszamenő előzménye van: a mögöttem lévő szakmai háttér. Megértem a Trafó körüli félelmeket, normális emberi reakció: minden változás félelemmel járhat. Nagyon elismerem Szabó György eddigi munkásságát; a társulatommal nyílt meg a Trafó, én is ebben a közegben voltam. A pályázásomnak az oka az, hogy a táncszakma, amely már régóta szeretné a változást, megkeresett.

- Sok interjúban elmondtad, hogy nem tetszik a Trafóban érvényesülő ízlés, és nem értesz egyet azzal, hogy magyar társulatok kiszorulnak az intézményből. December végén a szinhaz.hu-nak úgy fogalmaztál, hogy "13 éve a külföld felé való kommunikációt, a rólunk alkotott képet Szabó György ízlése határozza meg. Az, hogy ezen változtatni kell, nem csak az én véleményem". Ha jól értem, miattuk változtattad meg a korábbi elképzelésedet, hisz szeptemberben még azt nyilatkoztad, hogy "kilépsz a szakmai közéletből", két kisgyerek mellett nincs terved a Trafóval. Kik ezek az emberek, akik miatt meggondoltad magad?

- Nevesíteni nem akarom őket, de a táncszakma prominens képviselőiről van szó. A pályázatomban akad színházrendező, színész, előadóművész, képzőművész is, illetve a filmművészet különböző területei is képviselve vannak. A bíztatás viszont a táncszakmától jött. Nagyon régóta folyik a diskurzus a Trafóban lévő helyzetről, amelynek lényege, hogy kiszorult a tánc, és főképp a hazai alkotók. A mi pályázatunk szerint semmiben sem változik a profil, csak az arányok lesznek mások.

- A 7óra7 portál arról ír, hogy ha nyertek, egyértelműen a tánc dominál majd, és a terveitek szerint egyfajta magyar táncközponttá válna a Trafó.

- Én soha nem mondtam ilyet, táncközpontról nem is tudok. Horváth Csabával (rendező-koreográfus, ő lenne Bozsik Yvette győzelme esetén a Trafó művészeti vezetője) minket önmagában a tánc nem érdekel. Az elejétől kezdve minden művészeti tevékenység ott volt a munkánkban. A kiírásban benne van, minek kell megfelelnie a pályázatnak, és ennek meg is felel.

- Évek óta mondod, zavar, hogy nagyon széthúzó a szakma. Hogy látod, mostanában van remény, hogy ez megváltozik?

- A táncnál a Trafó például tényleg működhetne úgy, mint egy inkubátorház. A Nemzeti Táncszínháznál is volt egy erős összetartás, amikor a szakma száz fellépési napot kapott a Müpában, és most is érzem ezt az erőt a táncszakmában.

- Nyilatkozataid alapján nyitnátok az úgynevezett hatos támogatási kategóriába tartozó, hányatott sorsú függetlenek felé.

- Nagyon fontos a függetlenek felkarolása, hiszen ahogy több helyen is mondtam, nagyon nagy válság volt két éve. Nagyon sokat küzdöttem - és bár az én társulatom is a hatos kategóriában van - nemcsak magunkért, hanem az egész szakmáért. Lehetetlen, hogy ezek a társulatok teljes létbizonytalanságban töltik az évet, és csak az év végén kapnak pénzt. Kiemelt színházi és táncegyüttesek vannak a független kategóriában, miközben alanyi jogon kellene fellépniük.

- Milyen egyéb műfajokat látnátok szívesen a Trafóban?

- A meglévő profil és nemzetköziség mellett, mely a Trafó arcát adja, elsősorban a hazai kortárs művészet felé nyitnánk. A gyerekszínház innovatív formái felé, például az olyan kísérleti irányok felé, mint a csecsemőszínház. Olyan színház felé, amely a tizenéveseknek szól, és a családon belüli problémákat dolgozza föl. Emellett minden olyan társadalmi ügyet szeretnénk felkarolni, amely a fogyatékos művészetek integrációját jelenti. A kortárs művészet nemcsak egy korosztályhoz szólhat, és nemcsak egyfajta tud lenni, hanem sokszínű és humoros is. Ezt szeretném tágítani stand-up-okkal, improvizációs színházakkal. Ha mi nyernénk, több felkérés érkezne az alkotókhoz művek készítésére.

A vidék felé is nyitnánk, tervezünk egy országos Trafó-hálózatot, és én nagyon hiszek a kelet-európai színházban. Számomra Grotowski és Tadeusz Kantor volt a példakép. Azt a nyitott és elfogadó szemléletet vinném tovább, amelyet Halász Pétertől tanultam. Szeretnénk kooprodukciókat is; meghívni külföldi koreográfusokat, akik magyar együtteseknek csinálnának koreográfiát; és a művészeti főiskolák és egyetemek felé is szeretnénk nyitni, felkarolni a frissen végzett rendezők és koreográfusok vizsgaelőadásait.

- Az említett interjúból az derül ki, hogy azért rezidensként is jelen lennél a társulatoddal, ahogy Horváth Csaba is az övével, a Forte Társulattal.

- A két társulat a próbatermen osztozna, de fontos, hogy nem csak mi ketten. A különféle helyszínek egy hálózatba lennének bekapcsolva: használni lehetne a Bethlen téri Színház, a Sanyi és Aranka Színház kapacitásait - ezek olyan helyek, amelyeknek ez évtől megszűnt a támogatása, és önfenntartóvá váltak. Ami az én társulatomat illeti: a pályázásomnak nem az az oka, hogy magamnak teremtsek fellépési lehetőséget - most is nagyon sok helyen mennek a darabjaim -, inkább arról van szó, hogy amikor a táncszakma megkeresett, olyan személyiségre gondolt, aki emberileg és szakmailag is elfogadott.

- Az a tény egyáltalán nem játszott szerepet a döntésedben, amelyet évek óta hangoztatsz, miszerint szeretnél egy saját helyszínt?

- A Trafó nem lesz egy saját helyszín. Ha saját helyszínt szeretnék, akkor egy kis színházban gondolkodnék. Nekem ez nem egy kényelmes helyzet: ebben a pozícióban vissza kellene fognom a művészi aktivitásomat is, ami azért elő szokott fordulni minden alkotó életében, főleg, ha ekkora repertoár van mögötte. A másik, hogy 43 éves elmúltam, más dolgok érdekelnek, mint mondjuk 18 évesen.

Amikor két évvel ezelőtt rájöttem, milyen állapotok vannak a szakmában, azt mondtam, hogy valakihez szeretnék segítségért fordulni. Mire azt a választ kaptam, hogy de hát mi vagyunk a szakma, én meg a szakmának vagyok egy olyan prominens képviselője, aki potenciálisan tenni tud valamit.

- Azt is elmondtad többször, hogy a Trafó vezetése olyan feladat, amelyet csak nagyon komolyan lehet csinálni, az igazgatói poszt pedig teljes embert kíván. Tervezed, hogy emiatt felhagynál a tanítással? (Bozsik Yvette a Táncművészeti Főiskola koreográfus tanszékvezetője.) Illetve ahol gyerekek vannak, ott óhatatlanul felmerül a család kérdése is.

- A tanítás majd eldől, de jelenleg nem tanítok, mert nemrég született meg a második fiam. Az alkotásból biztos, hogy vissza kellene vennem, amit egyébként sem bánok. Most olyan időszakban vagyok, amikor nem élem meg rosszul, ha mondjuk csak kétévente csinálok egy darabot. Ráadásul a felkéréseim nem is a Trafóhoz köthetők: elég sokat rendezek, és az jelenleg sokkal jobban érdekel. Ahogy mondtam is, nem személyes művészi ambíció vezetett a Trafó-pályázathoz.

Nagyon fontos, hogy nem egyedül vezetném a Trafót, mindenképpen lesz helyettesem, egy menedzser gondolkodású szakember. Van egy lista, de még nem állt fel a stáb, mivel még döntés sincs, és a munka is csak júliusban kezdődne. Jelenleg nagyon komoly csapat dolgozik a Trafóban, amelyre számítanék. Nem arról van szó, hogy ők el lennének küldve, hiszen az a fajta munka, ami eddig folyt, tényleg világszínvonalú, ki is szeretnénk aknázni.

- Azt elképzelhetőnek tartod, hogy Szabó Györgyöt is megtartsd a jelenlegi stábból?

- Felmerült már, hogy megkeressük. Amennyiben elvállalná, nem lenne kizárt. Nincs köztünk személyes ellentét, csak másképp gondolkodunk a színházról, a szakmáról. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen pozíció az a művészek érdekében végzett szolgálat.

- Pusztán a Trafó programjával kapcsolatban van valamilyen észrevételed? Van, amit másképp csinálnál?

- Horváth Csaba és én is markáns alkotók vagyunk, de mivel célkitűzés az, hogy a kortárs művészetek a legszélesebb spektrumban legyenek megmutatva, nem szeretném, ha csak az én ízlésem dominálna. Viszont az a szakmai színvonal, amely a Trafóra jellemző, továbbra is maradna. Az eddig ott bemutatkozó és sikeres magyar alkotók a továbbiakban is kapnának fellépési lehetőséget előadásaikkal.

- Mindez összecseng azzal, amit Szemán Béla az említett konferencián mondott, amely szerint a csapatod "kicsit más szemszögből szeretné láttatni a kortárs magyar és nemzetközi művészetet".

- A más szemszög az, hogy én nagyon értékelem, ha valakinek a művészete egyéni, autentikus, markáns. Nem gondolom, hogy a kortárs művészetnek egyformának kellene lenni. Nem szeretnék beleszólni abba, hogy az alkotók milyen alkotásokat hoznak létre. Nem nekem kell megfelelniük, csak a saját maguk elé állított követelményeknek. Csabának és nekem is voltak olyan tapasztalataink a Trafóban, amelyek ennek az ellenkezőjét mutatták.

- A köztetek lévő legfőbb különbség, hogy ő menedzserszemléletű közgazdász, te pedig művészeti szemléletű alkotó vagy. Milyen többletet tudnál adni a Trafónak művészeti szemléletű vezetőként?

- Egyrészt az alázatot. Nagyon alázatos vagyok: művészként az ember nem érhet el idáig, ha nem alázatos. Én biztos, hogy olyan vezető lennék, aki befogadó, elfogadó, és jobban a háttérben van. Az érdekérvényesítés megmaradna, de én egy másfajta, sokkal konszenzusosabb kommunikációban és a bizalomban hiszek.

- Mi az előnye és a hátránya annak, ha egy színháznak, illetve befogadóhelynek nem menedzseri, hanem művészi szemléletű vezetője van?

- Magyarországon nagyon kevés színháznak van menedzserszemléletű vezetője. Önmagában nem zárja ki, hogy igazgatni tudjon egy művészeti intézményt, ha valaki művész. Évek óta alapvetően változatlan társulatot vezetek, úgyhogy van vezetői tapasztalatom. Most persze nagyobb volumenben kellene tevékenykednem, de úgyis csak a munkával tudnék bizonyítani.

- "Nekünk nem a győzelem a fontos, az egész pályázat egy gesztus, önmagában jelzésértékű. Mi nem valami ellen, hanem valamiért pályáztunk" - mondtad a már említett szinhaz.hu-interjúban. Ez mit jelent?

- Nekem ez az állás nem élet-halál kérdése. Érzek magamban erőt, még ha sokkal nehezebbé teszi is az életemet. A saját életemből tudom ugyanakkor, hogy a változásnak pozitív hozadéka is lehet.

- Ugyanitt azt nyilatkoztad, hogy ha veszítetek, akkor is profitálsz az egészből, hiszen mindazt a kritikát, hatást, amely a pályázat körül ért, fel fogod használni egy újabb előadásban. Ugyanakkor bántanak a neten terjedő olvasható hozzászólások, levelek.

- Hasonló az elképzelés, ahogy az Újravágvá-nál (a darabról bővebben itt) feldolgoztam a rólam készült rossz kritikákat. Nekem személy szerint nagyon jót tett, mert a bennem lévő kételyeket és fájdalmakat jól ki tudtam adni magamból. Ráadásul korábban Magyarországon nem készült olyan anyag, amely ezt a kérdést humorral közelítette volna meg. A Trafó körüli polémiát is meg szeretném csinálni a kommentekkel és különböző véleményekkel együtt, függetlenül attól, hogy ki nyer.

- Ha most kellene döntened, újra beadnád a pályázatodat?

- Ahogy mondtam, senkinek az életéből nem hiányzik a negatív kommunikáció. Úgy gondolom, később fog eldőlni, megérte-e, hogy a szakma érdekében megpályáztam ezt a pozíciót. Most nem tudok erre válaszolni.

- A leendő csapatodból csak Horváth Csabát szoktad megnevezni mint művészeti vezetőt, rajta kívül külsős művészeti tanácsadóként Nagy József neve hangzott el. Ma is Horváth Csaba jött volna veled, ha nem lázasodik be. Miért csak róla lehet hallani a csapatodból?

- Úgy döntöttünk, hogy csak a Csabával vállaljuk az arcunkat. Több kitűnő szakember is szerepel a pályázatban, de most még nem szeretném nyilvánosságra hozni a nevüket, épp elég a minket ért támadás. Mást nem akarunk kitenni ennek. Majd akkor jönnek a nevek, ha úgy dönt a fenntartó, és megalakul a stáb. Július elsejéig még van idő.

- Tegyük fel, hogy a te pályázatod nyer. Ha egy éven belül valóban átveszi a Trafót a fővárostól a kulturális tárca - ahogy ezt az elmúlt hetekben hallani lehet -, jobbat tesz majd a Trafó ügyének az új tulajdonos?

- Ezt nem tudom eldönteni, költségvetésfüggő ez a kérdés. Ha a minisztériumhoz kerüléssel az új előadó-művészeti törvénynek megfelelően kiemelt színházi státusszal és ehhez rendelt a mostani finanszírozással egyenértékű biztos támogatással tud majd működni, és a profiljában sem kell változnia, akkor jól járhat vele a Trafó. Természetesen a részletekkel még nem lehetünk tisztában, de remélem, hogy csak ezen elvek mentén megy végbe a fenntartói csere.