Ha elmondom, hogy hastáncos vagyok, megáll a beszélgetés

Nemcsak Európa, az arab világ is előítéletekkel tekint a hastáncra, csak máshogy. A muszlim közvéleményben a hastáncos prostituált, éppen ezért könnyebben elfogadják, ha a műfajt nyugati nő műveli. A spanyol származású Nieto Mercedes a hastánc egyik világszerte ismert magyar oktatója, illetve Európa legkeresettebb hastáncosa. Szerinte a hobbitáncosok nagyon sokat ártottak a műfaj megítélésének Magyarországon, ami pedig belefáradt a külsőségekbe. Nieto Mercedes eloszlatta a foglalkozásáról felgyülemlett tévhiteket, bevezetett a műfaj hátterébe, illetve mesélt az egyiptomi forradalom és a hastánc viszonyáról.

"Ha megkérdezi valaki, hogy mi a munkám, és erre azt válaszolom, hogy hastáncos vagyok, akkor megáll a beszélgetés. Ezért csak annyit szoktam mondani, hogy táncoktató vagyok. Ha valaki tovább faggat, akkor lezárom azzal, hogy folklór" - magyarázza Nieto Mercedes egy Ráday utcai arab étteremben. Ő Európa egyik legkeresettebb hastáncosa, az egyik legtöbbet hívott oktató kontinensen. Hogy mindezek ellenére miért dönt inkább a kitérő válasz mellett, annak több oka is van.

Magyarországon 16-17 éves múltra tekint vissza a hastánc. Az első tíz évben főleg mindenki által űzhető hobbitáncként könyvelték el, boldog-boldogtalan hastáncolni kezdett. A tetőpont nagyjából 6-7 évvel ezelőtt volt, azóta kicsit alábbhagyott a lendülete. "Viszont az azóta eltelt időben nagyon sokan elkezdték komolyan venni. Komoly oktatási intézmények és tanfolyamok jöttek létre, táncszínházi és show jellegű előadások is születtek."

Mostanra megszilárdult a hastánc magyarországi imidzse: sokak számára egyfajta terápia a női önbizalom, a nőiség kifejezésére; míg mások távol-keleti misztikummal átszőtt csípőrázást látnak benne. Egyik sem cseng össze azzal, amivel Nieto Mercedes szerint átfogóan definiálni lehet a műfajt - ennek szerinte részben a média, részben pedig az az oka, hogy főleg a kezdeti időszakban a hobbitáncosok, amatőrtáncosok nagyon hamar színpadra kerültek, noha tánctudásuk még nem volt színpadképes.

Az iszlám világban a táncost prostituáltnak tartják

Bár a sok alműfaj mellett a hastánc is jelen van, Egyiptomon kívül a legtöbb arab ország nem tekinti a saját kultúrájához tartozónak, még ha a turizmus követelésének engedve be is fogadta. "Érdekes, hogy a táncot, amely Kairóból hódította meg a világot, a többi arab országban ebben a formájában nem táncolták, de mivel a külvilág fejében most már ez jelenti a kelet táncát, így egy marokkói hotelban ugyanúgy lehet látni, ahogy Szíriában."

Az iszlám tradíció és vallás nem helyesli a fedetlen női testrészek közszemlére tételét. Minél vallásosabb egy ország, a közvélemény annál kevésbé tartja illendőnek, Mercedes szerint ugyanakkor az arab országok között nagy az eltérés. "Ez a tánc a vallásos közvéleményben egyenlő a prostituálódással. A legtöbb muszlim országban az átlagemberek a hastáncosokat prostituáltnak tartják. Tudjuk, hogy a komolyan tradicionális gondolkodású vallásos muszlimok szerint nőként nemhogy mutogatnod nem kéne magad, de inkább vissza kellene húzódnod." Bár a nyugati nőket az arab világban alapvetően túl szabadosnak tartják, inkább elfogadják, ha valaki európaiként hastáncos. A muszlim nők esetében úgy gondolják, hogy a vallásával és a hagyományaival ez nem egyeztethető össze.

Mercedes szerint most már Egyiptomban sem annyira jó a helyzet. Mubarak idején nagyon sok szórakozóhely bezárt, mivel ez a fajta éjszakai élet ütközött az üdvözítőnek hirdetett vallásos életvezetéssel. "Így a tánc vissza- és kiszorult a helyekről. Most már kevesebb az ismert és elismert táncos, a színvonal pedig sokat csökkent. A hastánc helyzete ráadásul a forradalom utáni Egyiptomban biztosan tovább fog változni, egyelőre kiszámíthatatlan irányba." Jelenleg az egész arab világon belül ott a legellentmondásosabb a helyzet: "Szórakozóhelyen lehet látni nőt - nem feltétlenül egyiptomit - olyan kevés ruhában fellépni, amit az ember akár Magyarországon sem merne megkockáztatni. De van olyan irány is, amely azt mondja, ha szeretnéd, hogy megbecsüljenek, még ha kétrészes ruha is van rajtad, akkor is legyen rajtad testháló".

Miért nem flamenco?

Bár Mercedes apai ágon spanyol származású, mégsem a flamenco mellett kötött ki. Gyerekkorában dzsesszbalettozott, az általános iskolában sporttagozatra járt, Kovács Ágival együtt úszott. "Ágiról már általános iskolában tudtuk, hogy belőle lesz valami". Mercedes inkább átment kosárlabdára, és a gimnáziumban kezdődött komolyabban a tánc, kezdetben épp a flamenco. "Elmentem néhány órára, de ugyanott megláttam a hirdetést, hogy egyiptomi hastánc indul. Tia hastáncórája szerelem volt első látásra" - idézi fel első emlékeit tanárával.

Komolyan vette ugyan a táncot, de végig arra készült, hogy újságíró lesz - nem gondolta, hogy a táncból kellene megélnie. Magyar-kommunikáció szakra ment tanulni, amelynek első két éve alatt keveset táncolt, ekkor még mindig az írás volt számára a fő csapásirány. Az egyetem harmadik évében viszont belecsöppent a tánctanításba: "Egy ismerősöm keresett meg, hogy nyit egy fitnesztermet, és oda szeretnének oktatót. Végül belevágtam, gondoltam, bármikor abbahagyhatom. Ez tíz éve volt, és van olyan tanítványom, aki azóta is jár hozzám".

2004-ben válaszút elé került: a lapnál, ahol dolgozott, felajánlottak neki egy belsős szerkesztői állást napi nyolc órában. Épp ekkor nyert meg egy profi táncversenyt Budapesten, amelynek fődíja az volt, hogy elutazhatott egy hasonló versenyre Amerikába, amire készülnie kellett. Azt gondolta, megpróbálja együtt a kettőt: "Bementem első nap, de másnap felmondtam. Elképzeltem, hogy itt ülök egész nap, miközben a táncteremben gyakorolnom kellene - nem tehettem meg, hogy ennyire meghazudtolom magam, az álmaimat".

Úgyhogy 2004-ben elutazott az Egyesült Államokba, és ezzel megkezdődött profi pályafutása. Ugyanebben az évben jutott el először Egyiptomba is, egy tánckurzusra. "Olyan erős kötődés alakult ki bennem Egyiptom felé, amit soha nem gondoltam volna. Teljesen más világ, mégsem volt soha semmi idegen nekem ott" - eleinte évente kétszer-háromszor járt ki, aztán gyakrabban, azóta legalább harmincszor megfordult ott hosszabb vagy rövidebb időre. És eközben a fél világot is bejárta.

Koreai táncosok balatoni tánctáborban

Mostanában szinte egész évben úton van, távoli országokba is hívják Amerikától Malajziáig: fesztiválokon lép fel. "Ezeken a fesztiválokon résztvevőként a legfontosabb, hogy rengeteg dolgot lehet tanulni, emellett persze fontos a közösség- és kapcsolatépítés is. Tanárként nagyon izgalmas különböző országok táncosait tanítani, imádom a dolog multikulturális jellegét, például amikor magyarként egy svéd csoportot tanítottam Törökországban egyiptomi hastáncra, vagy amikor koreai táncosok jönnek a balatoni nyári tánctáboromba." Szerinte az orientális táncosok világának egy része egyre inkább igényli a tartalmat, belefáradtak a csak látványalapú táncba. "Törekszem a táncos érzelemkifejezésre. A tánc nem korlátozódhat a megtanult mozdulatokra és stílusokra. A táncművészet erről szól: valamit ki akarsz fejezni, és ahhoz választod meg az eszközöket, amelyeket igyekszel fejleszteni, hogy minél átérezhetőbben közvetítsd a mondanivalód. Próbálom az orientális tánc minden színterét őszinte alkotásként felfogni."

Színpadi stílusát saját elmondása szerint az egyiptomi jelleg határozza meg, és ehhez jön hozzá a balettórákon és moderntánc-órákon szerzett szélesebb körű tudás és a személyesség. Illetve az elszántság. Volt olyan, hogy egy fellépés előtt átszállt egy repülőtéren, és a következő gépig a repülőtéri mosdóban gyakorolt három órát.

Magyarok az élmezőnyben és a legnehezebb technikák
Nagyon jók a magyarok nemzetközi szinten, Mercedes szerint az élmezőnyben vannak. Jók az ukránok, a csehek, a szlovének, olaszok, franciák is; Európán kívül pedig az oroszok, az argentinok és a brazilok számítanak a legjobbnak. "Láttam már orosz táncost, aki jobban táncolta a libanoni stílust, mint egy libanoni" - mondja Mercedes. Az egyik legnehezebb alaptechnika a táncban az úgynevezett rázás, aminek lényege a csípő izolált mozgása: ritmusos, gyors, és ami igazán nehéz benne, hogy más mozgásokhoz is harmonikusan kell kapcsolódnia. "Azt látom tanítás során, hogy a legnehezebb a testrészeket a zene és a test igazi harmóniájában mozgatni. A másik, ami egy már előadói szinten lévő táncosnál nehéz, hogy ne csak kívülről, mozdulati alapon építkezzenek, hanem belső energiákból, érzésekből is."

Rajongtak értük, de a lányaikat nem adták volna táncosnőnek

Nieto Mercedes szívesebben használja munkájára az orientális tánc kifejezést: "Egyrészt átfogóbb, mivel a közel-keleti táncokat értjük alatta, nem csak azt, amit a hastánc elnevezés sugall. Az orientális tánc színpadi, szóló női műfaja Egyiptomban alakult ki a folklórból a húszas évektől kezdve a kairói és alexandriai színpadokon, a balettel való keveredéssel" - magyarázza. A húszas és nyolcvanas évek közötti időszak táncosai nagy sztárok voltak, főleg, miután rengeteg filmben szerepeltek. "Mindenki rajongott értük, de senki nem akarta volna, hogy a saját lányából ilyen táncosnő legyen".

Ugyanakkor ez a tánc nagyon sokféle lehet, a csillogó-villogó jelmezes, hasat előtérbe helyező stílus csak egy az ezer közül. "Szinte mindegyik muszlim ország kultúrájában benne van a keleti tánc - persze mindenhol máshogy néz ki, más a neve, más a zenei stílus, a ritmusképlet, a kosztümök, a mondanivaló" - mondja. Az arab elnevezés, a raks sharki, aminek jelentése a "kelet tánca".

"Erről a táncról azt tartják, hogy még az iszlám előtti időkből származik, és szakrális eredetű; ősi termékenységi szertartásokhoz kapcsolódik. A múltját illetően vannak kérdéses pontok, lehet, hogy eredetileg még keletebbről jött, de ma közel-keleti táncként tartják számon. Jelenleg az észak-afrikai arab térségtől az Arab-öbölig tart a terület, ahol jelen van."

Honnan jön a hastánc kifejezés?
Az általános vélekedés szerint Napóleon katonái voltak azok, akik elsőként láttak ilyen táncot Egyiptomban a hódításaik során. Nekik az volt szembetűnő, hogy az Európában megszokott táncstílusoktól eltérően itt a nők hasa sokszor szabadon volt, és nagyon sok mozgás koncentrálódott a hasra. A hastánc később Amerikából került át Európába.